Kheopsz fáraó és a szolgálati időpótlék

Az 1996. évi XLIII. törvény áttért a fizetési fokozatokra, amikor is a katona ugyanabban a beosztásban háromévente „rendes”, vagy rövidebb idõn belül – jutalomként – elõresorolásban részesült. A Hszt. azonban megközelítõleg 6 év után útjára bocsátotta a katonákat, mivel jogállásukra 2002. 01. 01-tõl a 2001. évi XCV törvény (Hjt.) vált hatályossá. Az új törvény a rendfokozatok és beosztások harmóniáját kívánta megteremteni, mégpedig a „felfelé vagy oldalra” avagy „elõre vagy kifelé” elv egyidejû alkalmazásával. A minimális várakozási idõvel mind magasabbra, a maximális türelmi idõszak után viszont már csak oldalra, azaz szolgálati nyugdíj (jobbik eset) vagy a tisztes polgári lét (rosszabbik eset) irányába vezet a modellezett út. Itt az egyén törekvését, munkáját, áldozatvállalását az elõrelépés (magasabb rendfokozat, magasabb beosztás, magasabb illetmény) jutalmazza. Tehát a szolgálatban töltött éveket a piramisok nem kívánták tolerálni. Az a bizonyos piramis viszont, ha piramisként mindnyájan az egyiptomi fáraók temetkezési helyéül (bár már ez sem biztos) emelt építményekre gondolunk, egy kicsit magyarosan kezdett alakulni. Hol itt, hol ott dudorodott kissé, leginkább hasban, ráadásul egyes helyeken a hézagok is meghaladták az ókori szabványt (állítólag a tömbök között nem volt több mint 0,5 mm). Némelyek már kezdték magyarázni (a magyarkodásnál maradva), hogy nem is igazi az a piramis, amelyiknek széles az alapja és hegyes a csúcsa. Tudvalévõ, azok mind álpiramisok, csoda, hogy még ma is állnak. Vagyis azért rosszak, mert állnak. Nem képesek az idõk szava szerint átalakulni. Meg hát az igazi nagy piramis a tengerentúlon... (Egyébként, hogy legyen meg a számmisztika kapcsolata: a piramisok legnagyobbja a Kheopsz, élhossza 100-al beszorozva, majd abból 460-at kivonva megegyezik az MH katonáinak 2006. 01. 01-i létszámával.)

A lényeg: volt és van aprólékosan kimunkált, gigászi energiákat megmozgató elõmeneteli rendszerünk, volt és van egy permanens átalakításokat megélõ, professzionalitást célul kitûzõ haderõnk. És ami nem teljes: a kettõ közötti kompatibilitás. Így lehet az, hogy gyakorta a legigyekvõbbek is egy helyben járnak, s a „megrekedtek”, a rendfokozatukat, beosztásukat túlhordók pedig várnak a csodára. Nem is szólva a „visszaesõkrõl”, akiket a sors nómenklatúra korrekcióval sújtva vetett a megtûrtek irigylésre nem éppen méltó táborába.

Váltsunk színt: vezetõi értekezlet, fegyveresek, de nem katonák. A hûséget meg kell fizetni. A Hszt. ismét bevezette a szolgálati idõpótlékot. De mi katonák is itt vagyunk, mi is lojálisak, mi is hûségesek... haladók és megrekedtek...

Váltsunk hangnemet (mondhatnánk komolyra): a 2006. évi illetményekrõl szóló megállapodás során a Hosz ragaszkodott ahhoz, hogy abban a tárca vezetése kötelezze el magát a további tárgyalásokra a szolgálati idõpótlék bevezetése érdekében. Tettük ezt több okból is: az elõmenetelben tapasztalható problémák miatt, a katonák hátrányos megkülönböztetésének elkerülése érdekében, továbbá az illetmények reálértékének megõrzése céljából. A megállapodás – amely a pótlékon túl több lényeges elemet is tartalmazott az állomány javadalmazásának emelésére – 2005. decemberében mind a miniszter úr, mind Mészáros Géza, a Hosz elnöke ellátta kézjegyével.

Az elõbbieknek megfelelõen ez év elején megkezdõdtek az egyeztetések, s március közepére a HM Humánpolitikai Fõosztály illetékesei több szakmai koncepciót is eljuttattak szakszervezetünkhöz. Tagjainktól beérkezett vélemények és a különbözõ fórumokon történõ megbeszéléseken elhangzottak figyelembevételével a következõ értelmû javaslatot juttattuk el a tárca illetékeseihez:

A Hosz értelmezésében a szolgálati idõpótléknak, mint az illetménypótlékok új elemének célja

• ‑a katonai szolgálatban ténylegesen eltöltött idõ, a pályán maradás, a követelmények teljesítése érdekében az állomány tagja részérõl kifejtetett tevékenység és áldozatvállalás;

• ‑az azonos vagy különbözõ beosztások során megszerzett és alkalmazható általános katonai és szakmai tapasztalat;

• ‑valamint a honvédséghez való kötõdés, a honvédség társadalmi küldetése iránti lojalitás, elkötelezettség

elismerésében fogalmazható meg.

Tényként kezelhetõ, hogy a szolgálati idõpótlék szükségességét leginkább a haderõ reformmal összefüggõ változások – a vezetési rend vertikálisan szûkülõ keresztmetszete, a beosztások számának csökkenése – tették idõszerûvé. Így az elõmeneteli lehetõségek szûkülésével a katonaállomány részérõl felerõsödött a szenioritás (az elõzõekben felsorolt célzattal történõ) differenciáló szempontként való megjelenítésének igénye.

Mivel a katonák illetménye a hatályos jogszabályok szerint napjainkban is az alapilletménybõl, illetménykiegészítésbõl, illetménypótlékokból és kiegészítõ illetménybõl tevõdik össze, a szolgálati idõpótlékot rendszertanilag a struktúra lényegi változtatása nélkül beilleszthetõnek tartjuk.

Kétségtelen, felvetõdhet az a kérdés, hogy a szolgálatban töltött évek pótlék formájában kerüljenek elismerésre, vagy/és az alapilletmény részeként (is) fejezõdjenek ki. Ez utóbbi megoldás azonban már az alapilletmény összetevõinek megváltoztatásán keresztül ténylegesen a rendszer gyökeres átalakításához vezethet.

Példaként említhetõ meg itt a hatályos Hszt., amelyben mind a szolgálatban, mind az adott beosztásban eltöltött évek – részben az alapilletményben, részben pótlék formájában – elismerésre kerülnek.

A Honvédszakszervezet – az illetményrendszer további anomáliái ismeretében – nyitott akár egy új koncepció kidolgozásában és megvalósításában való közremûködésre. Ennek lebonyolítását viszont – mivel körülményessége miatt nagymértékben elodázná a tárgyalt kérdés megoldását – a jelen kezdeményezéstõl világosan elválasztva tartjuk célravezetõnek. Véleményünk szerint a szolgálati idõpótlék léte a késõbbiekben nem akadályozza egy esetleges illetményreform végrehajtását.

A szolgálati idõpótlékot az alábbi szempontok figyelembevételével javaslunk megvalósítani:

• ‑A szolgálati idõpótlék a ténylegesen hivatásos és szerzõdéses állományban eltöltött idõvel legyen arányos,

• ‑mértéke az illetményalap százalékában fejezõdjön ki,

• ‑a különbözõ állomány- és rendfokozati kategóriához tartozók azonos mértékben részesüljenek belõle (ne legyen különbség a szerzõdéses és hivatásos katona, az õrmester és az õrnagy szolgálati idõpótléka között),

• ‑összege érezhetõ, (az illetményhez mérten százalékosan kifejezhetõ) legyen,

• ‑de ne hasson az elõmeneteli renddel ellentétesen.

• ‑A pótlék bevezetése 2006. második félévétõl történjen meg.

A hivatásos és szerzõdéses állomány tagja a szolgálati viszonyban töltött idõ nagyságával arányos, az illetményalap százalékában meghatározott növekvõ mértékû szolgálati idõpótlékra legyen jogosult. A folyósítás a 3. év után kezdõdjön, majd az 5. év betöltésétõl 5 évenként emelkedjen egyenlõ mértékben. A pótlék a 25. szolgálati évtõl érje el a maximumot.

A szolgálati idõpótlékra jogosultság szempontjából kizárólag – a kedvezményesen számított szolgálati idõ nélküli – ténylegesen hivatásos és szerzõdéses állományban eltöltött idõ vehetõ figyelembe.

Álláspontunk szerint az itt szorgalmazott forma bevezetése:

• ‑alkalmas a kitûzött célok elérésére,

• ‑összhangban van a Hjt. illetmény- filozófiájával,

• ‑nem torzítja el az illetményekben tükrözõdõ értékrendet,

• ‑nem gyengíti az elõmeneteli törekvéseket (azokkal párhuzamosan hat),

• ‑feszültségmentesen kezeli az átmeneti helyzeteket (szerzõdésesbõl hivatásos állományba kerülés, beosztásbeli, rendfokozati elõmenetel),

• ‑áttekinthetõ, könnyen kezelhetõ mûködtetést biztosít.

A tárgyalásokat április elsõ napjaiban folytatjuk, módosulások a részletek kialakítása során természetesen elképzelhetõek. Egy lényeges szempont viszont nem téveszthetõ szem elöl. A szolgálati idõpótlék bevezetését a 2006. évi illetményfejlesztés szerves részeként, nem pedig az esetleges 2007. évi rendezés differenciálási elveként kívánjuk elérni. Biztató fejleményként értékeljük a közigazgatási államtitkár úr napokban tett bejelentését, miszerint a szükséges források rendelkezésre állnak. A szándék eddig is megvolt...