Híd a generációk között

A LIGA Szakszervezetek elnöke, dr. Mészáros Melinda bevezetőjében elmondta, a több generáció egy munkahelyen való foglalkoztatásával kapcsolatosan kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokról is beszámolnak a vállalatok HR-felelősei. LIGA Szakszervezetek egészségvédelmi programja támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek az idősebb generáció aktivitását kihasználva segítik a munkaerőpiacra lépőket. Hozzátette, a mentor programok biztosíthatnák a pályakezdő kollégák szakmai fejlődését és a számukra a tapasztalok méltó átadását.

Ezt követően Németh Edit a Friedrich Ebert Stiftung részértől néhány szóban bemutatta a rendezvényt lehetővé tevő alapítvány munkáját. Elmondta, Friedrich Ebert 1925-ben azért hozta létre, hogy szegény sorsú munkásgyermekek képzését támogassák. Az alapítvány ma már világszerte 672 alkalmazottat foglalkoztat és 106 millió eurós költségvetéssel rendelkezik, amelyet a német állam biztosít. Beszédében kiemelte, ma Magyarországon 80 ezer üres állást tartanak nyilván, ezért a képzés nagyon fontos tevékenység. Véleménye szerint a családbarát munkahelyi programok után itt az idő generációbarát munkahelyi programokat is indítani.

A LIGA Szakszervezetek Nyugdíjas Bizottságának elnöke, Bálint Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy jó lenne tudni, hogyan gondolkodik az, aki az út elején áll, és hogyan, aki az út végén, azért, hogy aki az út elején áll, eldönthesse, arra kíván-e menni, amerre az előtte járó nemzedék.

Dudás Roland, az Ifjúsági Bizottság elnöke azt emelte ki, hogy fontos a staféta átadása a szakszervezeti tisztségviselők esetében is, mert a tapasztalatok átadása nélkül a fiatal tisztségviselők nem tudják folytatni az elődeit által elkezdett munkát.

Ezt követően a nyugdíjguru.hu portált üzemeltető dr. Farkas András adott elő az ifjúság és az idősödő generáció közötti hídról. Elmondta, a kapcsolat, ami összeköti a különböző generációkat Möbius-szalag: örök. Híd, amely az egyik generáció a másinak adott bizalmából épül. Ezt követően vázolta, hogy az elmúl évezred alatt milyen drasztikuson nőtt az átlagéletkor (ma az átlagéletkor Magyarországon 72 év a férfiak és 79 év a nők esetében), valamint jelezte, ez a század második felében már elérheti az átlagéletkor a 90-120 évet is.

A probléma mindezzel az, hogy az inaktív évek száma egyre több lesz, az aktív kor pedig nem elég hosszú a fiatalok és az öregek eltartására. A család eltartásának kötelezettsége társadalmasítva lett, de ma, például szülőtartási kötelezettség bevezetésével ez az irány megfordult. A fiatalok későn lesznek önállóak („Mamahotel, Papabank”, ahogy az előadó fogalmazott), és a nyugdíj összegek helyettesítési rátája lecsökkent. A nyugdíjrendszert egyre nehezebb fenntartani, és ez nem csak pénzügyi szempontból probléma, de a társadalom is változáson megy keresztül: ma Magyarországon 870 ezer nyugdíjas egyedül él.

A jövőre tekintve dr. Farkas András három forgatókönyvet vázolt fel. Vagy marad az állami nyugdíjrendszer, egyre csökkenő ellátási színvonallal, vagy a család, a gyerekeknek kell eltartani az időseket, vagy a munkavállalók felismerik, hogy érdemes előtakarékoskodniuk a nyugdíjas életükre.

Kérdésessé vált az is, fenntartható-e a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer, amikor a demográfia változik, amikor a robotizáció elterjed, és az élőmunka-igény zsugorodik. Mi lesz 270 ezer minimálbéren foglalkoztatottal, 276 ezer őstermelővel, százezernyi részmunkaidőben foglalkoztatottal, feketemunkással, ha nyugdíjba mennek? Az előadó kérdésre válaszolva elmondta, a magánnyugdíj-pénztárak megszüntetésében nem csak az volt a fontos, hogy az akkori összeg, 3 milliárd forint a költségvetésbe kerüljön, hanem az is, hogy az a járulék, ami jelenleg is képződik, az visszaáramoljon a közös kasszába. Az előadó sajnálatosnak tartotta, hogy a munkáltató által teljesített önkéntes nyugdíjpénztári befizetések adókedvezménye jövőre megszűnik, hiszen mint mondta, fontos lenne a takarékosság. Ugyanis, ma a 65 évesnél idősebbek 1,796 ezren vannak, ez 18,28 százalék, viszont 2041-re 28 százalék lehet a 65 évesnél idősebbek száma! Ez pedig, tette hozzá az előadó, demográfiai cunami!

Dr. Mészáros Melinda további problémának látta, hogy sokan nem a valós jövedelmük után fizették meg a nyugdíjjárulékot. Elmondta, a járulékfizetés ösztönzésére nehéz a mikro-vállalkozásokban dolgozókat megszólítani, és a vállalkozók járulékfizetési hajlandósága is nagyon alacsony.

Ezt követően, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) fiatalokkal kapcsolatos álláspontjáról tartott előadást Nagy Viktória, elnök, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) Ifjúsági Tagozatának és az ESZSZ Ifjúsági Bizottságának elnöke. Az előadó elmondta, az Európai Unióban még mindig több mint 3 millió munkanélküli fiatal van. A fiatal munkavállalóknak nehéz bejutniuk a munkaerőpiacra, el kell vállalniuk részmunkaidős, vagy egyéb határozatlan idejű munkavállalást, de az is lehet, hogy „platform-munkavállalók” (internetes felületen keresztül munkát vállalók) lesznek, vagy az úgynevezett „ haknigazdaságban” dolgoznak. Ugyanakkor vannak jó példák is, Franciaországban a szabályozás elismeri a generációk közötti szerződést, (contrat des générations ), amely a fiatalok és az idősek közötti mentorprogramokban ölt testet.

Mindezért fontos az Európai Szakszervezeti Szövetség célkitűzése, a munkahelyi demokrácia támogatása, mert csak ebben a környezetben jöhetnek létre fiatal munkavállalóknak kedvező programok. Mindehhez természetesen, tette hozzá az előadó, ifjúsági stratégia kidolgozása szükséges. Végül elmondta, a jövőben az Európai Unió jobban nyomon fogja követi, hogy a tagállamok mennyit fordítanak az ifjúság munkalehetőségének és fejlesztésére.

Az előadás keretében dr. Mayer Lajos, a SZEF Nyugdíjas Tagozatának elnöke az Európai Szakszervezeti Szövetség idősekkel foglalkozó programjait és az Európai szociális partnerek által aláírt „Aktív időskor és generációk közötti megközelítés“ elnevezésű autonóm megállapodást ismertette.

Ezt követően Meretei Barbara „Generációs különbségek a munkahelyen” című előadása következett. Az előadó részletesen beszélt az X, Y és a Z generációval kapcsolatos elméletekről és kutatásokról, és vázolta azokat a problémákat is, amelyek a társadalom, az életmód változásaival keletkeztek a munka világában. Az előadása közben vita bontakozott ki arról, hogyan látják a fiatal generációkat a jelenlévők, vajon le lehet-e negatív minősítésekkel írni ezt a generációt, és arról is, hogy hogyan lehetne megszólítani őket a szakszervezetek számára.

A napot penelbeszélgetés zárta. Jelen sorok írójának moderálásával a Nyugdíjas Bizottság elnöke, Bálint Zoltán és Dudás Roland, az Ifjúsági Bizottság elnöke fejtette ki a véleményét arról, hogy hogyan tudnának a generációk együttműködni a tapasztalatok átadásában egyrészt a szakszervezeti témakörben, másrészt a munka világában a munkahelyeken. A nagyvállalati és szakszervezeti példákat a két generáció közelítésére a résztvevők is kiegészítették, illetve megvitatták. Sajnos több szakszervezeti tisztségviselő arról számolt be, hogy a munkahelyi mentorprogramok az utóbbi években kevés helyen működnek, mert sem az ösztönzőket nem teremtik meg a munkáltatók, sem időt nem biztosítanak minderre.

Másnap „Generációk együttműködése a munkahelyeken” címmel műhelymunkát végeztek a jelenlévők. Rébeli-Szabó Ferenc és Vető Zsuzsanna tartották a foglalkozást az Y generáció sajátosságainak számbavétele és a megjelentek e témában való érzékenyítése érdekében. Ugyanis az Y generáció (1980-1995 között születettek - kutatásonként eltérők lehetnek az évszámok) sajátosságai kihívást jelentenek a munka világában.

A workshopon a 28 résztvevőnek lehetősége nyílt kétszer másfél órában megvitatni, hogy kinek, milyen megélése van az Y generációról a saját munkája során, milyen területeken van szüksége támogatásra. Felmerült többek között az alkalmazkodás hiánya, az alacsony toleranciaszint és az érdektelenség, a szaktudás hiánya, a beilleszkedési nehézségek és a szolidaritás hiánya. Egy rövid prezentáció során kutatáson alapuló információkat kaptak a jelenlévők az Y generáció munkához való hozzáállásáról, majd egy szituációs játék során maguk is kipróbálhatták, milyen lenne, ha az Y generáció, vagy az 1970 előtt született generáció tagjaként élnének meg egy-egy súrlódást okozó helyzetet. Ezt követően a kihívást jelentő szituációk megoldásával foglalkoztak közösen a résztvevők, akik aktívan jelen voltak és motiváltan keresték, mivel járulhatnak hozzá a munkahelyi generációs különbségek zökkenő mentesebb kezeléséhez. Összefoglalva a nyitottság, az empátia, a türelem, a hitelesség és az őszinteség segíti az eltérő korosztályokat a konfliktussal teli helyzetekben. A workshop zárásaként minden résztvevő röviden elmondta, hogy milyen tapasztalatokat szűrt le a gyakorlatokból.

Kozák László 

Forrás: www.liganet.hu