Lesz-e katonai ombudsman? - Az Euromil 101. elnökségi ülésén történt

Operativitás

A német fővárosban eltöltött első napon az ügyvezető elnökség tagjai - Emmanuel Jacob elnök vezetésével és dr. Heiling Ottó Hosz alelnök részvételével - megtárgyalták a március 19-20-i elnökségi ülés napirendjén szereplő témákat. A nemzetközi szakszervezeti szövetség operatív testülete a korábban megüresedett főtitkári pozícióra jelentkezettek pályázatait, valamint az újonnan belépő szervezetekről szükséges tudnivalókat is áttekintette.

Ezt követően a résztvevő nemzetek képviselőit fogadáson üdvözölte az Euromil elnöke, ahol a kötetlen beszélgetés során sok értékes információval gazdagodtunk mi is: megtudhattuk, hogyan telnek a brüsszeli iroda mindennapjai, de a tagországok szakszervezeteinek munkájáról is sokat hallhattunk.

A második nap már az elnökségi ülés előírt forgatókönyve szerint zajlott. Miután Emmanuel Jacob elnök megnyitotta a rendezvényt, és a belső szervezeti ügyekről, valamint az elmúlt időszak nemzetközi érdekeltségü szakszervezet- és katonapolitikai történéseiről tájékoztatott,

Ulrich Kirsch ezredes, a Bundeswehr Szövetség (Verband) elnöke adott nemzetközi katonapolitikai kitekintést. A német szakszervezeti vezető kiemelten szólt az afgán misszió szerepéről, majd a katonai ombudsman fontosságáról, végül pedig az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) pozitív és negatív hatásairól is beszélt.

Ezt követően Helmut Königshaus FDP képviselő, mint lehetséges német katonai ombudsman-jelölt szintén részletesen szólt a nemzetközi katonapolitikai helyzetről. Ezt követően a 60 esztendős politikus – beszéde során – a német viszonyokra korlátozta mondandóját.

Az európai katona-szakszervezeti szövetség háromnapos eseménye az aktuális katonapolitikai és érdekvédelmi kihívások mellett a ,,Szükséges-e az EU-ban a katonai ombudsman" kérdésre is igyekezett választ adni.

Emmanuel Jacob miután a téma előzményeit, a workshop megelőző állomásait ismertette, átadta a szót az előadóknak.

A német Reinhold Robbe a katonai ombudsman kiemelten fontos nemzeti szerepéről, majd az erős parlamenti kontrollról beszélt, míg Paulyn Marinnan Quinn írországi tapasztalatait adta át a megjelenteknek.  

Jörg-Dietrich Nackmayr, az egykori EU parlamenti elnök, Hans-Gert Pöttering tanácsadója a szinkronizálást nevezte a téma kulcsának, majd arról beszélt, hogy Belgium lehet a pozitív példa az EU-ban. Indokként a nyíltságot és a katonai életpályára, karrierre vonatkoztatott tapasztalatokat említette.

A szakszervezetünk tagságát képviselő dr. Heiling Ottó lapunknak elmondta: az előadásokon megtapasztaltuk, hogy egységes európai biztonságpolitika, illetve haderő nincs, ugyanakkor nagyon sok misszióban szolgálnak közösen NATO-, illetve EU-tagállamú katonák. Akárcsak a misszióban felmerülő szociális ellátás kapcsán, itt is el lehet mondani, hogy noha együtt végzi feladatait a magyar, a német, az osztrák, a brit, a norvég és még lehetne folytatni hány nemzet katonája, a misszió előtti, a misszió közbeni és a misszió utáni kondíciók teljesen eltérőek. Akár a felkészítés-kiképzés, az anyagi juttatások, akár az egészségügyi ellátás vagy a rekreáció-pihentetés terén. Természetesen extrém, adott esetben háborús körülmények között a katonák nem panaszkodnak, amikor hazajönnek, akkor esetleg elmondják, mit nem kaptak meg, de a következő missziós feladatra történő jelentkezés érdekében, lehet, hogy ezt sem teszik meg. Ekkor, illetve itt lenne szerepe a katonai ombudsmannak, aki az államnak, de elsősorban az országgyülésnek beszámolva, a helyszíneken vizsgálódva hívhatná fel a figyelmet a tapasztalt visszásságokra.

Az ombudsmani intézményrendszer létjogosultság hosszú távon nem kérdés, viszont az eltérő jogszabályi környezet, és az eltérő sztenderdek miatt elég nehéz dolga lenne egy EU katonai ombudsmannak. Ezt mindenki tudja, de ettől függetlenül az Euromil is támogatja a téma napirendre kerülését, hiszen amellett, hogy a német példa is pozitív, láttuk, hogy az ír ombudsman – nő létére – is nagyon harcosan képviselte a katonák jogait. Ez tehát mindenképpen követendő lehet.

Alelnökünk a berlini elnökségi ülést arra is felhasználta, hogy a németek EU-s szakjogászával konzultáljon a munkaidő, a váltásos munkarend és a pihenő idő vonatkozásában.

- Az volt a beszélgetés konklúziója, hogy valószínüleg Németországban is az történt volna, mint nálunk, vagyis az Alkotmánybíróság nem foglalkozott volna az EU-s irányelvvel. Csak az a lehetőség áll fenn, hogy kellene egy olyan katonát találni, aki váltásos munkarendben dolgozik, vagy, akinek a pihenőidejét nem adták ki, vagy nem megfelelően adták ki, s vele el kell menni egy próbaperre. A keresetben pedig arra kell hivatkozni, hogy mindez a parancsnoki gyakorlat nemcsak a magyar jogszabállyal, hanem az EU-s irányelvvel is ellentétben áll. Ezért meg kell győzni a magyar bíróságot, hogy forduljon az EU bírósághoz előzetes döntésért. Ami nem egyszerü.

Van még egy lehetőség: ha a magyar bíróság nem fordul az EU bírósághoz, jogerősen is elítéli a keresetet, ezzel a hazai lehetőségek kimerülnek, de emiatt is az EU-hoz lehet fordulni.

Az ügyvezető elnökség áprilisban Cipruson tart fórumot, az ülésen teljes jogú tagnak felvett altiszti szervezet hívta meg az ügyvezető elnökséget, és fel is kérte őket, hogy lobbizzanak az érdekükben az ottani katonai és politikai vezetésnél.

(folytatjuk)