Árvák karácsonya

A budapesti Stefánia Kulturális Központban – december 21-én - több mint félszáz meghívott volt jelen a szeretet, a béke, a harmónia ünnepén: az Árvák karácsonyán.

Béke lakozik a szívükben és erő a lelkükben. Tudom, hogy mit jelent a katonai szolgálat, magam is katona lánya voltam, sőt nemcsak édesapám, de nagyapám is katona volt – mondta a meghívott vendégeknek Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége, majd eltette előre megírt, de fel nem olvasott beszédét és áldott ünnepeket kívánt a jelenlévőknek. Schmittné Makray Katalin, Hende Csaba és Benkő Tibor a vállalkozó kedvü gyermekekkel közösen befejezte a közel három méter magas karácsonyfa díszítését. Csillagszórók sziporkáztak, majd felgyulladtak a fenyőn a lámpafüzérek, miközben halk zene szólt a teremben. A Honvéd Együttes müvészei versekkel, mesékkel, slágerekkel, népdalokkal köszöntötték a gyermekeket, akik közül többen a rögtönzött színpad előtti párnákon foglaltak helyet. Molnár Zoltán, Bocskor Lóránt, Navratil Andrea, Galambos Lilla, Pankotai Péter és a zongoránál helyet foglaló Bíró Péter ugyancsak kitett magáért: együtt énekeltek, táncoltak a lelkes közönségükkel.Ezután következett a nap fénypontja, az ajándékok átadása. Az államfő felesége, a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök alig győzte a kisebb-nagyobb gyermekkézbe adni a különböző színü és méretü csomagot. Némelyik nagyobb volt, mint a megajándékozott apróság, így gyakran a katonáknak kellett abban segíteni, hogy vigyék a meglepetéseket. Kiderült, a gyermekek között van kiváló sportoló, kitünő tanuló, vagy olyan, aki egyszerüen csak sokat segít otthon az édesanyjának a háztartásban, illetve a kisebb testvér nevelésében. Ők tudják a legjobban, hogy mennyit számít mindez a hétköznapokban... Csillogó szemü kislányok, kisfiúk, nagyobbacska bakfisok és kamaszok egyaránt izgatottan bontogatták a csomagokat, mutatták hozzátartozóiknak a várva várt ajándékokat. Lanecker Tamás szinte önfeledten örül a számítógépes játékoknak. „Valóban egyik sincs meg otthon?” – kérdezem hitetlenkedve. „Valóban” – válaszolja. „Meg lehetett írni, hogy milyen játékokat kérek…” – árulja el a titkot az első osztályos kecskeméti középiskolás, aki egyébként közgazdásznak készül.Janicsek András egy tudományos zsebszámológépet nyúz lelkesen. Kijelzőjén olyan ábrák jelennek meg, mintha ékírás lenne. „Most éppen mit csinálsz? – kérdem. „Logaritmust számolok, de nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik” – próbál vigasztalni, mielőtt visszamenekül a számok világába. Nemes Kitti, Nemes Adrián és Nemes Dominik úgy körbe vannak bástyázva a kisebb-nagyobb dobozokkal, hogy jóformán ki sem látszanak mögüle. Vannak itt babák, bababútorok, társasjátékok, egyéb titkokat rejtő csomagok, amire még anyukájuk is azt mondja, hogy „inkább csak otthon bontsuk majd ki!”Keveseknek jutott csak az eszébe, hogy közben elérkezett az ebédidő. A kisebbeket bizony, nem nagyon izgatta a terített asztal, a sok finomság. Ők inkább a pakkok tartalmával voltak elfoglalva. Néhány órára felhőtlen boldogság költözött a kis gyermekszívekbe, és talán a hozzátartozóik is elfeledték egy időre, hogy a hazatérésük után otthon valaki nagyon hiányozni fog majd. Z. T.