Hosz tagok részvételével zajlott a III. Szent László Menet

Tatán, a vizek városában június 28-29-én megrendezett Víz-Zene-Virág fesztivál sokaknak nem csak a kiváló programokat, koncerteket, a kellemes időtöltést jelenti, hanem a kihívást és egy embert próbáló feladatot.

Ugyanis ezen a hétvégén rendezte meg - immár harmadik alkalommal - a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár a gyalogoskatonák védőszentje után Szent László Menetnek elnevezett teljesítménytúráját. A túra minden évben június huszonhetedikét, a Lövészek Napját követően, a Víz-Zene-Virág fesztivál helyszínén indul.

A tatai Hosz alapszervezet Horváth Józsefné vezetésével ez évtől, nem titkoltan hagyományteremtő szándékkal csatlakozott a rendezvényhez és országos felhívásában teljesítménytúrára hívta a kihívásokat szerető szakszervezeti tagjainkat. Felhívásukra szép számmal húztak bakancsot, a természetet kedvelő és túrázni szerető aktivistáink. A regisztrációnál a tatai alapszervezet tagjai fogadták a résztvevőket, volt olyan tagunk is, aki egyenest az USA-ból érkezett a teljesítménytúrára. Mivel még nem rendelkezett az induláshoz szükséges orvosi igazolással, ezért a szervezők gondoskodtak arról, hogy a megfelelő vizsgálatokon részt tudjon venni.

Szombaton kilenc órára közel kettőszáz induló sorakozott fel a Kossuth téren. Többségében katonák, de szép számmal akadtak civil túrázók is, ugyanis a Szent László Meneten nem csak egyenruhások indulhatnak. Különbség mégis van a két csoport között, ugyanis a katonák részére előírt követelmény az egyenruha és a katonai felszerelés, amelynek minimum 15 kilogrammot kell elérni a menetvonal teljes hosszán, valamint a menet befejezését követő rövid pihenő után a katonának hadrafogható állapotban képesnek kell lenni a további feladatok végrehajtására.

E követelményeket, az útvonal hosszát és a terepviszonyokat figyelembe véve elmondható, hogy a Szent László Menetet tényleg csak a legjobbak képesek így teljesíteni. De épp ez a cél - mondta el Róth Balázs főhadnagy, a rendezvény fő szervezője.

A regisztrációt és a térképvázlatok kiosztását követően Huszti András dandártábornok, a 25. Klapka György Lövészdandár parancsnoka indította a teljesítménytúrát. Huszti tábornok elmondta, hogy a célba éréshez elengedhetetlen a kiváló fizikai kondíció, de kell még valami: a vasakarat. Akarat, hogy a feltört láb és a megkínzott test ellenére összeszorított foggal mindent megtegyen az ember a cél érdekében.

Az indulóknak a Szent László Menet hatvanöt kilométeres távját Tata belvárosából indulva tíz ellenőrző pont érintésével kellett leküzdeniük.  A dandár laktanyájánál levő első ellenőrző pontot elhagyva az útvonal festői szépségü helyeken haladt, útba ejtve a baji hegyeket, a Tatabánya felett a Gerecsén magasodó Turul emlékmüvet, Vértestolna, Tardos, Dunaszentmiklós és Dunaalmás településeket.

A teljesítménytúra ünnepélyes zárására vasárnap 9.30-kor, a tatai vár melletti nagyszínpadon került sor. Bár a túra kifejezetten nem verseny jellegü volt, Huszti András dandártábornok kupák és érmek átadásával ismerte el a „dobogós” helyezést elért egyéni versenyzők és csapatok teljesítményét. A III. Szent László Menet legeredményesebb csapatának elismerésére alapított vándorserleget a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem csapata nyerte el.

Mészáros Géza a Hosz elnöke adta át a serleget a III. Szent László Menetben induló HOSZ legjobb az MH 5/62 Bocskai István Lövészdandár alapszervezet csapatának.

A csapat tagjai: Varga István hdgy., Nagypál Tamás szkv., Bozóki Dezső szkv. A HOSZ egyéni indulói közül a legjobb eredményt Mihaleczki István őrvezető, az MH 34. Bercsényi László Különleges Müveleti Zászlóalj alapszervezetének tagja érte el.

A nagyrészt természetvédelmi területen haladó túra szervezésénél a dandár kiemelt hangsúlyt fektetett arra, hogy a lehető legkevesebb „ökológiai lábnyomot” hagyjon a közel kétszáz pár bakancsos láb. A természet megóvása érdekében nagyon jó együttmüködés alakult ki a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatóságával.

Az idei Szent László Menet teljesítménytúra is balasetmentesen zárult, példát mutatva összetartásból és bajtársasságból.

Horváth Józsefné, Pogrányi Zoltán