A Hosz álláspontja a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításásáról

A Hosz álláspontja

a T/366 sz. „A közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításáról” szóló törvényjavaslattal kapcsolatban

 A kormány 2006. 06. 23- án benyújtotta a parlamentnek „A közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításáról” szóló T/366 jelzésü törvény tervezetét.

Mivel a tervezet katonákra vonatkozó (Hjt.-t érintő) 4.§- a szolgálatvállalói érdekek súlyos sérelmét okozzák, a Honvédszakszervezet a módosító rendelkezéseket nem tarja elfogadhatónak. Ebből kifolyólag sürgeti a szóban forgó előterjesztés visszavonását, az érdekegyeztetés rendszerében való újratárgyalását.

Véleményünket az FRDÉSZ és a Liga álláspontjának részeként az érdekegyezetés magasabb szintjein is megjelenítjük.

 A törvénytervezet a szolgálati viszony felmentéssel történő megszüntetésének feltételeit úgy kívánja módosítani, hogy megszünteti az eddig általánosan előírt továbbfoglalkoztatás vizsgálatának kötelezettségét.

A továbbiakban a felmentéshez elegendő a honvédség létszámcsökkentésére vonatkozó döntés, vagy a beosztás megszünése. Törli az eddigi feltételeket: az iskolai végzettségnek (szakképesítésének) és rendfokozatnak megfelelő más - akár átképzés után - betölthető beosztás, illetőleg más helységben levő ilyen beosztás hiányát. Továbbá, az átképzéshez, illetve a más helységbe, illetőleg más beosztásba való áthelyezéshez történő hozzájárulás hiányát.

Az új rendelkezés szerint, ha az állomány tagja szolgálati nyugellátásra szerzett jogosultságot (rendelkezik 25 év szolgálattal) jogviszonya minden különösebb indok nélkül felmentéssel bármikor megszüntethető. (nyugállományba helyezhető.) Itt is törlődnek az eddigi feltételek: beosztásban szolgálati érdekből a továbbiakban nem foglalkoztatható, a számára felkínált legalább azonos szintü beosztást nem fogadta el. (mármint a katona)

Ugyanez a helyzet a nemzetbiztonsági szempontból történő alkalmatlanná válás esetén is, a továbbiakban nem kel megvizsgálni, hogy alacsonyabb biztonsági fokozathoz kötött beosztás felajánlható e az érintettnek.

           A tervezet szándéka szerint a felmentési időre a távolléti díjat havonta utalják, és folyósítását beszüntetik, amint az állomány tagja költségvetési szervnél alkalmazást nyer. Hasonló helyzet a végkielégítéssel is, ha a volt katona felmentési időn belül költségvetési szervnél el tud helyezkedni, úgy számára végkielégítés nem jár. (igaz a jogosultsági időt „magával viszi”) A rendelkezés hátrányos megkülönböztetést jelent a Munka Törvénykönyvében rögzítettekhez képest.

 A tervezet rendelkezéseinek bevezetésével nő a kiszolgáltatottság: létszámcsökkentésnél, átszervezésnél megerősödik a „fünyíró elv”. A jogviszony megszüntetésére vonatkozó döntés lényeges szempontok vizsgálata nélkül hozható meg. Ilyenek többek között az évente nagy gonddal összeállított teljesítményértékelés, minősítés, az előmeneteli rangsorban elfoglalt hely, a végzettség, a tapasztalat, a kimagasló minőségü munka.

A javaslat a feltételek kiiktatásával gyakorlatilag felszámolja a jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a jogorvoslat lehetőségét.

 Megállapítható, hogy a tervezett rendelkezések sértik (a jelenlegihez viszonyítva lényegesen alacsonyabb szintre helyezik) a foglalkoztatási- és jogbiztonságot, valamint a katonai pálya beláthatóságának és tervezhetőségének, bizonyos szempontból az esélyegyenlőség jogszabályban rögzített elveit, méltánytalanságot eredményeznek. Rombolhatják a haderő kialakulóban lévő szellemiségét, szolgálati kultúráját.

A katona eddig a jogszabályi előírásoknak és a vezetői követelménytámasztásnak igyekezett megfelelni. Ezután, ha a pályán kíván maradni, akkor is a parancsnoki „elvárásokat” kell követnie, ha azok nincsenek összhangban az előbbiekkel. Így a szolgálati viszonyokkal történő öntudatos azonosulást mindinkább felválthatja a szervilizmus, a szolgalelküség.

         Mindezeken túl a tervezet a honvédségben szolgálókra gyakorolt hatásaival párhuzamosan a rendszer céljainak megvalósulását, a szervezeti érdekeket is figyelmen kívül hagyja.

A hadsereg szigorúan hierarchikus rendszerében különös szerepe van a kiválasztásnak mind a kinevezések, az előmenetel, mind a szervezetből történő kiválás (felmentésnek) esetében is. A honvédség elemi érdeke, hogy minden beosztást az arra legalkalmasabbak töltsenek be, illetve maradjanak beosztásban. Az állomány összetételének kialakításában számos, a civil szférában csak részeiben alkalmazott feltétel együttes vizsgálata, értékelése szükséges.

A honvédségben a munkáltatói jogkörök decentralizált volta mellett is jelenleg jogszabályi kötelezettség megvizsgálni, hogy a katona számára, a honvédség egészében van-e betölthető beosztás. Így a kiválasztás a civil szférával ellentétben nem helyileg (pl. adott polgármesteri hivatal állományából) történik, hanem gyakorlatilag a Magyar Honvédség szintjén valósul meg, amely mindenképp fejlettebb megoldást jelent, amelynek müködtetésére az utóbbi években a személyügyi szakigazgatás kellőképpen felkészült.

A honvédség permanens átalakulásban müködik, jelentősebbnél jelentősebb változások követik egymást, amelyekben csak a források szükülése valamint létszám csökkenése tekinthető állandó összetevőnek. Ebben a helyzetben a kör szükítése nem annak a minőségi állománynak a kialakítását szolgálja, amely elméletileg a professzionális haderő egyik pillérét képezné.

A 25 év szolgálati viszonnyal rendelkezők általában a negyvenes éveikben járó, magas elméleti felkészültséggel és gazdag gyakorlati tapasztalattal rendelkező, zömében vezető beosztásban (szakmai, parancsnoki) lévő, vagy arra alkalmas katonák. A rendszerből történő ellenőrizetlen kiléptetésük ismét csak erősen kétségessé teszi a már említett célkitüzések megvalósulását.

A tervezet olyan – nem utolsó sorban a költségvetés számára meglehetősen drága - megoldásokat alkalmaz, amelyek egyrészt nem illeszthetők a jogállási törvény által létrehozott alrendszerek lényegi elemeihez, másrészt hatásukban megingathatják, értelmetlenné tehetik azok müködését. (humán erőforrás-gazdálkodás, katonai pályafutás, hivatásos- szerződéses pályakép, nomenklatúra, előmenetel, juttatási (illetmény) rendszer stb.)

          A törvénymódosítás a rendelkezései egyrészt közvetlenül, másrészt közvetett hatásukkal végső soron a katona különleges közszolgálati jogállása lényegi elemeinek felszámolását eredményezik.

Budapest, 2006. június 27. 

Mészáros Géza

a Honvédszakszervezet elnöke