A szervezet a folyó átalakítások ellenére is dinamikusan fejlõdött. A megszüntetett laktanyákban megszûnt egyesületek helyett újak alakultak, és 1994-ben a szervezetek száma megduplázódott. A taglétszám meghaladta az ezer fõt. A növekedés kényszerítõ erõvel hatott a szervezet mûködésének végiggondolására. Az Egységben a szervezet mûködését és hatékonyságát kritizáló írások jelentek meg. Vita bontakozott ki a szervezeti struktúráról és a vezetés módszereirõl. A megalakulás óta folyó polémia felerõsödött, miszerint szakszervezetként, vagy érdekvédelmi szövetségként mûködjön a szervezet. Az Elsõ Veszprémi Honvédegylet még 1993-ban úgy döntött, hogy bíróságon méretteti meg magát ebben a kérdésben. Az egyesületi tagok többsége részvételével megalakították az Elsõ Honvédszakszervezetet és ezen a néven dr. Bokros László mk.õrnagy elnökségével kérték bejegyzésüket, amelyet a Veszprém megyei Bíróság jóvá is hagyott. Legális lehetõség nyílt a szakszervezet létrehozására. 1994 végén a HM-II tanácstermében 49 egyesület képviselõi jelentek meg. A küldöttgyûlés elõtt megjelent Egység címoldalán búcsúzott el a szervezettõl közös levelükben az alapító elnök, elnökségi tag Horovitz Ferenc, és az alelnök dr. Paraizs József. A két határozott és következetes alapító kiválása, véleményük hiánya érzõdött a küldöttgyûlés tevékenységén is. A vezetés határozatlansága, a kiérlelt koncepciók hiánya olyan struktúrát és alapszabályt hozott létre, amely a következõ esztendõ tevékenységét negatívan befolyásolta. A szervezet nehezen reagált az eseményekre, az egyesületek igyekeztek önállósulni, eredményeket felmutatni, a kudarcokért viszont a szövetség vezetését lehetett felelõssé tenni. A Hadtörténeti Múzeum tanácstermébe szervezett továbbképzés 1995 május 27-én átalakult nem hivatalos küldöttgyûléssé, hiszen a résztvevõk az egyesületek választott vezetõi voltak. A rendezvényen parázs vita alakult ki. A résztvevõk határozott kiállást, érdemi lépéseket és hatékonyan mûködõ vezetést akartak. Az elnökség számára többségi döntéssel elfogadott határozatot hoztak egy szakszervezet típusú alapszabály megalkotásának és vitára bocsátásának meghatározásával. A tanácskozás a radikálisok sikerét jelentette, és néhány mérsékelt szervezõdés háttérbe húzódását okozta. Az elnökség ennek szellemében folytatta tevékenységét. Ebben az évben sikerrel folytatódott a „sajtóbeszélgetések” sorozat, amelyben a téma kiemelkedõ szakembereivel, elismert katonaemberekkel beszélgetett az Egység felelõs szerkesztõje. Legnagyobb botrányt a dr. Bokor Imre mernök ezredessel – a „Kiskirályok mundérban” címû örökzöld szerzõjével – lefolytatott beszélgetés okozta. Július 17-én került megrendezésre az FRDÉSZ elsõ kongresszusa, ahol azonos platformra kerültek a különbözõ fegyveres szervezetek képviselõi, és legfontosabb feladatuknak tekintették a reálbér színvonalának emelését, a szervezetek mûködõképességének megõrzését. Ebben az esztendõben a szárazföldi hadsereg több mûszaki alakulatánál, a mûszaki fõnök vezetésével létrehozták a CSÉSZ-t. Július 20-án a szervezet vezetõivel tárgyalást folytatott a KÉSZ vezetése, amelynek érdemi eredménye nem volt. A katonai érdekvédelemrõl vallott nézetkülönbségek azóta is megmaradtak. A nyár a meghatározott kongresszus elõkészítésével telt el. Szeptember 29-én megkezdõdött a Katonák Érdekvédelmi Szövetségének küldöttgyûlése, amely kimondta a szervezet átalakítását és létrehozta a Honvédszakszervezet elsõ (alakuló) kongresszusát.
(folyt. köv.)
Borka István
