Egy demonstráló katona véleménye

A pénteki autós demonstráción úgy láttam, hogy több pozitív jelzést kaptunk a járókelőktől, mint negatívat. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az emberek továbbra sincsenek informálva arról, miért is demonstrálunk. A fő jelszó a szolgálati nyugdíj megvédése, ami igaz is, de azt nem látják, hogy a szolgálati nyugdíj egy rendszernek azeleme. A kormány a rendszer elemén lovagol úgy, hogy nem vizsgálja az egész rendszert. Több - bár szerintem nem elég - helyen elhangzott, hogy milyen törvényi megszorításokkal élünk. Ezek között szerepel például az is, hogy akár szabadságról is visszarendelhetőek vagyunk, amire sokan azt mondják, hogy ők is. Azt látom problémának, hogy nincsenek kihangsúlyozva szankciók, nincs összehasonlítva, hogy mi történik, ha egy civil nem megy vissza dolgozni a szabadság alól (kirúgás), és mi akkor, ha egy katona (büntetőper). Szerintem ezeket a különbségeket is ki kellene hangsúlyozni. Szintén nagy különbség, hogy míg az átlag állampolgárt 40 éves koráig terheli a hadkötelezettség, a jogviszonyukat megszüntetőket a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárig. A katonaságra jellemző felfelé vagy kifelé rendszerről sem esik szó sehol. Egy tanár lehet 40 éven keresztül napközis tanár, soha nem mondják neki, hogy legyen osztályfőnök vagy igazgató, addig egy katonának ki kell érdemelnie, hogy előlépjen, egyébként kirúgják. Egy ilyen rendszerben a jelenlegi szabályok alapján elképzelhetetlen a 44 éves szolgálat. Azt, aki 25-30 évet leszolgált, azt ne kényszerítsék új szakma megtanulására, ennek az ellensúlyozására szolgál a szolgálati nyugdíj. A kormánnyal pedig azt kellene tisztázni, hogy ha esetleg tudna is a szükséges számban új munkakört adni az MH és a rendvédelmi szervek volt állományának, érdekében áll-e olyan ember átképzése, munkába állítása, aki mindenféle képzéssel együtt 10-15 évig lesz az adott területen, utána nyugdíjba megy?Véleményem szerint a civil szférát is meg lehetne győzni számokkal, grafikonokkal. Szemléltetni lehetne, hogy 2001 óta évente hányan mentek szolgálati nyugdíjba, ebből hányan egészségügyi okból, illetve hányan átszervezés miatt. Itt ki kellene hangsúlyozni, hogy az átszervezés nem a katonák kérése alapján történt, hanem főlegpolitikai okokból. Egy másik grafikonon be lehetne mutatni a nyugdíjba vonulók számát életkor alapján, feltéve ha ezek a grafikonok alkalmasak a civilek meggyőzésére.Az idei tüntetések egyre jobban eldurvultak, ezt nem lehet tagadni. Személy szerint nem örülök ennek, de sajnos azt kell mondjam, enélkül kevés esély lett volna a mai megbeszélésre. Úgy gondom, hogy a közeljövőben szükség van egy kis létszámú, teljesen békés, fegyelmezett, Budapest életét egyáltalán nem befolyásoló demonstrációra, amivel a civilek felé azt üzenjük, hogy tudunk mi úgy is demonstrálni, hogy nem zavarjuk meg az életüket, a kormány felépedig azt, hogy nem érzünk magunkban késztetést a rendbontásokra, de ez csak akkor müködik, ha ezt is észreveszik! Az összes szakszervezetet együttvéve maximum 500 fő részvételével kellene megrendezni a tüntetést, egyrészt a szélsőségesek kiszürése érdekében, másrészt azért, hogy az állomány ne legyen túlterhelve, ne unja meg az utcára vonulást. Minden szakszervezet részéről egy 5-10 perces, a célnak megfelelő hangvételü beszéd elég lenne, amiben fel lehet tenni a kérdést a kormánynak hogy az ilyen jellegü megmozdulásra is felfigyel, vagy be kell mennünk a parlament parkolójába ahhoz, hogy szóba álljanak velünk?Végezetül annyit szeretnék még mondani, hogy a demonstrációkon nem csak Pintér Úrra kellene koncentrálni, mert a katonák hiányolják a HM megszólítását, ráadásul utólag mindig kiderül hogy a belügyminiszter velünk nem foglalkozik. Ez növelné a katonák bizalmát is a tüntetésekkel kapcsolatban, így viszont nem sok értelmét látják amegmozdulásoknak.      Köszönöm, hogy végigolvasták a levelem!