Strasbourgban jártunk

A 15 órás igencsak fárasztó buszos út után február 13-án 21 órakor érkeztünk meg a németországi Offenburgba. Még ki sem pihenhettük az út fáradalmait, és máris buszon voltunk, másnap reggel 10 órára érkeztünk Strasbourgba. Kis tanácstalanság után megtaláltuk a demonstráció megindulási helyét, de mivel a menet indulásáig még sok idő volt, végignéztük demonstráló „kollégáinkat”. Őszintén megmondom nem erre számítottam: hihetetlen színes, vidám forgatag kellős közepén találtuk magunkat. A 30-40 ezer ember, aki egyként szállt síkra a direktíva ellen, Európa majd minden országából képviseltette magát. Voltak spanyolok, lengyelek, portugálok, szlovákok, németek, szlovénok, írek és számtalan egyéb náció tagjai. Furcsa volt hallani például azt, hogy több százan énekelték németül az Internacionálét és senki nem csodálkozott ezen. Megtapasztaltuk, hogy a szakszervezeti mozgalom a nyugati demokráciákban magasabb dimenzióban létezik, mint nálunk. Több mint három órán át ezekkel az emberekkel vonultunk keresztül Strasbourgon, három kilométeres sétánkon. A demonstráció egy hatalmas téren ért véget, ahol élőzenével fogadtak bennünket, majd szakszervezeti vezetők beszéltek a tömeghez. Kissé elfáradtan szálltunk fel buszunkra, és délután hatkor búcsút intettünk ennek a csodás európai városnak. Másnap reggel fél nyolckor elgémberedve, de csodálatos élményekkel gazdagabban érkeztünk meg Budapestre.