A Hosz elnöke az érdekvédelemről, a korrekt partnerségről

– Elnök úr! Az eltelt másfél évtized kétségkívül jelentős eredménye, hogy ma már a lehető legtermészetesebb a katonák érdekeinek védelme, szakszervezetük jelenléte valamennyi katonai szervezetnél, illetve a honvédelmi érdekegyeztetés ágazati fórumán, a HÉF-en. Elfogadottságukat, ismertségüket illetően, elegendőnek tartja ezt? – Tizenöt évnyi érdekvédelmi munkánknak valóban fontos eredménye az elfogadottság, az ismertség, de továbbra is minden lehetőséget megragadunk, hogy magunkról, terveinkről beszélhessünk. Példaként említem, hogy február 12-én eleget teszünk a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem invitálásának, ugyanis kezdeményezésünkre meghívtak bennünket a vezérkari tanfolyam aznapi két órájára, hogy tájékoztatót tartsunk a Honvédszakszervezetről. Fontosnak tartottuk ezt, mert azért nem mindegyik parancsnok van tisztában azzal, hogy milyen törvényi környezet biztosítja a Honvédszakszervezet müködését, nem tudják teljes mértékben, melyek is szakszervezetünk kompetenciái, az érdekvédelmi, érdekegyeztetési folyamatban hol van a helyünk, mi a szerepünk, milyen helyzetekben tudunk kölcsönösen segíteni egymásnak. És persze nem mulasztjuk el szervezeti felépítésünk ismertetését sem. – Rangsorolható egyáltalán, hogy a helyi, parancsnoki szintü vagy az ágazati szintü elfogadottságuk a fontosabb? – Valamennyi szinten első számú feladat a korrekt partneri kapcsolatok kialakítása, a folyamatos együttmüködés fenntartása. Természetesen az érdekek egyeztetésének, az érdekek érvényesítésének kiemelkedő színtere a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum, azaz az 1992 tavaszán létrehozott ágazati érdekegyeztetés fóruma. A fórum léte, müködtetése bizonyítja azt, hogy a másik fél, a munkáltató is komolyan veszi a munkavállalók – a katonák, a közalkalmazottak és köztisztviselők, a HM által létrehozott gazdasági társaságoknál, közhasznú társaságoknál dolgozó alkalmazottak – érdekvédelmét. Nyilvánvalóan ennek megvannak a törvényi garanciái, és az érdekegyeztető fórumon minden olyan kérdés szóba kerül, amely az élet- és munkakörülményeket, a katonák életminőségét, illetve szociális környezetét illeti. Egyébként az elmúlt napokban tettünk javaslatokat a következő HÉF-ülések napirendjeire. Ezek a javaslatok, témakörök a napjainkban jelentkező legnagyobb problémákról szólnak. Így például az összehaderőnemi átalakításból származó, egyéni sorsokat befolyásoló döntésekről, valamint az illetményrendszer, a nyugdíjrendszer, a katonai pálya kérdéseiről. Mindemellett meg kell említenem, hogy az érdekegyeztetés másik színterét: a HÉF-ülések témaköreit szakértői egyeztetéseken vitatjuk meg, s ezeken az egyeztetéseken a Hosz szakemberei egyenrangú partnerekként vesznek részt. Ezt az alkalmat szeretném felhasználni arra, hogy mind a honvédelmi tárca vezetésének, mind pedig a különböző beosztásokban dolgozó szakértőinek köszönetet mondjak a katonák érdekében, sokszor komoly és hosszadalmasnak tünő viták során tanúsított hatékony, de eredményes együttmüködésért, partnerségért. – Apropó, egyenrangú partnerség! A Katonák Érdekvédelmi Szövetségének (KÉSZ) megalakításától a Honvédszakszervezet létrehozásáig, illetve a Hosz jelenlegi mindennapjaiig szóló történet az egyenrangú partnerré válás története. – Történetünk azért is érdekes, mert tizenöt évvel ezelőtt nem létezett katonai érdekvédelmi szervezet, és mondhatom, hogy a KÉSZ a rendszerváltás terméke. A rendszerváltás, illetve az akkortájt megalkotott egyesülési törvény adta meg ugyanis a jogszabályi garanciákat arra, hogy létrejöhessen egy katonai érdekvédelmi szervezet. Ez a Katonák Érdekvédelmi Szövetsége volt, mely egyéni tagokból és érdekvédelmi egyesületekből állt. Néhány év múltán szakszervezetté alakultunk. Tettük ezt azért, mert egy szakszervezetnek már mások a törvény adta garanciái, és mások a lehetőségei, egyszersmind mások a tagsággal szembeni kötelezettségei is. A munkavállalók – esetünkben a katonák – érdekeinek védelme, képviselete csak hatékonyan müködtethető szervezet kialakításával, a választott, katonai ismeretekkel is rendelkező tisztségviselők magas szintü felkészítésével, az érdekvédelemhez nélkülözhetetlen szakemberek alkalmazásával lehet eredményes. És hogy eredményes a munkánk, arra 10 310 aktív katona tagunk, és a nyugállományú tagozatunkba tartozók (összesen mintegy tizenhárom ezren) tagdíjuk fizetésével mondanak igent. Hozzáteszem, hogy a vonatkozó jogszabály szerint az a szakszervezet tekinthető országosan reprezentatív szakszervezetnek, amelynek tagsága a tevékenységi területén alkalmazottak tíz százalékát kiteszi. Mi ezt elértük. – Változtatniuk kell szervezeti felépítésükön, például az összhaderőnemi parancsnokság megalakítása miatt? – Az ilyen strukturális változások a kongresszus hatáskörébe tartoznak. Soron következő kongresszusunkat egyébként idén ősszel tartjuk, amelyen viszont a küldötteknek javasolni fogjuk, hogy a mostani felépítés maradjon. Igaz, az említett parancsnokságban ugyan összevonták a haderőnemeket, de az azoknál szolgáló tagjaink érdekei, problémái jól elkülöníthetők, és a légierő, a szárazföld, a logisztika területein kialakított szervezeteink továbbra is el tudják látni érdekvédelmi feladataikat. Egyébként folytattunk már eszmecserét az összhaderőnemi parancsnokkal, Tömböl László mérnök altábornaggyal, s a találkozó eredményeként elmondhatom, a parancsnok úr kész az együttmüködésre, tevékenységünk támogatására. – Említette, hogy a hatékony érdekvédelemhez, az egyenrangú partnerséghez felkészült tisztségviselőkre, hozzáértő szakemberek alkalmazására van szükség. Hogyan alakult ki szakmai csapatuk? – Szakszervezetünk fejlődésének eredményeként valóban rendelkezünk ilyen szakmai háttérrel. Korábban, első lépésként – a taglétszámból adódó lehetőséggel élve – ügyvivő kollégáink független tisztségviselőkként dolgoztak. Mindent megpróbáltak felvállalni a tagság támogatása, segítése tekintetében. Ez akkor nagy lépés volt, hogy van egy ember, aki az adott területen az egyént és az alapszervezetet is tudja támogatni, segíteni. Munkánk hatékonyabbá tétele érdekében később a területi ügyvivői rendszert bővítettük, azaz immár szakmai ügyvivők dolgoznak a speciális területeken, például a jogi területen. De említhetem a szociális-személyügyi és a kommunikációs ügyvivői területet is. Újabb fejlődési állomásként egy úgynevezett szakértői csapatot is fenntartunk. Nem függetlenített munkatársainkként dolgoznak, hanem bizonyos esetekre személyügyi, lakásügyi, pénzügyi, nyugdíjrendszerhez értő szakemberekként alkalmazzuk őket. Nevezetesen: most a szolgálati törvény módosítása, illetve a nyugdíjrendszer változása kapcsán, javaslataink, álláspontjaink kialakításához. – Kétségtelen, hogy egy felkészült szakembergárda nagymértékben elősegítheti az önök tárgyalásainak eredményességét, a munkáltatóval folytatott tárgyalásaik sikerességét, a HÉF munkavállalói oldalának másik két szereplőjével, a BEOSZ-szal és a Hodosz-szal kialakított jó együttmüködést. Igaz is, milyen partneri viszonyra törekszenek? – Véleményem szerint – és ezt bizonyította a szervezetünk tizenöt éves története is –, ha nincs párbeszéd a munkáltatóval, ha nincs korrekt kapcsolat a többi érdekvédelmi szervezettel, akkor nem tudjuk ellátni tagságunk érdekeinek védelmét. Törekvésünk a folyamatos párbeszéd fenntartása. Úgy gondolom, hogy feleknek tiszteletben kell tartaniuk a másik tudását, felkészültségét, kompetenciáját, és ennek akár bizonyos gesztusokban, tartalmi részletekben, kompromisszumkészségben is meg kell mutatkoznia. Tagságunk érdekeiért természetesen markánsan kiállunk, legyen bár szó akár a haderő-átalakítás őket érintő kérdéseiről. De csakis az érdekeik érvényesítése lehet a legfontosabb cél, ehhez pedig nélkülözhetetlen a párbeszéd, az együttmüködés. A BEOSZ-t és a Hodosz-t illetően pedig elmondhatom, példaértékü az együttmüködésünk, elfogadjuk az olykor, épp a tagjaink sajátos helyzetéből adódó, egymástól eltérő álláspontokat, de feltétlen törekvésünk a kölcsönösségen alapuló, korrekt partneri kapcsolat fenntartása. – Partnerségi viszonyaikat tekintve adódik a kérdés: miért tartották fontosnak, hogy csatlakozzanak a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségéhez (FRDÉSZ), majd nem is olyan régen, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájához (Liga)? – Sok az azonosság történetesen a védelmi szférában – a honvédségnél, a különböző érdekvédelmi szervezeteknél – dolgozók munkájában, illetve érdekeik védelmében. A FRDÉSZ-be tartozó szakszervezetek tagsága szinte teljes mértékben képviseli e szektort. Az „egységben az erő” szlogen ez esetben semmiképp sem közhely, ugyanis adott esetben a nyomásgyakorlás lehetősége is lényegesen nagyobb. Az FRDÉSZ-be tartozó szakszervezetek taglétszáma megközelíti a 40 ezer főt, ami egy óriási, jól mozgósítható erő. E tekintetben nagy minőségi változás volt, amikor 2005 decemberében az FRDÉSZ a Liga szakszervezeti konföderáció tagjainak sorába került, ezáltal pedig a mi képviseletünk is magasabb szintre emelkedett. Ugyanis az ágazati érdekegyeztetésen túl, a kormányzati érdekegyeztetés szintjére kerülhetett a katonák érdekeinek érvényesítése, mivel a Liga azokon részt vesz. Nagyon fontos tehát, hogy a katonák érdekvédelme az ágazati szint felett meg tud jelenni. Itt jegyzem meg, hogy időközben megalakult a SZÉF, a szolgálati jogviszonyban állók érdekegyeztető fóruma, melynek munkavállalói oldalán tizenegy mandátummal képviseltetjük magunkat, és igyekszünk érvényre juttatni tagságunk érdekeit.