Publikus a Legfelsőbb Bíróság szakközépiskolai tanulmányi időre vonatkozó döntésének indoklása

A Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság másodfokú jogerős ítéletét, mert álláspontja szerint az ítélet nem tartalmaz jogszabálysértést. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság másodfokú jogerős ítéletében kifejtette, hogy a szolgálati jogviszonyban álló felperesek szakközépiskolában töltött tanulói jogviszonyából két év 9 hónap szolgálati időnek minősül. Az április 18-i ítélet szövegét annak megjelenése után honlapunkon közzé tesszük.

A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ÍTÉLETE Mfv. II.11.019/2006/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a másodfokú határozat ellen azalperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. év áprilishó 18. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek - tizenöt nap alatt- egyenként 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárásiköltséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperesek az alpereshez intézett kérelmükben a szakmunkás képesítéstadott szakközépiskolai tanulmányi idejüknek a szolgálati időbe valóbeszámítását kérték. Az alperes kérelmüket elutasította, az ellen szolgálatipanasszal éltek, amelyet az országos rendőr-főkapitány határozatávalelutasított. Ezt követően előterjesztett keresetükben a munkáltatóiintézkedésnek minősülő határozat megváltoztatásával a szakközépiskolaitanulói jogviszonyuk idejének szolgálati időként való beszámítását kérték. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy I. rendü felperes 1981.szeptember 1-jétől 1985. június 12-éig az ISZI szakközépiskola nappalitagozatos tanulója volt, ahol 1985. június 12-én érettségi-képesítőbizonyítványt szerzett, amely 303-1 gép forgácsoló (esztergályos) szakmábanszakmunkás munkakör betöltésére képesíti, míg II. rendü felperes 1978.szeptember 1-jétől az 1982. tanév végéig az ISZI nappali tagozatostanulójaként 1982. júniusában szerzett érettségi képesítő bizonyítványt,amely 311-1 gépjármütechnika szerelő, autószerelő szakmunkában szakmunkásmunkakör betöltésére képesít. A munkaügyi bíróság az előbbi tényállás és az 1019/1976. (VI.24.) MThatározat 12/e. pontja, az 1975. évi II. törvény 10. § (1) bekezdése és a17/1975. (VI.14.) MT. Rendelet 100. § (1) bekezdése egybevetése alapjánolyan következtetésre jutott, hogy a felperesek nem szakmunkásképzésbenfolytattak tanulmányokat, hanem szakközépiskolai oktatásban vettek részt,ezért ennek ideje nem minősül szolgálati időnek. A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, aszakközépiskola II. osztályától kezdve tanulói jogviszonyban töltött idejükszolgálati időnek minősítését kérték. A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta,és megállapította, hogy az I. rendü felperes szakközépiskolai tanulóiviszonya 1982. szeptember 1-jétől 1985. június 12-éig, míg a II. rendüfelperes szakközépiskolai tanulói viszonya 1979. szeptember 1-jétől 1982.június 12-éig szolgálati időnek minősül. A másodfokú bíróság abból kiindulva, hogy a felperesek szakmunkásképzéstfolytató szakközépiskolák tanulói voltak, a Magyar Közlöny 1976. évi 51.számában kihirdetett 1019/1976. (VI.24.) Mt. Határozat 12/a. pontja alapjánmegalapozottnak találta felperesek keresetét, mert az Mt. Határozat szerintfelperesek társadalombiztosítási jogállása megegyezett aszakmunkástanulókéval. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és afelperesek keresetét elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte anyagijogszabálysértésre hivatkozva. Az indokolás szerint az 1975. évi II. törvény10. § (1) bekezdése, 54. § (1) bekezdése alapján csak a szakmunkástanulóiviszony ideje számít szolgálati időnek, a szakközépiskolai tanulmányi időnem. A szakmunkástanuló vonatkozásában a munkáltatót a járulékfizetési,adatszolgáltatási kötelezettség terhelte. A biztosítottak körét a 17/1975.(VI.14.) MT rendelet terjesztette ki, az 1019/1976. (VI.24) MT határozat nemaz 1975. évi II. törvényben adott felhatalmazás alapján született, és ahatározat alapján jogszabály nem rendelkezett a szolgálati időről. Ahatározat II. fejezete a szakközépiskolában folyó szakmunkásképzésről szól,ennek figyelembevételével az elsőfokú bíróság jogi álláspontja a helytálló,a KK. 35. számú állásfoglalásnak is ez felel meg. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában valófenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az irányadó tényállás szerint az 1992. óta az alperesnél hivatásosszolgálati viszonyban álló felperesek a szolgálati idejük megállapításávalkapcsolatos (a szolgálati panaszukat elutasító) munkáltatói intézkedés ellenéltek keresettel. A felperesek 1981-1985, illetve 1978-1982. évekbenszakmunkásképzést folytató szakközépiskolai tanulóként szereztek szakmunkásmunkakör betöltésére képesítő bizonyítványt, és ennek szolgálati időkéntvaló beszámítását kérték. A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperesek ösztöndíjjuttatásban részesültek az érintett szakmunkásképzést folytató iskolákigazolása szerint. 1. A Hszt. 326. § (1) bekezdése szerint a végkielégítés, a pótszabadságmértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és aleszerelési segély szempontjából a törvény hatályba lépése (1996. szeptember1.) előtt a fegyveres szervek állományában hivatásos szolgálati viszonybaneltöltött és a beszámított szolgálati időt szolgálati viszonyban töltöttidőnek kell elismerni. A felperesek szolgálati idejét a szolgálati viszonyok létesítésekor kellettmegállapítani. Az ebben az időben hatályos szabály szerint a szolgálatiidőbe a szolgálati időpótlék, a szabadság mértéke és a leszerelési segélyszempontjából - be kellett számítani minden olyan időt, amely amunkaviszonyban álló dolgozókra irányadó nyugdíjbiztosítási szabályokszerint jogszerző időnek számít (1971. évi 10. tvr. 33 § (2) bekezdés d)pont). Az 1975. évi II. törvény 10. § (1) bekezdés e) pontja alapján abiztosítottak körébe tartoztak a szakmunkástanulók, az 54. § (1) bekezdés d)pontja alapján pedig a szakmunkás tanulóviszonyban töltött idő szolgálatiidő. Az előbbi, perbeli időben hatályos szabályok alapján tehát a hivatásosállomány tagja szolgálati idejébe a szakmunkás tanulóviszony idejét bekellett számítani. A szakközépiskolák és a gyakorlati képzésben közremüködő vállalatokegyüttmüködéséről, valamint a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzésegyes kérdéseiről szóló 1019/1976. (VI.24.) Mt. Határozat - egyebek mellett- úgy rendelkezett, hogy - a tanulók jogállásában a szakmunkásképzés egységét biztosítani kell (11.pont), - a tanulók gyakorlati oktatását a vállalatokkal együttmüködve aszakmunkástanulókkal azonosan kellett megszervezni (12/a. pont), - a szakmunkásképzésben résztvevő tanulók a II. tanévtől kezdődően(tanévenként 12 hónapra) ösztöndíjban részesültek, a szakmunkástanulókkalazonos módon a vállalattal társadalmi ösztöndíjszerződést köthettek (12/c.pont), - a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulóinaktársadalombiztosítási jogállása megegyezett a szakmunkástanulókéval (12/e.pont). E rendelkezések alapján megállapítható, hogy a szakmai képzés rendje és atanulók jogállása tekintetében a Minisztertanács határozata aszakmunkástanulókkal azonos helyzetet biztosított a szakmunkásképzéstfolytató szakközépiskolák tanulóinak. Ennek megfelelően rendelkezett külön,kifejezetten a határozat az egyező társadalombiztosítási jogállásról is.Ebben az időben a törvény rendelkezése alapján a Minisztertanács abiztosítottak körét kiterjeszthette (1975. évi II. tv. 10. § (2) bekezdés). A perbeli időben hatályos 1974. évi 24. tvr. 2. § (4) bekezdése alapján aMagyar Közlönyben a Minisztertanács által közzétett határozatok kötelezőekvoltak a természetes és jogi személyekre. 2. Az irányadó tényállás és az előbbi szabályok egybevetése alapjánmegállapítható, hogy a jogerős ítélet következtetetése - miszerint aszakmunkásképzést folytató szakközépiskola II. osztályától a felperesektanulói jogviszonya szolgálati időnek számít - nem jogszabálysértő. A szakmunkástanulókkal azonos társadalombiztosítási jogállás azt jelentette,hogy a társadalombiztosítás kiterjedt rájuk, és ennek megfelelően azösztöndíjat fizető iskola, vállalat az előírt járulékot utánuk megfizette,illetve az adatszolgáltatást teljesítette. Ezt a következtetést alátámasztjaaz iratokhoz becsatolt minisztertanácsi előterjesztés 2. számú mellékleteA/II. részében szereplő költségszámítás, amely a II. osztálytól (amikortólösztöndíjban részesültek a tanulók) a költségvetést, illetve a vállalatotterhelő "SZTK" többletköltség-igénnyel számolt; továbbá a II. rendü felperesgyakorlati képzését biztosító vállalat nyilatkozata és a korabeliokiratmásolat, amely igazolja, hogy a felperes társadalombiztosításinyilvántartó lapját 1982. április 13-án a TársadalombiztosításiIgazgatóságnak átadták. A jogerős döntés nem áll ellentétben a KK. 35. számú állásfoglalássalmódosított KK. 27. számú állásfoglalásban foglaltakkal, mivel az 1945. előttés azt követő években szakiskolai tanulók tanulmányi idejét minősítette, aperbeli időben szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulóinak atanulmányi idejére vonatkozó megállapítást, iránymutatást nem tartalmaz. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdésealapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperesekfelülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-aalapján az állam viseli.