LIGA sajtóközlemény

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 65. § (5) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „A (3) bekezdés a) és e) pontban meghatározott körülményre (várandósság, emberi reprodukciós eljárás) a munkavállaló csak akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót tájékoztatta.” Előzetes tájékoztatás tehát már nem szükséges. A LIGA Szakszervezetek üdvözli az Alkotmánybíróság döntését.

Az új Munka törvénykönyve számos területen jelentősen, méltánytalanul szükítette ugyanis a munkavállalók jogait, s eszközök nélkül, kiszolgáltatott pozícióban hagyta őket a válság által megtépázott munkaerőpiacon. A legsúlyosabb negatív változás éppen a munkaviszony megszüntetésének a területe. Ebből következően a LIGA Szakszervezetek küzd a Munka törvénykönyve rendelkezéseinek átfogó módosításáért a munkavállalók érdekében. Ezen körbe tartozik a várandós nők jogainak a garantálása a munkaerő piacon. A várandóság előzetes bejelentésének a kötelezettsége nem csupán méltánytalan volt, hanem a gyakorlatban alkalmazhatatlan szabálynak is bizonyult.

Az alapvető jogok biztosa 2012. december 14-én az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 2. § (3) bekezdése és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 24. § (2) bekezdése alapján indítványozta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 65. § (5) bekezdése vizsgálatát és megsemmisítését. A kifogásolt rendelkezés a felmondás közlését megelőző tájékoztatási kötelezettséget írt elő a várandósságra, illetve az emberi reprodukciós eljárásban való részvételre tekintettel fennálló felmondási tilalomra hivatkozás feltételeként. A biztos elismerte, hogy az állam általában maga jogosult dönteni abban, hogy a gyermeket vállaló nők számára miként biztosít többletvédelmet. Bizonyos kedvezmények tájékoztatáshoz való kötése aggályokat nem is vet fel, ilyen például a munkaidő-kedvezmény kérdése. Amennyiben a munkavállaló élni kíván az adott kedvezményekkel, akkor tehát bejelentési kötelezettség terheli. Más a helyzet azonban a várandós nők felmondási védelmével összefüggésben. A védelem ebben a körben nem igényel speciális munkáltatói intézkedést, így a terhesség tényének a bejelentése indokolatlan. Ezen túlmenően a bejelentési kötelezettség szenzitív adatokat tartalmaz, mivel az érintett személy egészségügyi, családi állapotára vonatkozik. A biztos álláspontja szerint a helyzet a nő magánéletén kívül az emberi méltóságát is sérti, mivel megalázó. Ezt a megalázó helyzetet tovább fokozza, ha a terhesség megszakad, hiszen erről is hasonlóképpen tájékoztatni kellett a munkáltatót.

Az Alaptörvény L) cikkének (1)-(2) bekezdései szerint Magyarország védi a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját, illetve támogatja a gyermekvállalást. A II. cikk kimondja, hogy az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van továbbá az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét pedig a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. A VI. cikk szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák, illetve mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez. A XV. cikk akként rendelkezik, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, valamint, hogy a nők és a férfiak egyenjogúak. Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. Arra is hivatkozik, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. Végezetül a XVII. cikk (3) bekezdése alapján minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.

A gyermekvállalást a nemzetközi jog is védelembe veszi. Ezen a területen említeni érdemes az anyaság védelméről szóló 183.sz. ILO Egyezményt, a TANÁCS 92/85/EGK irányelvét, a TANÁCS 76/207/EGK irányelvét, az Európai Unió Bíróságának Brown, illetve McKenna döntéseit, valamint az EU Alapjogi Kartáját.

Az Alkotmánybíróság a biztos panaszának részben adott helyt az alábbiak szerint:

A határozat történeti áttekintéssel kezdődik, melyben a felmondási védelem alakulását mutatja be. Kiemeli, hogy az új Mt. a felmondási védelem rendszerén változtat. A korábbi, un. abszolút felmondási tilalmak mellett bevezeti az un. relatív felmondási tilalmakat. Előbbi alapján a védelmi időszakban a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt (abszolút felmondási tilalom), míg utóbbi esetben a munkáltató megszüntetheti ugyan, de a felmondási idő csak meghatározott tartam lejártát követően kezdődik (relatív felmondási tilalom). A szóban forgó védelem az abszolút felmondási tilalmak körébe tartozik. Az AB ezt követően bemutatja, hogy az abszolút felmondási tilalom mely esetekben áll fenn:  a) várandósság, b) szülési szabadság, c) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, d) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint e) a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap tartama [Mt. 65. § (3) bekezdés].  Rámutat arra, hogy az Alaptörvénybe nem került bele a régi Alkotmány azon szabálya, mely a gyermekek és anyák születés előtti, illetve utáni kiemelt védelmét mondta ki. A hatályos szabályozásból azonban hasonló (bár nem azonos) tartalom az Alkotmánybíróság szerint kiolvasható. Az Alaptörvény ugyanis a családot a nemzet mellett kiemelt védelemben részesíti. Ezt egészíti ki a törvényi szabályozás: a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI: törvény, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, illetve az Mt. Utóbbi az általános magatartáskövetelmények között rögzíti a felek kölcsönös együttmüködési kötelezettségét, valamint tájékoztatási kötelezettséget is előír. Azt is kiemeli, hogy a felmondási védelemre nincsen senkinek alanyi joga, az az állam szabad elhatározásából következik. A felmondási védelemmel összefüggésben a kialakult bírói gyakorlatra is támaszkodik. Az új Mt-ben bevezetett előzetes tájékoztatási kötelezettséget ugyanis a bíróságok nem minden esetben követték, illetve nem követelték meg a tájékoztatást abban az esetben sem természetesen, amikor a várandós anya a terhességéről maga sem tudott. Az Alkotmánybíróság tehát észlelte, hogy a terhesség kötelező közlése és a felmondás az új szabályozás alapján szétvált, ami problémákat vetett fel. A tájékoztatásról megállapította, hogy az szükségszerü és az általános magatartáskövetelményekből továbbra is következik. Az Mt. 65.§ (5) bekezdésben megjelölt "felmondás közlését megelőzően" kitétel azonban szükségtelenül korlátozza a gyermeket vállaló munkavállalók magánélethez és emberi méltósághoz való jogát, mely sérti az Alaptörvény VI. cikkének (1) bekezdését, valamint a II. cikkét.

Végezetül az Alkotmánybíróság felhívta a jogalkotó figyelmét a közszféra hasonlóan aggályos szabályainak áttekintésére. Ez utóbbi felhívás vonatkozásában Dr. Juhász Imre alkotmánybíró párhuzamos indoklásában kifejtette, hogy a munkaviszony és az egyéb foglalkoztatási jogviszonyok eltérő természetüek, illetve kérelem sem érkezett be azokat érintően, így az Alkotmánybíróság eljárása e tekintetben álláspontja szerint minden jogi alapot nélkülöz.

Dr. Kéri ÁdámLIGA Szakszervezetek2014.05.28.

Hivatkozás: LIGA