Újévi köszöntő helyett…

A Katonák Érdekvédelmi Szövetsége, majd a Honvédszakszervezet, most pedig a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet olyan területen működik, ahol a feladatukat ellátó, munkájukat tisztességgel végző személyek jogai sokkal szűkebb keretek között kerültek meghatározásra, mint bármely más magyar állampolgár esetében. Ez a korlátozás kihatott és ma is kihat szervezetünk működésére és a jogszabály adta lehetőségeinkre.

Eddig Európa számos országában irigykedve figyelték katonatársaink, hogy nálunk szakszervezet működhet. Ez a jog tényszerűleg még az európai unióban is különleges kiváltság volt, amelyet a végletekig próbáltunk megőrizni. Az alapításunk, azaz 1991 óta eltelt több mint 32 év alatt folyamatosan azon küzdöttek elődeink, hogy a civil szférában megszokott jogok illessék meg a katonákat is, vagy legalább ahhoz erősen közelítő szintet sikerüljön elérni mind az egyéni, mind a kollektív jogérvényesítés terén. Ez viszont soha nem sikerült. Volt, hogy közelebb álltunk az áhított célhoz és volt, hogy rendkívül távol voltunk attól.

A rendszerváltás időszakát követően jó érzékkel és taktikusan alakult meg a KÉSZ, majd Honvédszakszervezetté is a legjobb pillanatban sikerült átalakulni, amely kész tények elé állította az akkori katonai és politikai vezetést és ezt a helyzetet végül sikerült stabilizálni is. Azonban ettől függetlenül a döntéshozóknak mindig fejtörést okozott, hogy miként álljanak a katonákat képviselő szakszervezethez és magához az alapelvhez. Ez mit sem változott az elmúlt évek során.

Szervezetünk jogait illetően, a felívelő időszakot követően 2002-ig lehet azt mondani, hogy relatíve jó körülmények között működhettünk. Ezt követően azonban újabb és újabb megszorítások értek utol bennünket, és az elmúlt több mint 20 évben már a működésünkön is nyomot hagyott, hogy folyamatosan hatalmas kapacitásokat kellett áldozni a védekezésre, illetve az egyre-másra bekövetkező korlátozások kivédésére.

időrendi sorrendben a jogaink korlátozása a következőképpen alakult:

Soha nem volt sztrájk jogunk,
Soha nem szervezhettünk olyan akciót, ami korlátozhatta a Honvédség tevékenységét,
Soha nem köthettünk kollektív szerződést,
A katonák alapjogi korlátozásai közül egyet sem sikerült lazítani,

majd 2002-2010-ig

Nem fizették ki a jogszerűen járó munkaidőmegváltást,
Politikai befolyásra eltávolították a szakszervezet vezetését és számukra megbízható személyekkel pótolták őket,
Aztán utólag kifizették a jogellenesen visszatartott összeg 60%-át egy vitatható megállapodás alapján, a többit pedig einstandolták,
Eközben a korábbi jogsegélyszolgálatunkat vivő személy a minisztériumhoz került Közigazgatási Államtitkári rangban és minden addig a szervezetünket segítő elemet igyekezett kivetetni a jogszabályokból és a működésünket korlátozni.

Majd 2010-től 2024-ig

megszűnt a szakszervezeti kifogás intézménye,
megszűnt a munkaidő megváltás,
megszűnt a tisztségviselők kifüggetlenítésének lehetősége,
megszűnt a munkáltatói tagdíj levonás, 

 És még mennyi minden történt!  

 Most pedig itt állunk úgy, hogy az Alaptörvény 12. módosítása pontot tett ennek a több évtizedes tortúrának a végére. Kimondták „Szakszervezet nem alakulhat és nem tevékenykedhet” „más érdekképviseleti szervezet a Kormány rendeletében meghatározott sajátos szabályok szerint alakulhat és tevékenykedhet”

 Az, hogy a jogi kényszer egy szervezetet megfoszt nevétől és identitásától, egyértelműen megdöbbentő és szürreális helyzet. Ahhoz viszont, hogy az aktív szolgálatot teljesítő katonák tagjaink lehessenek és segíthessük őket, ehhez a helyzethez is idomulnunk kellett.

Azt már régen megtanulhattuk, hogy a pofonokból csak úgy lehet méltósággal felállni, ha a múltat ismerve, de a jövőbe tekintve megpróbálunk abból építkezni, amink van. Az utóbbi húsz évben megtanultunk hátrakötött kézzel dolgozni, megbéklyózott lábbal futni, bekötött szemmel látni. Képesek lettünk extrém körülmények között is előremutató terveket szőni, amik figyelembe veszik a várható kockázatokat is. A Honvéd Érdekképviseleti Szervezet ma, mint büszke utódja a Katonák Érdekvédelmi Szövetségének és a Honvédszakszervezetnek olyan alkalmazkodóképességet fejlesztett ki a történtek hatására, hogy elpusztíthatatlanná vált!

 Ami pedig még fontosabb az, hogy elindult egy evolúció!

 Egy új típusú érdekképviselet körvonalazódik és ha jól formáljuk sikeresek lehetünk. Ez a mi felelősségünk! A klasszikus defenzív, mindenáron akadékoskodó szakszervezet, amely alternatívát nem tud kínálni, cserébe viszont mindenre nemet mond és a munkáltatótól várja a válaszokat most a múlté lehet!

 Építhetünk egy proaktív, menedzsment szemlélettel bíró érdekképviseletet, amely kompetens, érdemi javaslattételi készséggel bír, tudományos igényességgel képes felmérni a szociális és társadalmi helyzetet annak érdekében, hogy helyes válaszokat adjon a feltett – vagy éppen a fel sem tett –  kérdésekre és kiléphetünk abból a kontraproduktív szerepből, amelybe már évtizedek óta vergődik a hazai érdekvédelem. Ez a szervezet, ha megragadjuk az adódó lehetőségeket és keményen dolgozunk mindannyian, alkalmassá válhat arra is, hogy a tagságot minden nap színvonalasan kiszolgálja. Kifejezetten fontos, hogy aktívan tudjuk segíteni tagjainkat, de nem csak az érdekképviseleti ügyekben, hanem akár az egészség megőrzés, akár a napi ügyes-bajos dolgok intézése, vagy éppen a szabadidő hasznos eltöltése terén is.

Élő, folyamatos visszacsatolásokon alapuló kapcsolatot kell kialakítanunk tagjainkkal!

    HAGYOMÁNY – TELJESÍTMÉNY – KÖZÖSSÉG

Legyenek ezek 2024-ben a jelszavaink!

Őrizzük hagyományainkat és okuljunk múltunkból!

Tegyünk le olyan teljesítményt az asztalra, amely megkérdőjelezhetetlenné teszi azt, hogy szükség van ránk!

És alkossunk megbonthatatlan közösséget, segítsük, támogassuk egymást!

Ezzel a rendhagyó köszöntéssel kívánok a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet elnöksége nevében mindenkinek eredményekben gazdag,

Boldog Új Évet!

Bazsik István
    elnök