Szoboszlai Endre: El a kezekkel a szakszervezetektől!

Szakértőnk azt állítja, hogy véleményét az Alkotmány, illetőleg a hatályos jogszabályok alapján fogalmazta meg. Ezzel az állításával azt ismerte be, hogy a paragrafusokon túl, nem elemezte a kialakult, feszült helyzet okait, nem vizsgálta, hogy a politika, a kormány, vagy a szakszervezetek vétettek-e a törvényekbe foglalt játékszabályok ellen. Nem állapította meg, hogy a politika, vagy a szakszervezetek veszik semmibe az érdekegyeztetés demokratikus és törvényes rendjét. Nem kereste annak az okát, hogy a társadalom legfegyelmezettebb, legtörvénytisztelőbb, a társadalom mindenkori érdekeinek a legáldozatkészebb szolgálói lázadtak fel, a velük szembe hozott és hozandó indokolatlan, méltatlan és elfogadhatatlan, helyenként visszamenőleges hatályú törvényi módosítások, szigorítások ellen.

Ha a szakértő úr méltóztatott volna elvégezni ezt a tényfeltáró helyzetelemzést, akkor bizony arra kényszerült volna, hogy nem csak a szakszervezeteket kell kritikával illetni, hanem a gátlástalan politikai arroganciát, az érdekegyeztetés rendjének és rendszerének felrúgását, a szakszervezetek kezdeményezéseinek a semmibe vételét, az érdekképviseletek megkerülését megvalósító kormányzati munkastílust, a munkavállalói jogok egyeztetés nélküli, könyörtelen csorbításának a gyakorlatát is, amiket bizony a kormány követett el. Ezen körülményeket alaposan elhallgatta interjú alanyunk.

Ha elvégezte volna a helyzet reális megítélését, akkor nem gondolt volna olyat, hogy „le kell ülni a kormánnyal és tárgyalni kell”, ugyanis egyetlen szakszervezeti vezetőt, egyetlen szakszervezeti szövetséget nem tud megnevezni, aki nem áll szóba a kormánnyal, vagy nem ült volna le tárgyalni. Meg kellett volna állapítania, hogy a jelenlegi kormány müködése óta azért esedeznek a szakszervezetek, hogy üljenek le már végre velük tárgyalni. Azt is érzékelnie kellett volna, hogy a szakszervezetek már régóta jelzik, hogy a munkavállalók-köztük a rendvédelmi szférához tartozóak körében is- annyi probléma, érdeksérelem és méltánytalanság halmozódott fel, amiket haladéktalanul orvosolni kell. Ha kellő bátorsága lenne, akkor azt is meg kellett volna állapítania, hogy ahogyan a kormány teszi a dolgát a szakszervezeti érdekképviselet, érdekvédelem és érdekérvényesítés vonatkozásában az nem folytatható!

„Szakértőnk” szinte kesereg azon, hogy”ki lehet kapni a tömegből a vezetőt”, de nincs semmilyen jogszabály, ami visszatartó szankciót helyezne kilátásba, ugyanakkor igazságérzete arra már nem terjed ki, hogy ugyanezen, az alapon a politikust is”ki kéne kapni”az országgyülésből, amikor kicselezi a törvényes érdekegyeztetést egyéni indítványával.

Szoboszlai Endre