Pontosan hetven évvel ezelőtt, 1943. január 12-én kezdődött az a nagy erejű szovjet támadás, amely megsemmisítette a 200.000 fős Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereget. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legtragikusabb fejezetei közé tartoznak. A katasztrófa hetvenedik évfordulóján tartott január 12-i eseményen Hende Csaba honvédelmi miniszter kiemelte: a magyar honvédek a Donnál megtették a kötelességüket, amit megköveteltek tőlük, sőt, annál sokkal többet is. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán megtartott kegyeleti virrasztással egybekötött megemlékezésen szakszervezetünk elnöke, Czövek János és szolgáltatás- és tagszervezőnk, Dr. Hajós Dezső is részt vett...
A megemlékezés nyitórendezvénye a Mátyás-templomban megtartott szentmise volt, ezt követte az ünnepélyes nyitóbeszéd. „Az ország menthetetlenül utat tévesztett két különösen agresszív nagyhatalom, a nemzetiszocializmus, és a nemzetközi szocializmus ordas eszméitől vezérelt tömeggyilkos diktatúrák háborújában” − idézte fel a múlt eseményeit Hende Csaba.
„Nem arra készítették fel, hogy két világhatalom konfliktusában a kor legmodernebb fegyverei ellen vegye fel a küzdelmet, rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok között. A feladatot, amelyet a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg kapott, nem lehetett megoldani. Mit lehet tenni egy megoldhatatlan feladattal szembesülve, amikor meghátrálni, kitérni nem lehet? Meg kellett tenni, amit lehetett. Mindig meg kell tenni, amit lehet” − fogalmazott a miniszter.
„A mieink megtették a kötelességüket. Megtették a munkaszolgálatosok, akiktől a magyar állam megtagadta azt a jogot, hogy fegyverrel védhessék a hazát. Megtették honvédeink, ahogy az egy katonától elvárható. Megtették akkor is, amikor a sikerre egyáltalán semmi esély sem volt.” Hende Csaba kitért arra is, hogy a háború után milyen sors várt a túlélőkre: a kommunista rendszerben hátrányos helyzetben voltak korábbi hősies helytállásuk miatt, és némán kellett türniük a rendszer által róluk terjesztett hazugságokat. „Muszáj emlékeznünk, hogy meg tudjuk tartani történelmünket” − emlékeztetett a miniszter.
A beszéd után koszorúzás következett, majd a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum előtt gyertyagyújtással vette kezdetét a kegyeleti virrasztás. Itt Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke szólt a jelenlévőkhöz. „Eltürtük, hogy azt a hadsereget, amely ott vérzett a szovjet mezőkön, fasiszta hadseregnek minősítsék egy olyan korban, amikor a nemzetellenes szellem uralma alá kényszerült az ország” − mondta.
A„Szükség van a torzított valóságok tisztázására. A mai kommunikációban is fellelhetőek az elmúlt évtizedekben született téveszmék és tévedések. Nem igaz, hogy papírtalpú bakanccsal mentek. Nem igaz, hogy olyan volt a felszerelés, aminek minősítették. De az igaz, hogy csak 1938-tól lehetett a magyar hadsereget felfegyverezni, és ez nem volt elégséges.”A gyertyagyújtást követően a szervezők kivetítették az oroszországi rudkinói központi emlékmüvön feltüntetett több mint 62 ezer hősi halott és eltünt nevét, rendfokozatát, halálozási vagy eltünési helyét. A téren korabeli fegyvereket és haditechnikai eszközöket tekinthetett meg az érdeklődő közönség a hagyományőrzők által felállított katonai sátrakban.
