„Halálosan fáradtan néztek szembe az ezerarcú halállal”

A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára elmondta: a szovjetek célzottan szedtek össze mindenkit, akit valamiképpen veszélyesnek ítéltek, valamint nagy tömegben hurcoltak el embereket a Szovjetunióban fellépő munkaerőhiány miatt. „Olyanokat, akiknek azt mondták: három napi könnyü munkára mennek” – füzte hozzá a vezérőrnagy.

A Gulág áldozatainak emlékkövénél Kun Szabó István kiemelte: sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan hány embert raboltak el, indítottak útnak és, hogy kik is voltak az egyes transzportokban. „Soha nem tudjuk meg, hogy a túlzsúfolt vagonokban, az éhínség, a szomjúság vagy az afféle ragályos betegségek, mint a tífusz, a vérhas hány embert öltek meg” – hangsúlyozta.

Akik túlélték a szállítást, forró sivatagokban, végeláthatatlan hómezőkön, bányákban, folyószabályozásokon és vasútépítéseken, éhezve és fázva, megfelelő gyógyszerek és orvosi ellátás nélkül „halálosan fáradtan néztek szembe az ezerarcú halállal” – fogalmazott a társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, hozzátéve: akik a rettenetes szenvedések után hazatértek, életük végéig hordozták magukon mindannak a testi-lelki sebeit, amin keresztülmentek.

A megemlékezés végén a résztvevők mécseseket gyújtottak az áldozatokért, köztük a Honvédszakszervezet képviseletében Szendrei Zoltán alelnök.

Az Országgyülés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává, hogy méltóképpen emlékezzünk meg arról a mintegy 800 ezer magyar honfitársunkról, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként vittek el többéves kényszermunkára. Ugyancsak ezen a napon emlékezünk azokról, akiket a második világháború után kiépülő kommunista diktatúrában koholt vádak alapján 5-25 évre számüztek a Gulág rabtelepeire.

Forrás: www.honvedelem.hu