Nyílt levél a honvédelmi miniszternek

                                                    Dr. Szekeres Imre

a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere

Budapest

Tisztelt Miniszter Úr!

Az utóbbi években a katonák illetménye és juttatásai az elmaradt fejlesztések, a tizenharmadik havi külön juttatás megvonása, a hatásukban átgondolatlan kompenzációk alkalmazása eredményeként folyamatosan torzult és lényegesen veszített reálértékéből. A keresetpozíciók nagymértékü romlása következtében mára elfogyott, semmivé vált az az anyagi megbecsülés, amely a katonákkal szemben támasztott és egyre fokozódó követelmények ellentételezését korábban – a jogalkotói szándékok megvalósulásaként – a szolgálatvállalók egzisztenciális biztonságát garantálta.

A ma katonája a tartós alulfinanszírozásból valamint az abszolút és relatív létszámhiányból kifolyólag jelentős túlterhelés közepette, hiányos tárgyi feltételek között önfeláldozóan teljesíti honi és nemzetközi küldetését. Ennek ellenére az állomány többsége családjával a létbizonytalanság felé sodródik. A keresetek értékvesztése nem szubjektív ítélet, hanem a tényszerü és keserü valóság, amit a hivatalos statisztikák is egyértelmüen alátámasztanak. Katonatársaink jelentős része adósságok között vergődve, napi megélhetési gondokkal küzd, helyzetük egyre kilátástalanabb.

Tisztelt Miniszter Úr!

A 2010. évre vonatkozó keresettárgyalások kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy a tárca a pénzügyi- gazdasági válság, a központi források szükösségének, valamint a béren kívüli juttatások megadóztatásának következményeit nem vállalja át, jelentősen csökkentve ezzel a juttatások mértékét. A katonatársadalmat képviselő Honvédszakszervezet számára ez elfogadhatatlan. Mi december 7- én megtettük kompromisszumos javaslatainkat, amelyekre ez ideig semmiféle válasz nem érkezett. Sérelmezzük, hogy Ön az érdekvédelmi szervezetek előzetes értesítése nélkül intézkedett a juttatások mértékére és tájékoztatta az állományt.

Tisztelt Miniszter Úr!

Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a tájékoztató több tekintetben félreérthető volt az állomány számára. A devizaellátmány, a ruházati illetmény, a lakhatási támogatás nem illetményen/béren kívüli juttatás, hanem a jogszabályi követelmények teljesítéséhez kapcsolódó ellátási formák. A túlszolgálat/túlóra keretek növelése a többlet munka/szolgálat törvényi feltétele, ami nélkül annak elrendelése jogsértést jelent. Az adóváltozások, nem a katonák illetményének (az illetményrendszer) karbantartását célozzák meg, nem a tárca személyi juttatás forrásain alapulnak, így nem értelmezhetők illetményfejlesztésnek. (Miként egy korábbi esetben a hasonló okból csökkenő nettó kifizetéseket sem értékelte a tárca az illetmények csökkentésének.) Ugyancsak ellentmond előbbieknek az a tény, hogy éppen a legalacsonyabb keresetüeknél (legénység, őrmester) maradt el az érdemi növekmény.

Mindezek mellett a meleg étkezési utalványokra történő áttérés az összeg növelése, a laktanyai étkezdék elfogadóhellyé alakítása nélkül csak rontott a helyzeten. A tárca az eddigi juttatások közül kizárólag az iskolakezdési támogatás adóterhét vállalta fel, miközben a pénztári munkáltatói támogatások csökkenése- az egyre inkább visszavonuló állami gondoskodás közepette – gyengíti az öngondoskodás lehetőségeit, esélyét.

            Tisztelt Miniszter Úr!

            A katonák tisztában vannak azzal a folyamattal, amely során a tárca az elmaradt illetményfejlesztések hatásait eseti kifizetésekkel kísérelte meg kompenzálni. Ha ezek csökkennek, eltünnek, (mint az üdülési csekk) azzal jövedelmük lesz kevesebb, a napi megélhetésük kerül veszélybe.

Az állomány joggal várja el, hogy az Ön által is elismert kiemelkedő és példamutató munkája (szolgálata) jutalmaként ne keresetelvonásban részesüljön, csakúgy, mint az Őt képviselő Honvédszakszervezet, hogy javaslataira a jogszabályok által meghatározott időn belül, érdemi és az előbbi értékelést tükröző választ adjon.

Budapest, 2010. január 25.

A Honvédszakszervezet

Demonstrációs Bizottsága

nevében:

Mészáros Géza elnök

sk.