Az árvízi védekezésben részt vevő állományt látogatta meg - június 14-én - Szendrei Zoltán alelnök Kalocsán, a Miskei úti objektumban. A laktanyában a parancsnok, Nyers Jószef mérnök ezredesnél tett rövid látogatást, aki tájékoztatást adott a védekezés aktuális feladatairól. A parancsnok elmondta, hogy 1200 katona ellátását kellett rövid idő alatt megteremtenie, amit egy bezárt, használaton kívüli objektumban kellett megvalósítani...
A parancsnok örömmel vette, hogy az állományt hangulatáról és véleményéről is meghallgatta a Hosz alelnöke. Első lépésként az állománnyal a közös reggelire ment Szendrei Zoltán alelnök, Szijártó Zsolt, a szerződéses szekció vezetője, valamint Rácz Sándor alapszervezeti vezető. A reggelizés közben már arról érdeklődtek a katonák, hogy tudja-e a Hosz meddig kell még itt lenniük? A következő kérdés az volt, hogy a túlórákat, hogyan számolják majd el?
Az ízletes és bőséges reggeli után a Hosz által biztosított napilapokkal, valamint Egység újsággal és néhány darab csokoládéval felszerelve az alelnök és a helyi tisztségviselők meglátogatták a körleteket és a sátortábort. Az szakszervezeti tagok és nem tagok is örömmel vették a megjelenést és éltek a felajánlott lehetőséggel, hogy megosszák tapasztalataikat és véleményüket a Hosz tisztségviselőivel.
A katonák a nehéz körülmények között is megpróbálták a otthonossá és élhetővé tenni a körleteket. Megtudtuk, hogy az épületben először nem volt víz és áram, de idővel sikerült ezeket szolgáltatásokat beindítani. A használaton kívüli épületek falai sok helyen penészesek és jellegzetes szagúak voltak, sokaknak okozott mindez allergiás tüneteket. A tisztálkodást konténerekben oldották meg, de sajnos ezek is kisebb késéssel érkeztek meg.
Sokan jelezték, hogy nem tudtak teljesen felkészülni, nem hoztak mindent magukkal, elmondások szerint még pihenő időben sem engedték ki az állományt a városba. Tulajdonképpen csak okos telefonjaikról tudtak információt szerezni a külvilágról, és később érkező katonatársak hozták el a hiányzó dolgaikat.
Szervezésről, annyit mondtak, hogy szerettek volna több időt a gáton tölteni, pihenni és várakozni ugyanis ilyen körülmények között nem volt a kedvező időtöltés. Elmondások szerint aztán napról napra jobbak lettek a körülmények. A bázison a katonai szervezetek alegységei voltak elszállásolva, és mivel voltak olyanok, akik a felsőbb szakaszon már védekeztek, összetudták hasonlítani az elhelyezési és egyéb körülményeket. Úgy gondoljuk, hogy akik 12 órát töltenek a gáton, azok a lehető legjobb ellátást érdemlik meg. Igaz, nem volt háborús helyzet, de talán lehetett volna jobb megoldás is a katonák elhelyezésére.
A látogatás végén a Szijártó Zsolt és Szendrei Zoltán megosztotta tapasztalatait a parancsnokkal, beszélgettek a katonák hangulatáról és a körülményekről is. Az állomány pozitívan vette, hogy a szakszervezet törődik tagjaival, a katonákat foglalkoztató kérdésekkel.
Fotók: Szijártó Zsolt
