A honvéd érdekvédelem tizenöt éve - VII. rész

A szakszervezet képviselői - 1993 év során - kemény tárgyalásokat folytattak a HOVÉT asztalánál. Folyamatos napirenden tartott téma a munkaidő szabályozása volt. Az állandó és ellentételezés nélküli szolgálati időtől kellett eljutni a szabadság megváltásának ellentételezéséig, és talán napjainkban már szabályozottá válhat a készültségi és készenléti szolgálatban eltöltött idő is. A szakszervezet tagsága és vezetése folyamatosan kontrollálta a lakásellátás folyamatát. Több fórumon jelezte a felmerült gondokat, és felhívta a figyelmet a lakás elidegenítés során kialakult ellentmondásokra. Tényszerûen bizonyította, hogy míg egyesek gyermekei is kedvezménnyel megvásárolt lakást kapnak, addig az állomány többsége jogos járandóságához sem képes hozzájutni. Nem kap lakhatási támogatást, de még kedvezményes kölcsönt sem. A viták során azt sikerült elérni, hogy kirívó „adományozások” a továbbiakban már nem kerültek nyilvánosságra, viszont a tûz körül melegedõk továbbra is kihasználhatták a jogszabályokban jelen lévõ lehetõségeket, az erkölcsi korlátok nem jelenthettek gátat. Az Országgyûlés április 14-én elfogadta a Honvédelmi Alapelveket, amelynek elõkészítése során nehezen sikerült véleményt nyilvánítani. Azt azonban sikerült elérni, hogy megjelenhetett a számunkra legfontosabb rész, amely kimondta: ” A katonát , mint egyenruhás állampolgárt megilletik mindazok az alapvetõ jogok, amelyek az Alkotmány  és más európai normák alapján más állampolgárokat megilletnek... A katonák számára lehetõvé kell tenni  a hatékony  jog és érdekvédelmet.”

Miközben kemény harcot folytatott a szakszervezet, az elnökségben vita bontakozott ki a politikai elkötelezettség határairól, a politikai intaktságunk megõrzésérõl. A szakszervezet elnökének azt a szakértõi tevékenységét kritizálták többen, amelyben segítette az akkor kevés szakértõvel rendelkezõ FIDESZ egyik országgyûlési képviselõjének munkáját. Ez a szakértõi munka nem befolyásolta a szakszervezet tevékenységét, de a felvetõdött erkölcsi aggályok arra az elhatározásra késztették az elnököt, hogy lemondjon. A Bolyai János Katonai Mûszaki Fõiskolán 1993 május 27-én megtartott rendkívüli küldöttgyûlés megválasztotta elnöknek az addig ügyvezetõ alelnök Sörös István alezredest, és kiegészítette az elnökséget úgy, hogy az addigi elnök - Horovitz Ferenc ezredes - az elnökség tagja maradt. Dr. Paraizs József alezredes alelnök lett, és dr. Kiss Lajos nyugállományú ezredes, valamint Szabó Gusztáv alezredes elnökségi tagok lettek. Így a hét fõs elnökség kilenc fõre növekedett.

A Honvédelmi Alapelvekre hivatkozva bátrabban élt a vezetés a meglévõ lehetõségekkel. Sikerült a Honvédelmi Törvény koncepcióját több fordulóban véleményezni. Az érdekegyeztetés rendszerét kihasználva rendkívüli ülésen vetette fel a szakszervezet az üdültetés és a szociális étkeztetés rendszereiben meglévõ problémákat. Az üdültetés támogatását teljes és normatív alapú rendszerben képzelte el az elnökség. Az ellenállás - gazdasági okokra hivatkozva - nagy volt, miközben a kiváltságok megõrzése szerepelt a legfontosabb célként. A rendszer átalakításának érdemi lehetõsége napjainkra érlelõdött meg.

Az Élelmezési Ellátó Központban 1993 november 20-án megrendezett küldöttgyûlésen már 26 egyesület képviselõi vettek részt. A panasznapon jól érzékelhetõvé váltak a katonák problémái, és mivel az átszervezésnek nevezett létszámleépítés megkezdõdött, a félelem is kicsendült a hozzászólásokból. Kirajzolódott az is, hogy a problémák alapvetõ oka a katonák jogállását szabályozó törvény hiánya.

Sokan sérelmezték a Honvédelmi Minisztérium képviselõinek ellenállását, és a miniszternek a kért találkozókról történõ távolmaradását. Derültséget okozó kiszólást tett Horovitz ezredes: „ha kopjafák lennénk, már biztos megkoszorúzott volna.”

A Küldöttgyûlés fontos határozatokat fogadott el. A program rövid összefoglalását adta az Egység mellékleteként megjelentetett tájékoztató anyag, amelyben ez szerepelt: „Részt kívánunk venni a katonákat és a nyugdíjasainkat érintõ jogalkotási folyamatban, hogy érvényt szerezhessünk érdekeinknek. Fellépünk a megfelelõ ellátás és a munkafeltételek egyenlõ biztosításáért minden helyõrségben. Harcolunk az állománynak juttatott pénzbeli és természetbeni járandóságok fejlesztéséért, a megbecsülést kifejezõ illetményért. Jogi és információs segítséget nyújtunk tagságunk részére. Figyelmet fordítunk a lakásellátás és elidegenítés folyamatára. Javítani kívánjuk kapcsolatunkat a sajtóval.” A program mellett elfogadásra került annak a nyílt levélnek is a szövege, amelyet a küldöttgyûlés a három legfontosabb közjogi méltóság számára fogalmazott meg. A küldöttgyûlés határozottságával is hozzájárult az év végén elfogadott Honvédelmi Törvényben megjelent alkotmányos alapjogok megfogalmazásához.

(folyt. köv.)