2024. 04. 24. szerda
György
: 394 Ft   : 368 Ft Benzin: 583 Ft/l   Dízel: 614 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Tűzcsapás az égből - A JAS 39 Gripen gépágyúja

Tűzcsapás az égből - A JAS 39 Gripen gépágyúja
Kárpáti Endre  |  2024. 02. 26., 15:13
Tűzcsapás az égből - A JAS 39 Gripen gépágyúja

A Gripenek beépített tűzfegyvere, a 27 mm-es Mauser BK 27 revolver-gépágyú több európai harci gép fedélzetén is megtalálható. A története egészen a második világháborúig nyúlik vissza - vagy esetleg még tovább?

A hatvanas évek végén néhány nyugat-európai ország új katonai gép fejlesztésébe kezdett. A nemzetközi összefogással készülő MRCA (Multi Role Combat Aircraft, többfeladatú harci repülőgép) beépített fegyverének elkészítését a németek vállalták magukra. Mivel a Tornado különböző verziói más-más tűzerőt igényeltek, célszerű volt egy közepes tűzgyorsaságú, de könnyű fegyver elkészítése, amelyből feladatkörtől függően egyet vagy kettőt is be lehetett építeni. Végül a hidegháborús variaszárnyú mellett kortársai, a német Alpha Jetek is hordozhatták a törzs alá szerelt gondolában a BK 27-est, majd ezt választották a Gripen és a Eurofighter fedélzeti fegyverének, az utóbbi esetében már heveder nélküli lőszert tüzelve. Egy ideig ezt szánták az F-35-ösre is, de ez végül nem valósult meg. A gázelvételes gépágyúhoz kifejlesztettek egy saját, máshol nem alkalmazott lőszert, a 27x145-öst. A vékonyfalú, nagy robbanótöltetű lövedékek mellett gyártásba vettek teljesen robbanóanyag-menteseket is. Ezek kétféle fémből állnak, és becsapódáskor a sűrűség különbsége miatt pusztító repesz-felhővé szakadnak szét. De ez még csak a jövő ígérete lehetett, amikor a Mauser fejlesztői nekifogtak a BK 27-es gépágyú elkészítéséhez.

Több kialakítást is megvizsgáltak, de talán nem meglepő módon visszanyúltak a saját cégüknél megtalálható megoldásokhoz. A sorozatlövő fegyverek tűzgyorsaságának egyik legmeghatározóbb tényezője, hogy milyen gyorsan lehet eltávolítani a kilőtt lőszer hüvelyét a töltényűrből, és betölteni az újat. A hagyományos, lineáris működésű fegyvereknél erre fix helyen kerül sor. Az amerikaiak által kedvelt Gatling-rendszernél viszont a töltést-ürítést térben és időben elválasztották a fegyver elsütésétől, itt nagyon leegyszerűsítve egy kötegben több gépágyút építenek be, az M61 Vulcan esetében hatot. Míg az egyik cső a betöltött lőszerrel készen áll a tüzelésre, addig a többiben az adagolás-eltávolítás különböző fázisai zajlanak. Van egy másik megoldás is, amelyet a Mauser Werkénél dolgozó Anton Politzer a második világháború vége felé dolgozott ki, az MG 213C/20-as gépágyú első példányai 1944 elején készültek el.

A 20 mm-es fegyver csak egyetlen csővel rendelkezett, amely mögé egy forgó hengert építettek, öt párhuzamosan kialakított töltényűrrel, hasonlóan egy vadnyugati Colt tárjához. A cső mögötti furatban elhelyezkedő lőszer készen állt az elsütésre, míg két-két másik éppen töltés, illetve ürítés alatt állt. Az elsütés után az egész tömb fordult egyet, megkezdődött a kiürült hüvely szakaszos eltávolítása, illetve a betöltött lőszer beforgatása a cső mögé. Miközben a fegyver 75 kilogrammal nem volt túl nehéz, az 1400 lövés/perces tűzgyorsasága nagyjából a korabeli társai dupláját tette ki. Nagyon fontos különbség, hogy míg a Gatling-rendszernél folyamatosan forog a csőköteg, addig a Politzer-féle revolver-gépágyúnál szakaszosan, lövésenként zajlott le a folyamat egy-egy fázisa.

Talán ennél is fontosabb eltérés, hogy míg az utóbbi megoldásnál általában a saját maga által termelt energia működteti a fegyvert - jellemzően gázelvétel útján -, addig a Gatlingokat külső erőforrás, tipikusan nagy teljesítményű villanymotor forgatja. Ennek, és a sok csövüknek köszönhetően tetemes tömeggel rendelkeznek, az F/A-18-asba szerelt Vulcan lőszertároló dobbal és továbbító mechanizmussal együtt 236 kg-ot nyom, több mint kétszeresét, mint egy átlagos, a BK 27-eshez hasonló revolver-gépágyú. Az MG 213-ast nem sikerült kigyógyítani a gyermekbetegségeiből a második világháború vége előtt, így nem került bevetésre. Viszont mindenkinek felkeltette a figyelmét, és igyekeztek megszerezni a technológiáját, nem is eredménytelenül, amiben sokat segített, hogy a Mauser mérnökei szétszéledtek a világban.

Werner Jungmann 1949-ben megkezdte az MG 213-as pontos másolatának a gyártását Angliában, a brit 30x86B lőszerre áttervezve, ADEN néven. Frederick Linder 1947-ben Svájcba költözött, ahol aztán hamarosan elkészült a hasonló elven működő Oerlikon-302RK, illetve az Oerlikon KCA, szintén 30 mm-es űrmérettel. A gyár igazgatója, Otto von Lossnitzer Amerikába vitte a terveket, amelyből az M39-es született meg, míg maga Politzer 1948-ban Franciaországba települt, ahol hamarosan megalkotta a DEFA-540-est, amelynek közvetlen továbbfejlesztése még mindig szolgálatban áll a Mirage 2000-esen. Politzer nem teljesen előzmények nélkül fogott hozzá a fegyvere fejlesztéséhez, előtte bizony alaposan megnézett egy szovjetektől zsákmányolt SKASz-t. Az 1933-tól gyártott 7,62 mm-es géppuska akkoriban elképesztő, percenkénti 1800 lövéses tűzgyorsaságot produkált.

Borisz Spitálnij és Irinah Komarickij terveztek először olyan revolverező elven működő gépfegyvert, amely el is jutott a tömeggyártásig. Ebben egyszerre tíz lőszer töltésére és ürítésére került sor. A német mérnök azonban nem szolgaian másolta le a szovjetek munkáját. Egyrészt, sokat egyszerűsített az adagolás némileg bonyolult megoldásán, és kevesebb lépésben is vonta azt össze, másrészt pedig a fegyver meghajtása sem egyezett meg, míg a vörös csillagos repülőgépek géppuskáját gázelvétel mozgatta, addig a fekete kereszteseknél rövid csőhátrasiklás szolgáltatta a működtetés energiáját. A SKASz-ból mintegy 150 000 darabot gyártottak, de nem ez volt az első revolverező gépfegyver, bár az előd nem is jutott túl a prototípus-időszakon. Az első világháború után is igyekeztek a győztesek a vesztesek kutatási eredményeit felmérni. Az Antant-bizottság egy frankfurti gyárban érdekes fegyverekre bukkant. A 19 mm-es lőszert tüzelő rövid csőhátrasiklásos géppuskák visszalökő erejével nem bírt el a szokásos rugó, ezért pneumatikus csillapítást is beépítettek - később ennek egy módosított, hidraulikus verziója általánosan elterjedt a nagykaliberű gépfegyvereken.

Talán ennél is jobban érdekelte a mérnököket a závárzat alatt kialakított forgó henger, amelyben megtörtént a lőszer eltávolítása a hevederből, a töltés és az ürítés megfelelő lépései. Az alapos vizsgálat után természetesen megsemmisítették a kísérleti példányokat - nehogy a németek azt továbbfejleszthessék -, de számos megoldását átvették a győztesek. Arról nincsen információ, hogy Spitálnijék látták-e a terveket, de a SKASz megoldása orosz források szerint szinte teljes egészében megegyezett a Fahrzeug Fabrikban talált SZA, SZB és SZC típusjelű géppuskák megoldásával. A megnevezésben az első két betű valószínűleg a tervező nevéből ered. Szakáts Gábor 1892-ben született Makón, majd a Műegyetem elvégzése után tüzértisztként szolgált a Monarchia haderejében.

Tervezett géppuskát és hegyi ágyút, majd sikerei nyomán a német hadügyminisztérium „kölcsönkérte”, hogy találmányaival az ő haderejüket segítse. Itt sikerült továbbfejlesztenie Richard Fiedler 1901-es találmányát, és megalkotnia a modern, gyakorlatban is használható lángszórót, a lövészárokháború gyilkos fegyverét. A nagy világégés után egy darabig még Németországban maradt, a Krupp-műveknek dolgozott, majd Magyarországra visszatérve segített a légmell-kezelés megújításában, mind a mai napig használják ezt a találmányát. 1924-ben kifejlesztett egy motorekét, amiért Rómában a mezőgazdasági kiállításon aranyérmet nyert - Horthytól pedig kormányfőtanácsosi rangot. A harmincas években Európa számos városában tevékenykedett, de végül üldözési mániától is terhelten, elszegényedve halt meg Budapesten 45 éves korában.

A cikk nyomtatott változata az Aranysas magazin 2024. márciusi számában jelent meg. 

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Honvédszakszervezetet a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 01. 05., 10:17
Eddig Európa számos országában irigykedve figyelték katonatársaink, hogy nálunk szakszervezet működhet. Ez a jog tényszerűleg még az európai unióban is különleges kiváltság volt, amelyet a végletekig próbáltunk megőrizni. Az alapításunk, azaz 1991 óta eltelt több mint 32 év alatt folyamatosan azon küzdöttek elődeink, hogy a civil szférában megszokott jogok illessék meg a katonákat is, vagy legalább ahhoz erősen közelítő szintet sikerüljön elérni mind az egyéni, mind a kollektív jogérvényesítés terén...
2024. 02. 23., 10:44
Tájékoztatjuk Tisztelt Tagjainkat, hogy a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet szabályzói szerint a tagdíj mértéke változik. A befizetendő tagdíjak 2024. március 1.-től...
2023. 12. 15., 11:16
Tisztelt Tagunk! Ezúton szeretném Önt tájékoztatni, hogy a Honvédszakszervezet (HOSZ) a jogszabályi környezet változásaira reagálva, valamint a szervezet működésének folyamatos biztosítása érdekében új Alapszabályt fogadott el és hamarosan Honvéd Érdekképviseleti Szervezet (HÉSZ) néven folytatja tevékenységét.

  JETfly Magazin

Májusi programajánlónkban sok repülős programot találhatnak Olvasóink, hiszen repülőnapok, családi napok, nyílt napok és egyéb rendezvények is várják a látogatókat!

  Háború Művészete magazin

Május első hetében rendezik meg a Maláj Királyi Haditengerészet napját, melyre már javában zajlik a felkészülés: a mai napi gyakorlás során, 2024. április 23-án, két forgószárnyas ütközött össze és zuhant le.
Széchenyi 2020 europai szociális alap.