IRÁNY A SEREG

A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája és a Honvédszakszervezet által konzorciumban megvalósuló, „A munkaerő-hiány lehetséges kezelési módjai a honvédelemben” című projektben a katonai életpályáról kutatást végeztünk, melyben azt vizsgáltuk, hogy a fiatalok, a potenciális munkavállalók mennyit-, mit tudnak a katonai életpályáról, a honvédelmi ágazat speciális szabályairól, a fejlődési lehetőségeikről.

Az empirikus megkérdezés alapvető célcsoportját azok a fiatalok jelentették, akik már valamilyen módon érdeklődtek a honvédelem és a honvédség iránt.  Mellette lehetővé tettük a szakszervezet honlapján a kérdőív kitöltését olyanok számára is, akik még pályaválasztás előtt állnak. Azok között, akik bekapcsolódtak a kutatásba többségben voltak azok, akiknek valamilyen személyes érintettsége, kapcsolata – közvetve, vagy közvetlen - volt már a honvédséggel. Ez azért nagyon fontos tényező, mert ezek a tapasztalati élmények több fázisúak is lehetnek. Valószínűleg azok esetében, akik csak a toborzók útján értesültek a kutatásról inkább vonzásról beszélhetünk.

A kutatási eredményekből láthattuk, hogy a válaszolók fiatalabb korosztályai társadalmi, politikai érdeklődése, tájékozottsága inkább közepes szintű. Ezzel együtt a biztonsággal, honvédséggel kapcsolatos ismereteik, tájékozottságuk viszonylag naprakészebbnek tekinthető.  Az ország biztonságával kapcsolatos intézményeket benne a honvédséget többségük kiemelten fontosnak tartotta.

A tájékozottságuknak akkor is döntően az internet a forrása, ha azt láttuk, hogy többségük (64%-uk) más irányú személyes ismeretekkel, kapcsolatokkal is rendelkezik a honvédség felé.  A projekt kutatási eredményei is egyértelműen jelzik, hogy van a társadalomnak, benne a fiataloknak olyan csoportja, akik élethelyzetük, családi késztetésük okán is nagyobb figyelmet fordítanak a hadseregre, a katonai szolgálatra. A következő ábra képe az előző kérdések, illetve a mintába kerülés útja miatt sem meglepő, hiszen a többség valamilyen formában már érdeklődőnek számít. Meg kell jegyezni, hogy az ábra nem bír társadalmi reprezentativitással, hiszen a kutatással elért kitöltők többsége kapcsolatba akart kerülni a honvédséggel.

A mélyebb összefüggések vizsgálata rámutatott, hogy a pálya iránt érdeklődők motivációi több tényezőt tartalmaznak. A szülői háttér, a család vélemény-formáló szerepének növekedése miatt a honvédelmi nevelés, a toborzás hatékonyabbá tétele érdekében megfontolandó a szülőket is erőteljesebben „megszólítani.” Korábbi kutatások is azt erősítették, hogy az önálló családalapítás időszakának kitolódása, a szülők és a fiatal felnőtt leszármazottak együttélése során a döntésekben nagyobb véleményközösség alakul ki, mint a gyerekek lázadó időszakában megfigyelhető volt.

Kutatásunk megerősítette, hogy médiafogyasztás változását tudomásul kell venni, az országos csatornák helyett más (helyi), illetve a social csatornákkal kell jobban elérni a célcsoportokat és szüleiket, illetve ismerőseiket. Azt láthattuk, hogy az idősebbeknél is felgyorsultak a folyamatok, a közösségi csatornák növekedésével és az okostelefonok megjelenésével napi funkcionális szereppel bír az online kommunikáció. 

Az internet hozzáférés általánosabbá válása és a felhasználásának szélesedése miatt a tájékoztatási, toborzási csatornákat célszerű átterhelni és annak módszertanát ennek a fogyasztási szokásnak megfelelően ki (át) alakítani.  Ezen túl azonban fontos kérdés, hogy a többi honvédségi alrendszer is megfeleljen ezeknek az igényeknek, mert hiteltelenné tehetik a képet.

Jelenlegi kutatásunk szerint a válaszolók 86%-a hallott a honvédségi fejlesztésekről, és amikor azt kérdeztük, hogy honnan tudott meg legtöbbet, akkor 79% mondta azt, hogy az internetről.

Az előbbiekből következően komoly hiányosságnak tűnik, hogy a honvédségi-, különösen a toborzási csatornák inkább statikusak, ezen túl kevéssé biztosítják a képi megjelenítést (videók) és az interakciók lehetőségét.  Szakmai szempontból kevéssé kezelhető az információs tartalmuk, nem célozza meg hatékonyan a potenciális munkaerőt. A szélesebb körű információs igényt gyorsabb, informatívabb rendszerekkel kell kielégíteni.  Több NATO tagország rendelkezik mintaadó példákkal, egy részét követik magyar civil fiatalok is. A saját toborzórendszerek fejlesztésébe célszerűen be kellene építeni ezek szemléletét, dinamikáját.

Korlátozza a toborzó szervezetek eredményességét is a nagy mértékű személyi mozgás, melynek következtében vezetői és szakmai végrehajtói szinten sok helyen kicserélődött az állomány. Ez azt is eredményezheti, hogy olyanok adják az –elvekkel ellentétben- a szakmai tájékoztatást, akik a szervezetet, esetünkben a honvédséget, az igen rövid alapkiképzésen kívül nem is látták. Ők egyéb irányú tudásuk ellenére kevésbé hitelesek (egyébként okosak, értelmesek és motiváltak).

Kutatásunk több olyan kérdést vetett fel, melynek okait jelenlegi kutatásunknál mélyebben célszerű vizsgálni. Az állománnyal foglalkozó, érdekükben dolgozó szakmai szervezetek és az érdekvédők szemléletének formálása, problémamegközelítésük, munkamódszereik átalakítása fontos elvárás.  Erősíteni kell a szolgáltató szemléletet, probléma-érzékenységüket, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a toborzási marketing fejlesztésére, eszközeinek és szemléletének a társadalmi igényekhez igazítására. A fiatalok társadalmi beilleszkedését, a fiatalok honvédelmi nevelését célzó folyamatok hosszú távú tervezése érdekében szükségesnek látszik a honvédelmi ágazat ifjúsági stratégiájának, cselekvési programjainak ki/át dolgozása. 

Hangsúlyozottan megjelent az igény a fiatalabb generációknál az értékalapú megközelítésekre. Szükségük van mindazokra a kapaszkodókra, amelyek segítségével komfortosan érzik magukat az általuk választott szervezetben, a honvédségben.

Láthatóan a katonai pályához kapcsolódóan az állomány különböző dimenziókban adott válaszai egy konzisztens rendszert alkotnak. Ebben nagyon fontos, hogy rövid és hosszabb távon is kiszámíthatók legyenek a lehetőségek és azt lássa a potenciális utánpótlás is.

Az elvárt fejlesztési folyamatokban fontos tevőleges és közvetítő szerepe lehet a honvédségi szakszervezeteknek. Jelentős létszámúnak tekinthető tagságuk útján sajátos széleskörű kapcsolathálójuk van, melynek a Liga Szakszervezetek révén külső társadalmi kapcsolódásai is vannak, mely a változó munkaerőpiacon komoly erőforrást jelenhet.

A projekt keretében elkészülő elemzések, szakmai anyagok a projekt aloldalon (https://liganet.hu/p1318-a-munkaero-hiany-kezelese-a-honvedelemben.html) kerülnek megjelentetésre.