Egy demonstráció margójára…. „Jelentés az aljanépe az ország bajainak előidézői közül”.

Reggel fél 7 után néhány perccel ketten voltunk ott. A másik autó akár lehetett volna bárki is aki csak megpihen néhány percre legközelebbi mellékúton. Megálltam és vártam mi fog történni. Hét óra előtt néhány perccel a közútkezelő emberei aztán forgalomirányító lámpákat hoztak, majd hirtelen nagyon sok rendőr érkezett. Közelebb mentem, mindenki szótlanul tette a dolgát, nem szitkozódott, az úton a megszokott hatalmas forgalom, hiszen a térséget messze elkerülik az autópályák még az egyszámjegyü főútvonalak is. Pedig a sokak által irigyelt „fejlett” Nyugat-magyarországon vagyunk. Az úton kamionok tengere, valószínüleg munkába nyaralásra, vagy csak a napi dolgára igyekvő honfitársak és külföldiek.

Aztán hét órakor mintha mindenki itt akarna megállni egy kicsit pihenni, közel ötven autó kicsit lehúzódva megállt az út szélén. Pillanatok alatt zászlók, transzparensek serege kerül elő megzavarva a táj egyhangú nyugalmát. Valaki motoros fükaszával elkezdi lenyírni az útmenti árok túloldalán a harminc centis füvet, előkerülnek a napernyők, kemping és horgász székek, színes sokadalom támad.

A résztvevők békések, fegyelmezettek, nyugodtak, és eltökéltek. Az elkövetkező 24 órát arra szánták, hogy jelezzék a döntéshozóknak, hogy mivel nem értenek velük egyet. Jelezzék, hogy sok mindenben meg lehetne velük egyezni, de abban nem, hogy az általuk valamilyen módon szolgált állam és éppen aktuális politikai hatalom a megkérdezésük nélkül – ki tudja milyen okból motivált politikai megtorlásból vezérelve – elvegyen tőlük valamit, amiért megszolgáltak, megszenvedtek, amit befizettek és tönkretegyék a saját a családjaik a gyerekeik és talán még az unokáik életét is. Nem tévedés,igen az unokáikét is. Szinte kivétel nélkül a jelenlegi politikai hatalom statisztálásával, vagy éppen vezetésével távolították el őket valamelyik rendvédelmi szervezettől, honvédségtől általában akaratukkal szándékaikkal ellentétesen.

Vajon kik is ezek az emberek? Dologtalanok, a Kádár-huszárok akik csak egyszerüen rosszkor születtek, a rendszer ellenségei, az istenadta nép üldözői, nyomorúságuk okozói, a mérhetetlen szabadságuktól megfosztói, az egymással összebeszélő hamis tanúk, az államadósság elszabadulásának okozói, a politikai bünözők, stb.????? ….és még hosszasan sorolhatnám milyen jelzőkkel illet(ik)ték őket manapság. A baj csak az, hogy nem akárkik. Miniszterelnöki szóvivő, frakcióvezető, államtitkár helyettes, megválasztott alkotmánybíró, országgyülési képviselők, polgármesterek, azaz a társadalom színe java. Akiket azért küldtünk oda és arra hatalmaztuk fel őket, hogy végre történjen valami, ami jobb mint eddig bármi, vagy egyszerüen azért, hogy képviseljenek minket a néphatalomban, hozzák el nekünk végre a megígért, megérdemelt és szebb jövőt. Vagy mégsem….??, pedig mintha azt mondták ígérték volna éveken át, hogy ők tudják a tutit, csak a hatalmuk hiányzik hozzá. Megadtuk, de lehet, hogy elkapkodtuk!!

Azon hosszasan elbeszélgettünk, hogy amikor ilyen jelzőket kapunk, vajon hol vannak a volt és jelenlegi vezetőink, parancsnokaink. A hallgatásuk talán nem azt üzeni nekünk, hogy pontosan ennyire számíthattunk volna rájuk parancsnokként is???? Talán ideje lenne megszólalniuk és az általuk vezetett személyi állomány több tízezer tagja nevében mindezt határozottan kikérni és az elkövetőket bocsánatkérésre felszólítani.

A forgalom lelassul, a jobb szélen álló fellobogózott autók számánál, csak az árok túloldalán beszélgetők diplomáinak, nyelvvizsgáinak és speciális végzettségét tanúsító okiratainak sora lenne hosszabb. Sokkal hosszabb!!!  Valahogyan csak a negyven éves nyugdíjasok  nincsenek itt, talán nem hallottak róla, talán nem érnek rá, talán dolgoznak, talán nyaralnak, vagy talán nincsenek is, vagy talán elenyésző számban léteznek és akkor is csak a kormányzati kommunikációban. Fogalmam sincs miért, de csak szinte megőszült kihullott hajú ötvenes éveik derekán járókat látok.,volt parancsnokot (82 éves), több nyelven beszélő NATO összekötő tisztet, külszolgálati kontingens parancsnokot, dandár zászlóalj parancsnokot, dandár müszaki főnököt, felderítő zászlóalj parancsnokot, volt katonaorvost, egészségügyi szolgálat főnököt, megyei tüzoltó parancsnokság személyügyi vezetőt, idén (2011-ben !!!) „kirúgott” vámost, fél karját elveszített müszaki tisztet, rendőri vezetőt és rengeteg egyszerü, nagyon becsületes, de nagyon fegyelmezett és eltökélt sorstársat, aki velem együtt 25-30-35 évvel ezelőtt rosszul döntött. Rosszul döntött mert valamilyen okból vezérelve (nekem akkor a nyugdíj eszembe sem jutott) a haza szolgálatát választotta világosan szerződésben szabályozott feltételekkel és most ezért meg kell bünhődnie.

„Szolgál†unk és végünk”

A nap során a demonstráló autók száma és a résztvevők létszáma változik, a hézagokba  folyamatosan valamiért beáll valaki. Napközben valahogy 35 autó alá soha nem csökken a sor hossza. Éjfélkor 26, hajnali négykor 19, reggel hétkor 20 autó, és mindig legalább másfélszer annyi ember. Onnét tudom, hogy óránként megszámoltam.

Közben nézzük a forgalmat. Kamionok tengere, most értjük csak igazán meg a 86-os főut mellet lakók elkeseredettségét. Autóval utazva is sokalljuk a számukat, de így út mellől érzékelve egyszerüen borzalmas. Egy egész nap alatt több ezer megy el mellettünk. A cseh, lengyel, szlovén és magyar kamionok vezetői és az Adriára utazó családok autóinak vezetői feltartott hüvelykujjukkal dudálva, integetve fejezik ki szolidaritásukat. Vélhetően ott az ilyen eseményeknek más a kultúrája a demonstrálók pedig nem közellenségek, hanem vélhetően potenciális sorstársak.

A hazai közlekedők képe hasonló, a megítélés egyértelmüen pozitív, de azért nem ugyanaz. Valamivel kevesebb, de bőven akad pozitív kinyilatkoztatás, több a közönyös dolgára siető és elenyésző a másik ujját magasba tartó, megjegyzést eleresztő potenciális „szimpatizáns” Bevallom őszintén én 24 óra alatt összesen négy ilyet láttam. Talán érdekes lehet, hogy Audi-ból, BMW-ből és Mercedes kisbuszból. Talán, ha megbecsüljük a forgalmat ami tízezer gépjármüvet jelent ez talán belefér, persze az sem mindegy honnan nézzük.

Napközben egyrészt telefonon folyamatosan kapcsolatban voltunk a többi helyszínnel, másrészt hallgattuk, néztük a híradásokat. Akkor amikor a HírTv 5-6 autót említett éppen 47 autó volt. Az az állítás, hogy semmiféle fennakadást nem okoztunk az igaz, de nem is ez volt a célunk. Szinte folyamatosan több száz méteres, de türelmes kocsisorok voltak, mindkét forgalmi irányból. Délutánra a kormányzati álláspont aztán azt tükrözte, hogy akadályozzuk a a zemberek mozgását, korlátozzuk az istenadta nép szabadságát. Vajon azzal az 5-6 autóval amit ők számoltak délelőtt ez hogyan lehetséges. Estére aztán szerintük ma azok demonstráltak akik nem is akarnak dolgozni.

Tisztelt képviselők! Mi becsülettel szolgáltunk, a megélhetésünk biztosítására és javítására ma is dolgozunk szinte kivétel nélkül mindannyian, amiből aztán mindenféle az önök által kitalált adót fizetünk, a társadalom boldogulásának elősegítésére. Soha nem mondtuk, hogy a rendszer jó, annak megváltoztatásával szinte mindig mi is egyetértettünk. A baj ott van, hogy a jogszabályalkotástól mindig - akkor is és most is - nagyon távol voltunk. A jogszabályokat mi mindig maximálisam betartottuk. Akkor is amikor az önök statisztálásával, vagy vezetésével eltávolítottak minket a hivatásunkból. Mivel mást még csak véletlenül sem tudtak sem kitalálni, sem felajánlani szolgálati nyugállományba helyeztettek minket. Most meg éppen önök kérik számon rajtunk, hogy miért vagyunk nyugdíjasok. Azért mert kirúgtak minket. Nagyon téves és felháborító az a megközelítés az önök kommunikációjában, hogy a fegyveresek gondoltak egyet és elmentek nyugdíjba. Önöknek kellene a legjobban tudni, hogy nem elmentünk, hanem elküldtek minket, persze csak azokat akiknél megvoltak az önök által is megszavazott jogszabályi feltételek. Most arról nem kívánok beszélni, hogy az előző kormányzat alatt önök milyen ádáz küzdelmet folytattak az érdekünkben (ennek minden dokumentuma, szórólapok felszólalások, nyilatkozatok a neten bőségesen elérhetők), most pedig pontosan az ellenkezőjét teszik ugyanazok az emberek. Önök hallottak már a becsületességről és a hitelességről? A legközelebbi demonstráción ha eljönnek szívesen beszélünk erről önökkel.

A helyszínen már kezd sötétedni, szúnyogok hada támad ránk. A szolgálatot teljesítő rendőröket már többször váltották. Csendben tőlünk elkülönülve, de velünk érezhetően szimpatizálva teszik a dolgukat. A kormány az államadóssággal, mi a szúnyogokkal állunk hadban. Sokak szerint a közös ebben az, hogy mindkettő a vérünket akarja szívni. Előkerülnek a fáklyák, olajmécsesek és mint a jól ismert Harlemben a kivágott fémhordó amiben tüzet gyújtunk. Az éjszaka elég hüvös, de elviselhető. Azt látom, hogy a bevetéseken, gyakorlatokon, védekezési és építési, mentési munkálatokon hatalmas tapasztalatokat szereztünk és mindenre fel vagyunk készülve. Szinte mindenünk van. Egy dolgon még magam is meglepődök. Két dologból 24 óra alatt nem volt egy fikarcnyi sem. Alkoholból és fegyelmezetlenségből. Néhányan próbálnak az autóikban pihenni. A kamionok pedig ilyenkor szeretnek menni. Így a pihenés csak nagyon keveseknek sikerült.

Hajnalodik, megszámolom még mindig 20 autóból áll a sor. A résztvevők betakarózva, megfelelő ruhába öltözve egy helyen beszélgetnek. Bármi legyen is a téma, szinte ötpercenként mindig ugyanoda térünk vissza. Mit hoz a jövő, mi lesz velünk a családjainkkal a mély szegénységbe tervezett taszításunk miatt vajon megszületnek e az unokáik azoknak akiknek még nincs közülünk, majd vajon miből fizetjük a hiteleinket, a gyermekeinket miből taníttatjuk. Talán nem az lesz a sorsunk, minta közelmúltban kifizetetlen csekkjei fölött önmagát fejbelövő rendőr bajtársunknak. Talán mégsem gondolják komolyan, hogy közmunkát felügyelő gyülölt kápók leszünk, hogy ne haljunk éhen. Talán nem történhet meg velünk mégsem, hogy akkor és azt vesznek el tőlünk amit és amikor akarnak, talán mégsem süllyedünk banánköztársaság szintjére, talán mégis győz a józan ész. Megannyi bizonytalanság amire egyszerüen cinizmus, gőg, arrogancia a válasz. Vajon ráébred e valaha a társadalom, hogy itt nem csak a fegyveresekről van szó. Vajon felül tudunk e emelkedni irigységen, kárörömön közönyön?

Valakinek reggel felé az az ötlete támadt, hogy mi lett volna, ha reggelre minden autóra fidesz zászlót teszünk, konvojban bemegyünk a vége után a fidesz irodába, kérünk belépési nyilatkozatot és megtudakoljuk hol lehet nyilatkozni a nyugdíjunk önkéntes visszaadásáról, visszamenőleg. Az ötlet bizarr, de azért az irányított médiát akik mindent elkövettek a demonstráció kisebbítése, lejáratása érdekében, hatalmas bajba sodortuk volna. Ezt vajon hogyan kommunikálták volna?

Egyszer csak eljött a reggel 7 óra. Fáradtak, de elégedettek vagyunk. No nem örültünk és az elégedettséget is csak a megcsináltuk érzése adja. A rendőri biztosítás vezetőjét megkérem menjünk végig együtt ezen az egy kilométeren. Előtte gondosan összetakarítottunk, minden hulladék szemetes zsákokban az utánfutón, végig lefényképezek mindent a későbbiekre is gondolva. Miután mindent rendben találtunk, elköszönünk a rendőröktől, megköszönjük a munkájukat, aztán egymástól is. Ők mindkét irányból néhány percre megállítják a forgalmat, megfordulunk autóinkkal és elmegyünk oda ahonnét jöttünk.

Zoli! Bármi van csak szólj, mi biztosan ott leszünk. Van valamiféle sikerélményem és az előbbi mondat az. Egyre többször és egyre több ember szájából hangzik el. Még a végén megtanulunk összefogni.

Kiss Zoltán

Liga Szakszervezetek Nyugat-magyarországi Regionális Iroda érdekvédelmi tanácsadója,

HOSZ Nyá.tagozat alapszervezeti vezető

kényszer-nyugállományú honvéd alezredes,

54 éves kétgyermekes gyermekeit taníttatni tudó, hiteleit még törleszteni tudó nagyapa.