Zoltán amellett, hogy lelkes és rendkívül aktív túrázó, Szolnokon szakszervezeti tisztségviselő is. Aki követi utibeszámolóit tudhatja, hogy minden "ínyencség" felkelti az érdeklődését, a Túrázás témakörében. Szerencsénkre így most egy túrázó szemszögéből követhetjük végig a 30km-es távot és magát a rendezvényt.
Ezúttal egy számomra különleges helyszínen szervezett teljesítménytúráról szeretnék nektek beszámolni.
Különleges, mert tudjátok rólam, hogy inkább a hegyeket szeretem és ritkán veszek részt az otthonomhoz - Szolnokhoz - közeli túrákon.
Most viszont az volt az egyik apropója, hogy a Magyar Honvédség 175. évfordulója alkalmából, a Honvédszakszervezet felhívásának eleget téve - egyfajta szabadidős lehetőségek teret adva - ellátogassak Gomba nevű településre, ahol a Fáy András túrát szervezték. Különböző távok voltak. A szülők és egy szolnoki túratárs a 16 kilométeres távot választották én viszont a hosszabb, közel 30 kilométeres távon indultam.
A terep adottságaiból kiindulva nem titkolt célom az volt, hogy ezt a 28 kilométert futva, kocogva tegyem meg.
A rajtot követően hamar mezőgazdasági területek között találtam magam és az előző napi esőzésnek köszönhetően szuper talajviszonyok voltak. Így gyorsan peregtek a kilométerek. Akkor lepődtem meg egy picit, amikor a gyalogos/futó útvonal találkozott a kerékpáros útvonallal és szinte mindenki balettozott a bringájával a mély homokban, míg én sunyi vigyorral az arcomon
elfutottam mellettük.
A jó tempónak és a jó navigációnak köszönhetően hamar elértem a Monori Pincefalut, amiről nem is gondoltam, hogy ilyen jól néz ki. És, hogy van a közepén egy klassz kilátó, az még plusz rá is dobott a feelingre egy lapáttal. Nyilván nem lehet megállni, hogy ne masszon fel rá az ember, esetleg lőjjön néhány fotót. Tovább folytatva az utat, a pincesor után egy napraforgótábla mellett és az M4-es fölött haladva tértem vissza a Gomba felőli oldalra. Itt meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sunyin hullámzó dombok követik egymást. Éreztem is, hogy fáradok.
Amikor egy akácosba fordult az út, akkor jött vissza a lendületem, mert ott még kellemes, hűvös volt az időjárás. Több kisebb hurokkal hol itt, hol ott érintettük a települést, vagy annak szélső utcácskáit. Mígnem egy utolsó, nagyobbacska kunkor eltávolodva a falutól egy fantasztikus, számomra ismeretlen tóhoz, a Gombai Horgásztóhoz vezetett. Ez előtt a pont előtt találkoztam kedves barátaimmal és egyben túratársaimmal
Görög Adrienn ,
Zsolt Kovács és
Attila Szabó sporikkal. Néhány mondat erejéig sétálva-beszélgetve haladtunk együtt, majd a tó után ismét kocogva haladtam tova és értem célba.
Egy szuper edzőnapon vagyok túl, egy tökéletesen összerakott rendezvényen. A célban kitűzőt, oklevelet és egy cool HOSZ-os technikai pólót kaptam.
Készítettem néhány képet, nézegessétek azokat is!
