Nőnapra, szeretettel

Vajon akarnánk-e a világot irányítani, ha abban nem lennének nők? Akarnánk-e csatát, világra szóló győzelmet aratni, netán napi kis ütközeteket nyerni, ha nem tudnánk imponálni a kiválasztott hölgyek előtt? Ne tagadjuk: győzni, a legjobbnak lenni nem a diadal miatt fontos elsősorban, hanem azért, hogy méltók legyünk a szeretetre.

A férfi-nő kapcsolat varázslatos titkait sok-sok közmondás, aforizma próbálja megfogalmazni – gyakran humoros, nemritkán lenyügöző szellemiséggel – szinte bizonyos, hogy mindig az „erősebb nem” aspektusából, s zömmel védekező alapállásból. Gárdonyi hosszú hajú veszedelemről ír, a napjainkban indokolatlanul elfeledett Benjámin László pedig állandó kétkedéséről: méltó-e még felesége kegyeire.

Nők! Anyák, szeretők, hitvesek – életet és ihletet adók! Petőfi Füstbement terv és József Attila Mama címü gyönyörü, fiúi vallomása a legszeretettebb lényhez: vajon miért csak férfikorban tudatosul ez bennünk, miért csak a hiányuk, az elvesztésük miatti aggodalom késztet bennünket tiszta, szívből jövő vallomásra.

S persze a szerelem! Az örök emberi érzés, amely hosszú évszázadok óta ott strázsál egy veronai polgár házánál. Ott, az erkély alatt azóta is mi állunk – milliónyi férfi, akik egy soha el nem múló szeretet ígéretével kívánják meghódítani álmaik Júliáját.

Március 8-a a Nők Napja. Szeretném, ha mi, férfiak valóban csak a világot akarnánk irányítani, s engednénk, hogy ezt tegyék velünk a hölgyek is. Az előbbi időnként kudarcra van ítélve, az utóbbi talán vereségnek tünhet. Legyőzőink azonban tudják, hogyan lehet ezt édessé varázsolni.