Gripenek tisztelgő repülése a Puma vadászezred gyásznapjának 80. évfordulóján

A Gripenek alacsony magasságban átrepülnek vitéz Molnár László hadnagynak a soproni állomásnál lévő emléktáblája, majd a bánfalvi Hősi Temetőben lévő sírja felett. Az emléktábla felett a pilóta halálának időpontjában, 10:24-kor repülnek át a Gripenek.

Az állomás előtt délelőtt 9 órától a soproni Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) közreműködésével hagyományőrző kitelepülés lesz, légvédelmi szirénával. A repülőgépek áthúzása után az emléktábla megkoszorúzásával zárul a megemlékezés. 

Augusztus 10-én, szombat délelőtt 10 órakor a bánfalvi Hősi Temetőben koszorút helyez el vitéz Molnár László sírján a MATASZ az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár hajózóival közösen.

bővebben ...

101. „Puma” vadászrepülőosztály 

A második világháború legsikeresebb és legismertebb magyar vadászrepülő alakulata, a 101. honi vadászrepülő-osztály (1944. szeptember 19-től ezred) 1944. május 1-jén alakult meg.

Az osztályt, majd ezredet, sokszor említik úgy, mint a „Pumák”, mégpedig az egység jelvénye, egy üvöltő vörös pumafej után.

Feladata a honi légtér védelme volt, előbb a szövetséges, majd a szovjet repülő erők ellen.

Az osztály első éles bevetése 1944. május 24-én volt, ekkor kezdődött az úgynevezett amerikai szezon, amely októberig tartott.

A magyar pilóták 649 bevetést hajtottak végre a bombázókból és vadászrepülőkből álló szövetséges támadó kötelékek ellen.

1944. augusztus 7-én súlyos veszteséget szenvedett egy magyar-német kötelék a Dunántúl fölött a vadászirányítás hibájából, mert nem engedélyezte a kötelékvezérnek – vitéz Molnár László hadnagynak -, hogy megtámadja a fölöttük és mögöttük repülő amerikai Mustang köteléket. Ennek következtében az amerikai vadászok megtámadták és megtizedelték a magyar-német köteléket. Nyolc magyar és legalább kilenc német gép zuhant le. Két magyar pilóta, vitéz Molnár László hadnagy és Nyemecz János zászlós hősi halált halt.  Egy további magyar pilóta súlyosan megsebesült. A németeknek két halottja és négy sebesültje volt. 

Az október 12-től november 8-ig tartó szovjet szezonban a Vörös Hadsereg földi és légi erői ellen vetették be az ezred gépeit.

A szovjet előrenyomulás következtében az ezred a Veszprémből 1945. március 21-én Kenyeribe, 24-én Szombathelyre, majd az ausztriai Grosspetersdorfba települt át, onnan március 31-én vonták hátra egészen Tullig. 

1945. áprilisára az osztályok gépállománya 16-16 vadászra csökkent, azaz már csak egy-egy megerősített század erejével lehetett számolni. Utolsó harci bevetésükre 1945. április 23-án került sor. Május 5-én Raffelding repülőterén, egy gép kivételével, felgyújtották harceszközeiket és megadták magukat az amerikai csapatoknak.

A Puma jelvényes vadászok összesen 396 angolszász és szovjet repülőgépet lőttek le. Soraikból került ki a II. világháborús magyar repülőászok zöme, akik közül a legeredményesebbek vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós (29), Tóth Lajos (28), Debrődy György (26) és vitéz Molnár László (25) hadnagyok voltak. (Vitéz Molnár László hadnagy halálálig a legeredményesebb magyar vadászpilóta volt.) Az ezred parancsnoka, vitéz belényesi Heppes Aladár alezredes ebbe a körbe tartozott a maga 8 igazolt légi győzelmével.

Az üvöltő pumafej jelenleg is aktív szerepet tölt be a magyar vadászrepülők életében, hiszen ott látható a Magyar Honvédség vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. repülődandár JAS 39 EBS HU Gripen harcászati repülőgépein. A repülődandár most is a Pumák által híressé tett jelmondatot - „Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse” – használja.

bővebben ...

Vörös üvöltő pumafej

A vörös, üvöltő pumafej először 1938-ban jelent meg a magyar légierőben. Vitéz belényesi Heppes Aladár alezredes tervezte meg a jelvényt, még akkor, amikor parancsnokhelyettes volt az 1/3. vadászrepülő századnál (Baráth László, a pumások tábori fotósa rajzolta meg). A pumafej, eltérően más századjelvényektől, nem egy bizonyos századhoz kötődik, hanem Heppes Aladárhoz. Amikor őt áthelyezték egy másik vadászegységhez, a pumafej „követte”.

A „Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse” jelmondat az 1/3. vadászrepülő század parancsnokától, Nagy Mihály századostól származik.

Forrás: MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár

UPDATE: A megemlékezés összefoglalója a Sopron Media oldalán, a linkre kattintva érhető el!