Tagi levél

Figyelve a közmédiában megjelenő híreket, beszámolókat az utóbbi hónapok során olyan érzésem támadt, mintha a fegyveres és rendvédelmi szervek egy általános támadás alá kerültek volna (visszaélési botrányok, sisak-ügy, ingatlanügyek, és persze a luxusnyugdíjas szolgálati nyugdíjasok ügye) mintegy előkészítve a kellő társadalmi hangulatot a beharangozott változtatások meglépésére. Nagyon (hangsúlyozottan nagyon) hiányolom ezekben az ügyekben a médiában megjelent egyoldalú, negatív érzetet keltő hírek nyomán a határozott válaszadást a HM részéről. Ami a kedvezményes nyugdíjrendszerünk megszüntetésével és az ,,életpálya modell" bevezetéséről szóló híreket illeti valóban ez volt az egyik fő indok, amiért annak idején ezt a pályát választottam. A Kormány terveinek eddig megismert morzsáiból kitünik az (eleve nem korrekt ez az eljárás, hogy egy ilyen súlyú ügyben bedobnak a médiába egy részleteket nélkülöző kijelentést az érintettekkel való egyeztetés nélkül), hogy a katonákat nem tartanák bent a rendszerben a nyugdíjkorhatár eléréséig. Már az eleve elképzelhetetlennek tünik, hogy valaki 65 éves koráig teljesíteni tudja a fizikai követelményeket. Gyakorlatilag a hivatásos katonák is egy a szerződésesekhez hasonló státuszba kerülnének miszerint leszolgál 20-30 akárhány évet és utána távoznia kell a kötelékből. Maga a ,,hívatásos katona" megnevezés használata is feleslegessé válik, hiszen hívatást az ember egy életre választ, ezért vállaltuk a szolgálattal járó kötelezettségeket. Nem tudok olyan átképzési rendszert elképzelni, ami mondjuk egy 50-es éveiben járó katonának olyan lehetőséget ad a kezébe mellyel hasonló karriert, fizetési színvonalat tud elérni civil életben, mint előtte. Hiszen egy életet végigdolgozott, mint katona, tapasztalatokat szerzett, elért egy beosztási szintet, egy azzal járó fizetést. Ezek után az Állam azzal hálálja meg, hogy kidobja az amúgy is szükös munkaerőpiacra, hogy újra ,,alulról" kezdje az életét egy nyilvánvalóan ezzel járó alacsony fizetésért. Ezek után elérve a nyugdíjkorhatárt vélhetően a szolgálati nyugdíjnál alacsonyabb összegü nyugdíjjal mehet nyugállományba (ami átlagosan egyébként sem olyan magas, mint ahogy a médiában hallani lehet). Ez az eljárás méltatlan a hivatásos katonákkal szemben. Ha annak idején tudom, hogy a nyugdíjazásom előtt minden ellentételezés nélkül muszáj váltani a civil élet irányába, akkor messzire elkerülöm a sereget. Mert ez csak úgy müködhetne, ha az ember tisztában van ezzel mielőtt választana és csak úgy válhatna vonzóvá így a szolgálat, ha olyan fizetést kínálnak, amelyből az ember képes megalapozni a katonai életutat követő éveit, ha már a szolgálati nyugellátásra nem számíthat.Próbáltam röviden összefoglalni, ami számomra, mint egyszerü katonaember és szakszervezeti tag leginkább aggasztó a mostani folyamatokkal kapcsolatban. Ezekkel nyilván nem írtam le olyan gondolatokat, amiket a szakszervezet vezetése ne tudna nagyon jól, de a közérzetem jobb lett így :)

Egy Hosz tag