Levél a Velencei Bizottságnak

HIVATÁSUNK VÉDELMÉBEN SZTRÁJKBIZOTTSÁG PETÍCIÓJA

/3199 számon két kormánypárti képviselő a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosítására irányuló javaslatot nyújtott be az Országgyülésnek.

Az alkotmány jelenlegi 70/E §-a a következőket rögzíti: „70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. (2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg”. Ez a szakasz a javaslat szerint a következő (3) bekezdéssel egészülne ki: „(3) Az ellátáshoz való jog a nyugellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Törvény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg. Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.”

A magyar Alkotmánybíróság több határozatában kimondta, hogy a törvényhozó az alkotmányos keretek között szabadsággal rendelkezik a szociális biztonságot szolgáló intézmények és ellátások alakításában. Bizonyos alkotmányos követelményeknek azonban eleget kell tenni: "A jogbiztonság, mint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme és a szerzett jogok védelmének elvi alapja a szociális rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségü. E megállapítás alátámasztására a határozat indokolása kifejtette, hogy a szolgáltatásokat és a hozzájuk füződő várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra megváltoztatni. Az átmenet nélküli változáshoz különös indok szükséges " [43/1995. (VI. 30.) AB határozat; 103/2010. (VI.10.) AB határozat].

"A szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét. ... Az Alkotmány szerint a társadalombiztosítás az ellátáshoz való jog megvalósításának egyik eszköze, azaz a társadalombiztosításnak a szerzett jogok garantálását az ellátáshoz való alkotmányos jog megvalósítására figyelemmel kell biztosítania ".[26/1993. (II. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199; 103/2010. (VI.10.) AB határozat].

Ismeretes, hogy a Kormány tervezi az összes érintett magyar állampolgár, ideértve a fegyveres és rendvédelmi szervek tagjai – összességében több százezer fő - korkedvezményes nyugdíjának a megvonását. A javaslat félreérthetetlenül rögzíti, hogy a már megállapított nyugellátás a törvényben meghatározottak szerint csökkenthető, szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.

Nem vitás, hogy ez a szabály ellentétes az Alkotmánybíróság által rögzített, a jogállamiság és az európai demokratikus államok által megkívánt követelményekkel, valamint az európai joggyakorlattal is.

Hangsúlyozni kell, hogy a módosításnak semmiféle alkotmányosan elfogadható indoka nincs. Nem vitatjuk a Kormánynak és az Országgyülésnek azt a jogát, hogy a szociális ellátórendszert a társadalmi igazságosságnak megfelelően alakítsa úgy, hogy tekintettel legyen a lehetőségekre, a most és a jövőben várhatóan rendelkezésre álló forrásokra is, azonban természetesen csak az Alkotmánybírósági határozatokban is kifejezett jogállami feltételek mellett.

Amint az a fentiekből kiderül, a jelenlegi Alkotmány nem teszi szükségessé, hogy a nyugdíjakra, más társadalombiztosítási ellátásokra vagy a szociális juttatásokra való jogosultságot a legmagasabb szinten szabályozzák.

2011. április 25-én kihirdették Magyarország új Alaptörvényét, ami 2012. január 1-jétől a jelenlegi alkotmány helyébe lép. Az Alaptörvény a következőket tartalmazza: „XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevőszemélynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja. (4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények müködésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja”.

A hivatkozott beterjesztett törvényjavaslat a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénynek az Alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges módosításáról szól. Teljes határozottsággal megállapítható azonban, hogy az idézett és kifogásolt rendelkezés megalkotására az átmenet érdekében nincs szükség. Mind a jelenleg hatályos Alkotmány, mind pedig a jövőre életbe lépő Alaptörvény a legfontosabb keretek rögzítése mellett törvényi rendezésre utalja a nyugdíj-jogosultság feltételeinek a megállapítását.

A javaslatnak ezért - a közelmúlt történéseire is tekintettel – megállapíthatóan egyetlen célja az alkotmánybírósági kontroll megakadályozása. A hazai gyakorlatban ugyanis az Alkotmánybíróság állásfoglalásaival egyezően nincs lehetőség az alkotmány, illetőleg az alkotmány-módosítás felülvizsgálatára. Törvényi szabályozás esetén bizonyosra lehetne venni a norma megsemmisítését, hiszen az nyilvánvalóan és durván ellentétes a jogbiztonság és a szerzett jogok tiszteletben tartásának követelményével.

A már megállapított és folyósított nyugdíjak részbeni vagy akár teljes elvonása – amit lehetővé tenne a javasolt alkotmány-módosítás – családok tömegeit tenné tönkre. Az emberek korábban az akkori rendelkezések ismeretében, azokkal kalkulálva tervezték meg az életüket, megélhetésüket. Az új szabályozás bárkit érinthet, hiszen a korkedvezményes nyugdíjazás – miként más országokban is – hazánkban általános lehetőség. A rendvédelem területén a hivatásos szolgálat teljesítésének jelenlegi rendjét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) határozza meg. Eszerint (182.§) 25 év szolgálati idővel lehet nyugdíjba vonulni, bár a nyugdíj teljes összegét fő szabály szerint csak a szolgálat felső korhatárának elérésétől, vagyis az 50. életév betöltésétől folyósítják.

A Hszt. javaslatának általános indokolása világosan leírja a valóban kedvezményesnek tekinthető szabályozás magyarázatát: „d) A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásánál a Javaslat érvényesíti azt a törvényalkotói szándékot, hogy a hivatásos állomány tagjainak, mint - többségükben - egyenruhás állampolgároknak jogai és kötelességei között a harmóniát megteremtse. Abból indul ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az élet kockáztatásával végzik feladataikat. Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal - törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén - a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek jog- és életvitelbeli korlátozást jelentenek. Mindezek figyelembe vételével a Javaslat az ugyancsak közszolgálatban álló köztisztviselők járandóságai alapulvételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként kedvezőbben állapítja meg a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat, juttatásokat”.

A fegyveres szféra területén a jogi kereteket a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény(Hjt.) teremti meg. Esetükben a törvényi feltételek alapján a szolgálatteljesítés felső korhatára az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb. Ennek alapján az általános szabályok szerint szolgálati nyugellátásra csak ennek betöltése esetén szerez jogosultságot, amennyiben rendelkezik legalább 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel. A felső korhatár betöltése előtt kizárólag speciális esetekben(melyek az állomány tagjától teljesen független, neki fel nem róható okokra vezethetők vissza!) jogosult csak az ellátásra (teljes összegü, 90%-os vagy 50%os mértékben) azonban ennek is alapfeltétele a legalább 25 év hivatásos jogviszonyba eltöltött idő.

Hangsúlyozandó, hogy az állam által elvárt tántoríthatatlan hüség, mellyel a katona élete feláldozása árán is köteles hazájának szolgálatára indokolja az arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülést, melyet a hivatkozott Hjt. preambulumában is rögzít.

Ennek a megbecsülésnek és a sajátos közszolgálati jogviszonynak (az általánostól lényegesen eltérő, magasabb szintü kötelezettségek és súlyos jogkorlátozások) részét képezi a korkedvezményes nyugellátás rendszere is, hasonlóan a világ bármely táján alkalmazotthoz.

Az Egyesült Államokban például a rendőrök és tüzoltók általában 20 év szolgálat után mehetnek nyugdíjba életkoruktól függetlenül, az európai gyakorlat is minden esetben ugyan eltérő mértékben, de komoly kedvezményeket biztosít a katona-állomány részére. Kétségtelen tény, hogy a rendőrök esetében Európában általában ennél hosszabb időt kell szolgálni, és többnyire meghatározott életkor betöltéséhez is kötött a nyugdíjazás azonban szinte mindenütt élhetnek a korkedvezményes nyugdíj lehetőségével. Nem beszélve arról, hogy az illetmények Nyugat-Európában nagyságrendekkel haladják meg a magyarországi mértéket a fegyveres és rendvédelmi területén.

A hivatkozott korlátozások, és fokozott követelmények oldásáról azonban nem esik szó. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a fegyveres és rendvédelmi területen szolgálók igen alacsony fizetést kapnak. Ezért az egyéb juttatásoknak és kedvezményeknek kiemelkedő jelentősége van. Akik a Hszt.(a Hjt. esetében is korábban alkalmazott törvény) hatályba lépését követően döntöttek a hivatásos pálya választása, illetőleg folytatása mellett, azok életük tervezése során számoltak a szolgálati nyugdíj lehetőségével, ennek nyilvánvalóan része volt elhatározásukban. Ennek megvonása tehát a jogi aggályokon túlmenően is elfogadhatatlan és tisztességtelen. Azoktól a fegyveres és rendvédelmi területen dolgozóktól elvárni a jogszabályok következetes érvényesítését, akiket a törvényhozás így arcul csapna, erkölcsileg aggályos és véleményünk szerint megvalósíthatatlan.

Kérjük, hogy a kifejtettek alapján a kérdésben állást foglalni, véleményüket pedig a Magyar Köztársaság Kormányához eljuttatni szíveskedjenek.

Budapest. 2011. május 16.

Tisztelettel: Kónya Péter, A Sztrájkbizottság Vezetője