A MUNKAVÁLLALÓK TÁJÉKOZTATÁSHOZ, KONZULTÁCIÓHOZ ÉS RÉSZVÉTELHEZ VALÓ JOGA

JOGALAP

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 5., 114., 115., 151. és 153. cikke. CÉLKITŰZÉSEK Az EUMSZ 151. cikkében meghatározott alapvető európai szociálpolitikai célkitűzések – például az élet- és munkakörülmények javítása, a megfelelő szociális védelem, a tartósan magas foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem – eléréséhez való hozzájárulás érdekében az Unió támogatja és kiegészíti a munkavállalói részvétellel kapcsolatos tagállami tevékenységeket.

EREDMÉNYEK

A. Háttér Az első szociális cselekvési program 1974-es elfogadása óta a munkavállalók tájékoztatáshoz, konzultációhoz és részvételhez való joga az európai viták egyik kiemelt fontosságú tárgyát képezi. A munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló, 1989-es közösségi charta (a Szociális Charta) hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a munkavállalói részvételt. A Bizottság e téren előterjesztett javaslatai azonban gyakran ellenállásba ütköztek. Egészen addig nem volt megfelelő jogalap a közösségi jogalkotás számára, amíg 1997-ben be nem építették a szociálpolitikáról szóló megállapodást az Amszterdami Szerződésbe. A munkavállalói részvétel tekintetében az EUMSZ 153. cikke a következők elfogadására vonatkozó hatáskörrel ruházza fel a Parlamentet és a Tanácsot: — a tagállamok közötti együttműködés előmozdítását célzó intézkedések; — fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelményeket megállapító irányelvek. Az Európai Unió ismertetése - 2018 2 www.europarl.europa.eu/factsheets/hu Ezen területre a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, valamint a Régiók Európai Bizottsá

B. Hatályos jogszabályok Az irányelvek első csoportja a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozóan a munkavállalók tájékoztatáshoz való jogával, illetve ama jogával foglalkozik, hogy a vállalkozások átruházásával vagy létszámcsökkentéssel kapcsolatban tájékoztatást kapjanak és konzultáljanak velük: — A munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelv (1991) a munkaviszonyuk alapvető jellemzőiről tájékoztatja a munkavállalókat. A Bizottság 2017-ben átdolgozott javaslatot nyújtott be az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló irányelvre, amelynek célja új jogok létrehozása (pl. a próbaidős időszak 6 hónapra való korlátozása, a kizárólagossági feltételek tilalma és a munkaidőre vonatkozó előzetes tájékoztatás) valamennyi munkavállaló számára, bármilyen foglalkoztatási formában is dolgozzanak, ideértve a legrugalmasabb, nem hagyományos és új foglalkoztatási formákat is, mint amilyenek a nulla órás szerződések, az alkalmi munkát végzők, a háztartási alkalmazottak, az utalványos munk

A 92/56/EGK és a 98/59/EK tanácsi irányelvvel módosított, a csoportos létszámcsökkentésről szóló, 1975. február 17-i 75/129/EGK tanácsi irányelv, amelynek értelmében tömeges létszámcsökkentés esetén a munkáltatóknak tárgyalást kell kezdeményezniük a munkavállalókkal, annak érdekében, hogy azonosítsák a csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy az ebben érintett munkavállalók száma csökkentésének módjait. — A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelméről szóló (a 77/187/EGK és 98/50/EK tanácsi irányelveket egységes szerkezetbe foglaló), 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv, amely kimondja, hogy a munkavállalókat tájékoztatni kell bármilyen átruházás indokairól és következményeiről; illetve lényeges rendelkezéseket is tartalmaz a munkahelyek és a munkavállalók jogainak átruházás esetén történő védelméről. — Az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11- i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, amely olyan közös minimumkövetelményeket állapít meg, amelyek védik a munkavállalóknak a munkahelyüket érintő gazdasági és foglalkoztatási helyzettel kapcsolatos tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogait. A Bizottság célravezetőségi vizsgálatot folytatott le, amely 2013 júliusában arra a következtetésre jutott, hogy ezen irányelvek nagy vonalakban megfelelnek a céljaiknak, hasznuk pedig meghaladja a költségeket, de továbbra is vannak még hiányosságok, például az irányelvek hatályának a közalkalmazottakra, tengerészekre és a kkv-kra történő alkalmazása terén, valamint egyes fogalommeghatározásokat további vizsgálatoknak és megbeszéléseknek kell alávetni (SWD(2013) 0293).

Felmerült a konzultációhoz és tájékoztatáshoz való joggal kapcsolatos irányelvek (C(2015)2303) átdolgozásának gondolata, de úgy tűnik, hogy lekerült a napirendről, mivel a Bizottság munkaprogramjai 2015 óta ezt már meg sem említik. 2018 januárjában elfogadták a tengeri szállítási ágazat szociális partnerei között létrejött megállapodás uniós jogba való átültetéséről szóló tanácsi irányelvet, amely véget vetett a tengerhajózási dolgozóknak a munkavállalók konzultációhoz és tájékoztatáshoz való jogaival kapcsolatos irányelvekből való kizárásának. Ami a közszférában dolgozó munkavállalókat illeti, a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogával kapcsolatos egyik irányelv sem vonatkozik a közigazgatási szervekre (lásd az Európai Bíróság Nolan-ügyben hozott C-583/10. sz., valamint a Scattolon-ügyben hozott C-108/10. sz. ítéletét). A konzultáció általános keretéről szóló irányelv 2001-es tárgyalása során a Parlament arra törekedett, hogy az irányelv hatálya terjedjen ki a közszférára is, de ezt a Tanács elutasította. A központi kormányzati szervekről szóló ágazati szociális párbeszéd bizottsága 2015 decemberében ágazati megállapodást írt alá a központi igazgatásban dolgozó munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogainak közös minimumszabályairól, és tanácsi irányelv útján kérte ennek végrehajtását. 2018. március 5-én azonban a Bizottság arról tájékoztatta a központi kormányzatok szociális partnereit, hogy nem javasolja, hogy a Tanács irányelvként hajtsa végre a 2015-ös megállapodást.

Az irányelvek második csoportja a transznacionális vonatkozású helyzetekben lévő munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogával foglalkozik: — Az Európai Parlament és a Tanács 2009/38/EK irányelvvel módosított, az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról szóló, 94/45/EK tanácsi irányelve. Az európai üzemi tanácsok Európa-szerte összefogják a központi vezetőség és a munkavállalók képviselőit olyan ügyek megvitatására, mint a vállalat teljesítménye, kilátásai, foglalkoztatottsági helyzete, átszervezése és humánerőforrás-politikája. Az irányelv a munkakörnyezettel kapcsolatban is biztosít a tájékoztatáshoz és konzultációhoz való bizonyos jogokat a munkavállalók számára. Az európai üzemi tanácsokra vonatkozó jogszabály az EU/EGK területén legalább 1000 főt, és egyidejűleg két vagy több tagállamban legalább 150 főt foglalkoztató multinacionális vállalatokra vonatkozik. Az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) erre vonatkozó adatbázisa adatokat szolgáltat az európai üzemi tanácsokról. — A nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, melynek értelmében az érintett vállalatok munkavállalóinak vagy azok képviselőinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kifejthessék véleményüket az ilyen vételi ajánlatnak a foglalkoztatásra gyakorolt előrelátható hatásairól. A munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó szokásos szabályok is alkalmazandók. — A részvénytársaságok egyesüléséről szóló 2011. április 5-i 2011/35/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelynek értelmében az egyesülő társaságok munkavállalóit a vállalkozások átruházásáról szóló irányelvben biztosítottal azonos szintű védelem illeti meg. 2018. május 14-én a Bizottság közzétette az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv REFIT értékelését, és arra a következtetésre jutott, hogy a munkavállalók tájékoztatása a minőségét és tartalmát tekintve javult, ugyanakkor az irányelv nem növelte az új európai üzemi tanácsok létrehozásának ütemét. A Bizottság javaslatot tett egy, az európai üzemi tanácsok tagjait segítő gyakorlati kézikönyv kidolgozására, valamint e tanácsok létrehozását és hatékonyságát támogató finanszírozás biztosítására a szociális partnerek számára. Az irányelvek harmadik csoportja a transznacionális vonatkozású helyzetekre alkalmazandó szabályokat kívánja megállapítani, amelyek részben biztosítják a döntéshozatalban való részvételi jogot: — Az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001. október 8-i 2001/86/EK tanácsi irányelv a munkavállalóknak a vállalat stratégiai fejlesztési döntéseiben való részvételére vonatkozó szabályokat fekteti le. Az irányelv nem csupán arról rendelkezik, hogy a munkavállalókat tájékoztassák és az európai üzemi tanácsokhoz hasonló fórumon keresztül konzultáljanak velük, hanem a munkavállalók testületi szintű részvételéről is, amennyiben a részvétel ezen módját a nemzeti alapító társaságokban is alkalmazták (az ún. „előtte és utána” elv). — Az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2003. július 22-i 2003/72/EK tanácsi irányelv: azt biztosítja, hogy a munkavállalók képviselői befolyást gyakorolhassanak a az európai szövetkezetek működésére. — A társasági jog egyes vonatkozásairól szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv is tartalmaz szabályokat a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesülésére alkalmazandó munkavállalói részvételi rendszer meghatározására vonatkozóan. A negyedik csoport az alábbiakból tevődik össze: a Tanács által (a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 97/81/EK és a határozott idejű munkaviszonyról szóló 99/70/EK tanácsi irányelvekkel) végrehajtott két ágazatközi megállapodás a szociális partnerek között, a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv és számos, a tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogra vonatkozó implicit rendelkezést tartalmazó egészségvédelmi és biztonsági irányelv.

C. Egyéb kezdeményezések A társaságok és a munkavállalók képviselői elkezdtek transznacionális vállalati megállapodásokat kötni, amely a társadalmi párbeszéd egyik – a vállalatok növekvő nemzetközivé válására reagáló – formája. E megállapodások változatos formát öltenek, amelyeket több tagállamban a vállalati képviselők és a munkavállalói szervezeteket együttesen dolgozzák ki. E gyakorlat kapcsán azonban felvetődhetnek bizonyos jogi és politikai kérdések a szociális párbeszéd különböző vertikális szintjei (nemzetközi, európai és nemzeti) és a horizontális alkalmazási körök (ágazatok közötti, ágazatspecifikus és vállalati szintű) közötti kapcsolatok tekintetében. Ráadásul eltérések alakulhatnak ki a transznacionális vállalati megállapodások és a nemzeti normák és referenciák között, és kevés vitarendezési mechanizmus áll rendelkezésre. Az Európai Unió ismertetése - 2018 5 www.europarl.europa.eu/factsheets/hu A Bizottság célja, hogy a tapasztalatcsere és a kutatás támogatásával segítse és nyomon kövesse a transznacionális vállalati megállapodások kidolgozását. Ugyanakkor nem tapasztalható aktivitás például egy adatbázis létrehozása terén

A szociális jogok európai pillére minden ágazatban az összes munkavállalót feljogosítja arra, hogy kellő időben tájékoztatást kapjanak és konzultáljanak velük az őket érintő kérdésekben, például a vállalkozások átruházásával, szerkezetátalakításával és egyesülésével, valamint a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatban. Mindez túlmutat a jelenlegi uniós vívmányokon, mivel az alkalmazottak számától függetlenül alkalmazandó, valamint mivel minden ilyen vállalati tevékenységre vonatkozóan a munkavállalók nemcsak tájékoztatásra jogosultak, de konzultálni is kell velük. 2018. április 25-én a Bizottság társasági jogi csomagot nyújtott be, amely az (EU) 2017/2011/EU rendeletnek a határokon átnyúló átalakításokra, egyesülésekre és szétválásokra vonatkozó módosítására tsz javaslatot. A szociális jogok európai pillérének 8. elvével összhangban az egyik célkitűzés a munkavállalók védelmének javítása a tervezett határokon átnyúló átalakításokról, egyesülésekről vagy szétválásokról nyújtott tájékoztatás javítása révén. Minden vállalatnak be kell nyújtania az alkalmazottainak egy jelentést, amely az ilyen műveletek rájuk gyakorolt hatásával foglalkozik. A munkavállalók véleményét a közgyűlésen figyelembe kell venni. A határokon átnyúló átalakítások és szétválások speciális esetében az alkalmazottaknak is lehetőséget kell biztosítani a javasolt művelet tervezetére vonatkozó álláspontjuk ismertetésére. Ezeket a véleményeket a származási tagállam hatóságának figyelembe kell vennie. Ami a munkavállalói részvételi jogok védelmét illeti, az egyesülésekre vonatkozóan már vannak erre vonatkozó szabályok, amelyek a későbbiekben is változatlanok maradnak. A határokon átnyúló átalakítások és szétválások esetében ama elv javasolt, hogy a vállalatok a fogadó tagállam szabályait tartsák irányadónak. AZ EURÓPAI PARLAMENT SZEREPE Parlament számos állásfoglalást fogadott el, amelyekben szorgalmazza a munkavállalók vállalati döntéshozatalban való részvételi jogának biztosítását, illetve azt, hogy ez a jog a nemzeti és a nemzetközi társaságokra – jogállásuktól függetlenül – egyaránt vonatkozzon. Az általános keretirányelv végrehajtásáról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalásában a Parlament megismételte azon felhívását, hogy a közszférában dolgozó munkavállalók is kerüljenek

A Parlament úgy véli, hogy a tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogon túlmenően a munkavállalók számára a döntéshozatalban való részvétel jogát is biztosítani kell az olyan kérdésekben, mint például az új technológiák bevezetése, a munkaszervezés módosítása, a termelés és a gazdasági tervezés. A Parlament jelenleg tárgyalja a felügyelőbizottsági döntéshozatalban való részvételről szóló saját kezdeményezésű jelentést. A jelentéstervezet olyan uniós minimumszabályok bevezetését szorgalmazza a hatályos irányelvekben, amelyek például előírják, hogy (a szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében) egy vállalat bejegyzett székhelye a gazdasági tevékenysége tényleges székhelye legyen. A jelentéstervezet felszólít a munkavállalók felügyelőbizottsági képviseletére vonatkozó egységes szabályok kidolgozására, illetve minimumszabályokat javasol például arra vonatkozóan, hogy a munkavállalói képviselők a vezetőségi képviselőkkel azonos jogokkal rendelkezzenek, illetve a felügyelőbizottságokban kiegyensúlyozott legyen a nemek közötti arány. A munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, 2013. január 15- i állásfoglalásában a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő egy jogi aktusra irányuló javaslatot, amelynek rendelkeznie kell arról, hogy a munkavállalók képviselőit valamennyi szerkezetátalakításról teljes körűen tájékoztassák, és e konzultációra határozzanak meg ésszerű időkeretet. Ezt követően 2013. december 13-án közleményében a Bizottság ismertette a változásra való felkészülésre és a szerkezetátalakításra vonatkozó uniós minőségi keretet, amely bizonyos alapelveket és bevált gyakorlatokat határoz meg a vállalatokon és közigazgatási szerveken belüli szerkezetátalakításhoz. „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere” című, 2014. október 22-i állásfoglalásában a Parlament ismételten felszólított egy jogi aktus elfogadására. „Az európai újraiparosítási politika szükségessége a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében” című, 2016. október 5-i állásfoglalásában a Parlament az összes érintett hatóságot felszólította arra, hogy gondoskodjanak róla, hogy valamennyi résztvevő fél teljes mértékben tartsa be a munkavállalók tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó nemzeti és európai szabályozásokat, különösen szerkezetváltás idején.

A Parlament a közelmúltban, a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19- i állásfoglalásában emlékeztetett az abban rejlő értékekre, ha a munkavállalókat bevonják a döntéshozatalba és a vállalatok irányításába, továbbá rámutatott arra, hogy a szociális vállalkozások, például a szövetkezetek jó példával járnak elöl a minőségű munkahelyek megteremtése, a társadalmi befogadás támogatása és a részvételen alapuló gazdaság előmozdítása terén. A határokon átnyúló egyesülések és szétválások végrehajtásáról szóló, 2107. június 13-i állásfoglalásában a Parlament kiemelte az egyértelműség fontosságát a munkavállalói jogokra vonatkozó jogszabályok be nem tartása miatt kiszabott nemzeti szankciók alkalmazása terén. 2017. július 4-i állásfoglalásában pedig a Parlamentaz írásbeli tájékoztatási kötelezettségről szóló (jelenleg tárgyalás alatt álló) irányelv felülvizsgálatát is sürgette, hogy az terjedjen ki az új foglalkoztatási formákra is.