A hadkiegészítő parancsnokságok új feladata

A kurátorok a két szervezet parancsnokának beszámolójából arra következtettek: a honvédségi reform és a honvédelmi jogszabályok módosításai ezen a területen is jelentős változásokat eredményeztek. Szombat István ezredes, a Budapest Fővárosi Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka bevezető előadásában elmondta: a honvédelmi jogszabályok pontosításra szorulnak, ám amíg nincs új rendelkezés, a régit kell használni – amennyire ez lehetséges. A sorkatonai szolgálat megszüntetésével béke időszakban sem beszélhetünk tartalékosokról vagy mozgósításról, s bár önkéntes tartalékos státusz van, számuk rendkívül csekély.

A hadkiegészítő parancsnokságok feladatai a professzionális hadsereg müködtetésének megfelelően alakultak át: az utánpótlás biztosítása, vagyis a toborzás központi kérdéssé vált, s az elvárás valószínüleg különösebb zökkenő nélkül teljesíthető, hiszen 2006-ban mindössze 500 új egyenruhást tud alkalmazni a Magyar Honvédség. Az érdekvédelem ugyancsak hangsúlyosan szerepel a hadkiegészítő parancsnokságok tevékenységében – a létszámcsökkentés miatt erre jelentős igény is mutatkozik az érintettek részéről nyugdíj, rehabilitáció, kegyeleti dolgok tekintetében. Egy közelmúltbeli kezdeményezés rendkívül pozitív visszhangra talált: a hatvan év feletti katonákat öt évente  köszöntik még aktív bajtársaik.

Ipcsics József alezredes, a Pest megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka arról számolt be, hogy a toborzás során egyre fiatalabb a célközönség, s ez remélhetőleg a pilóta utánpótlás problémáját is megoldja majd. Elmondta azt is, hogy külszolgálat esetén megnő az érdekvédelem szerepe.

A tájékoztatók után számtalan kérdés hangzott el. A kurátorok kíváncsiak voltak többek között a rekonverziós feladatokra, s arra is, hogy a nyugdíjasok egyéni előléptetésénél milyen szerepe van a hadkiegészítő parancsnokságoknak. Szekeres István dandártábornok, az alapítvány elnöke ennek kapcsán elmondta, hogy az ebből a célból létrehozott bizottság több száz ilyen jellegü javaslatot tárgyalt, s a javaslatok gyüjtésében a hadkiegészítő parancsnokságok is közremüködtek – Pest megyében például 60 nyugdíjas katonát javasoltak előléptetésre. Az ülés résztvevői több javaslatot is megfogalmaztak: ezek közé tartozik az is, hogy a hadseregből kikerülőkkel való kapcsolattartást át lehetne adni a civil szervezeteknek, annál is inkább, mert a regionális intézmények létrehozása miatt a hivatalos intézmények egyre távolabb kerülnek a volt katonáktól. A megbeszélésen a kurátorok felhívták a figyelmet arra, hogy a hadkiegészítő parancsnokságoknak rendkívül fontos a kapcsolattartás a munkaügyi központokkal, a gazdálkodó szervezetekkel és a honvédelmi alapkiképzést is segítő repülőterekkel.

A kuratóriumi ülésen végső konklúzióként megfogalmazták: a hadkiegészítő parancsnokságok mindig fontos szerepet töltöttek be a társadalom és a honvédség kapcsolatában, s erről – a megváltozott körülmények ellenére - sem szabad lemondani.