Nyugállományú Híradó

Néhány gondolat a választmányi ülés elé

A közeli napokban jelentõs és felelõsségteljes feladat hárul a Nyugállományú Tagozat választmányára, melynek ülésére április 12-én kerül sor. Napirendjén szerepel a 2006. évi munka és rendezvényterv megvitatása, elfogadása, az éves költségvetés jóváhagyása. E választmányi ülés feladata lesz a Hosz választmányi tagok felkészítése és a támogató álláspont kialakítása.

Látható tehát, hogy a felelõsség nagy. A fõ feladatok felelõsségteljes meghatározása jelentõsen befolyásolja a Tagozat érdekérvényesítõ, érdekvédõ munkáját, a szolidaritási tevékenységünket.

Tudni kell azt, hogy a korábbi években megszokott szinten végzett munka már nem felel meg a mai követelményeknek. Miért? Azért, mert a 2005. áprilisi rendkívüli kongresszust követõen jelentõsen megnövekedtek a feladatok. Addig a kongresszus elõtt a nyugállományúak képviselete közvetett úton valósult meg, míg a kongresszust követõen közvetlenül. A Tagozat képviselõje minden esetben – ha nyugállományúakról van szó – tagja a tárgyaló küldöttségnek, és maga tolmácsolja azokat a gondokat, kérdéseket, amelyek bennünket érintenek akár a HÉF-rõl, akár az Idõsügyi Tanácsról, akár a Hosz elnökségi ülésrõl legyen szó.

Mindez felelõséggel, alapos felkészültséggel, jelentõs igénybevétellel jár. Ez jelentõsen megterheli az elnökséget, annak egyes tagjait, de a csoportvezetõket is, hiszen nélkülük, az általuk adott információk nélkül a munkánk nem lehetne eredményes.

Nagyon nagy kihívást jelent – ahogy én szoktam fogalmazni – a Tagozatban megjelent két generáció, azaz a 65-90 éves korosztály, valamint a 40-tõl 65 éves korosztályig lévõ tagjaink. Mindez más munkastílust követel tõlünk. Ha valaha a Tagozaton belül nem is volt ennek jelentõsége, ez most kiemelt kérdéssé kell, hogy váljék.

A Nyugállományú Tagozat létszáma 2004 decemberéhez viszonyítva közel 400 fõvel növekedett. A belépõk életkora 40-50 év között van, akiknek az érdekei nem ugyanazok, mint a 70-90 éveseké. Ha tehát kölcsönösen elfogadjuk az eltérõ érdekviszonyokat, akkor járunk helyes úton. Ha ezt nem tudjuk érvényesíteni, ez esetben súrlódások, meg nem értések terhelik meg munkánkat, felesleges energiákat vonnak el az érdemi feladatoktól.

Ha ezeket megértjük, magunkévá tudjuk tenni, akkor több idõ jut az érdemi munkára. Ezt várom az április 12-i választmányi ülésünktõl. Tudom, hogy akadnak egyéb, a napi munka során felgyülemlõ kisebb-nagyobb problémák is, de ha azokat kellõ empátiával, kölcsönös megértéssel és akarattal tudjuk kezelni, úgy bizonyos vagyok abban, hogy a 2006-os év eredményeket hoz majd, s hozzájárul a közös gondolkodás, a közös cselekvés erõsítéséhez.