A holland példa

A rendezvény két elõadója Edward Lugthart, a Holland Katonai Rendõrség Szakszervezetének alelnöke, az AFMP ügyvezetõ elnökségi tagja és Gerard Dillerop, az AFMP ügyvezetõ elnökségi tagja volt. A találkozóra meghívást kaptak a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikai és személyzeti fõosztályának képviselõi is. A fõosztályok részérõl Garay János Tamás alezredes, Beiszer Tibor alezredes és Jaczó Katalin fõhadnagy voltak jelen. A Honvédszakszervezetet Heiling Ottó alelnök, Besenyei Csaba, Kocsor Sándor, Andor Tamás, Kása László elnökségi tagok, dr. Ujfaludi Zoltán fõtitkár, Oláh Gábor és Jáger Tibor ügyvivõk képviselték. A résztvevõkhöz – budapesti tárgyalásai után – késõbb csatlakozott Mészáros Géza Hosz elnök és Kun Ferenc elnökségi tag is. Az elõadás látványosan és színvonalasan mutatta be a holland veteránház alapítását, mûködésének feltételeit, finanszírozását. Edward Lugthart elmondta: a veteránházat 1863-ban alapították, s kizárólag katonaviseltek kaphatnak elhelyezést benne, amennyiben nem tisztek, legalább 65 évesek, egyedülállóak, s képesek önmagukról gondoskodni. Az igény pozitív elbírálásának további feltétele a nyugdíjaskor, illetve legalább 15 év aktív katonai szolgálat. Az elhelyezetteknek vállalniuk kell, hogy a veteránház mûködési költségeihez nyugdíjuk 60%-ával hozzájárulnak.

A holland vendégek a találkozón a rekonverzióról is tartottak elõadást. Elmondták: hazájukban már közvetlenül a II. világháború után megjelent a rekonverzió kezdeti formája, amely akkor még az érdekvédelmi munkában testesült meg. A szervezet magánkezdeményezésre jött létre, s kiterjesztette mûködését a világháborús áldozatokra is. Késõbb – már békeidõben – a háborús övezetben szolgálatot teljesítõ katonák rekonverziója is bekerült  a tevékenységi körbe. Jelenleg a szervezet mûködése kiterjed az érdekvédelemre, a segítségnyújtásra, az utógondozásra, sõt a lakásprobléma megoldására is. A tevékenységet egy alapítvány finanszírozza, ám rendkívül érdekes, hogy a holland lottójáték bevételeibõl is fordítanak e nemes célra. Az elõadók elmondták: a holland védelmi minisztérium álláspontja szerint a rekonverzió nemcsak napjainkban ad állandó feladatot – összetettsége és társadalmi hatása miatt a jövõt is érintõ kérdéskör. Számtalan esetben a külföldi missziót követõen – évek, esetleg évtizedek múltán – jelennek meg azok a mentális és egyéb egészségügyi problémák, melyeket kezelni kell. Kimutatták például, hogy a libanoni missziókból hazatért állomány 70%-a pszichológiai problémákkal küzd, és ez is azt támasztja alá, hogy az egészségkárosodások nagyrésze csak 15-20 évvel a missziók után jelentkezik.  Ilyen és hasonló okok játszanak közre abban, hogy a Veteránok Országos Szövetsége a védelmi minisztérium égisze alatt mûködik, s kijelöltek egy veteránügyi felügyelõt is. A veteránok ügyét a királyi család is felkarolta, így az õ kezdeményezésükre, a veteránok érdemeinek elismerésére 2005-ben elõször rendezték meg az Éves Nemzeti Veterán Napot. Ugyancsak a minisztérium üzemelteti a Veterán Intézetet, amely egyben a szociális és pszichiátriai sérülteket gondozó szolgálat is.

A holland érdekvédelmi vezetõk elmondták, hogy jelenleg is zajlik egy nagyléptékû, mintegy tizenötezer fõs létszámleépítés a hadseregben. A haderõreform során a leépítések mellett a haderõn belüli aránytalanságokat is igyekeztek felszámolni: túlságosan magas volt a tisztek létszáma, s nem késlekedhetett tovább a fiatalítás sem. A létszámleépítéseknek természetesen nemcsak negatív vonulata van: sokan kerültek közszolgálatba is, hiszen a rendõrség és a kormányhivatalok igényt tartanak a jól képzett katonákra. A rendkívül humánus eljárást az is bizonyítja, hogy akik az átszervezések végén sem kaptak új beosztást – s ezt követõen tizennyolc hónapig állás nélkül voltak – ez idõszak alatt a kormányzat korábbi illetményük száz, ezt követõen pedig hatvan százalékát biztosította. Az állam azonban korrekt együttmûködést várt el a munkavállalóval szemben, s ennek elismeréseképpen új munkahelyén garantálva volt a korábbi jövedelem.

A holland szaktárca rendkívül nagy hangsúlyt fektet a családtámogató rendszer kiépítésére, melynek munkájába az érintett családok képviselõit is bevonják. Tekintettel arra, hogy a németalföldi katonák a föld több pontján vesznek részt különbözõ missziókban, fontossá vált a rendszeres kommunikáció – ennek egyik részét képezi az állandó mûholdas és telefonos kapcsolat. A magyar katonai érdekvédõ szervezet vezetõi tájékoztatták holland partnereiket arról, hogy hazánkban huszonkétezer nyugdíjas katona részesül valamilyen típusú szociális kedvezményben, szolgáltatásban, de óriási az igény a nyugdíjasházakra is. S bár mindkét ország kormányzata hangsúlyozza, hogy az egyenruhás állampolgárok különleges bánásmódot érdemelnek, a lényeg a materiális különbségben jelentkezik: a holland tiszteknek nincsenek szociális gondjaik, s különösen így van ez idõs korban – a jó nyugdíj ugyanis a legtöbb problémát megoldja.

Mészáros Géza, a Hosz elnöke reflexiójában az eltérõ hagyományokra, az eltérõ szociális rendszerekre helyezte a hangsúlyt. Véleménye szerint számtalan ponton nyújt kapaszkodót a több mint százéves holland katona – szakszervezet tevékenysége a magyar érdekvédõk számára is, melyhez az EUROMIL fórumai és a kétoldalú kapcsolatok rendszeressé tétele kitûnõ szakmai keretet biztosít. Az elnök elmondta: a Magyar Honvédség csaknem ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a holland, csak a mérték más. A célok azonban megegyeznek, s ez tovább erõsítheti a két szervezet közötti együttmûködést.

Andor Tamás hozzászólásában a találkozó konklúzióját is megfogalmazta: már látjuk, milyen hosszú út áll elõttünk, ám a holland példa azt is megmutatja, merre kell indulnunk. A Honvédszakszervezet munkáját az minõsítené legjobban, ha néhány éven belül a magyar katonai érdekvédelem is hasonló eredményekrõl számolhatna be.

Heiling Ottó alelnök a konferencia zárásaként megköszönte a holland vendégek kitûnõ elõadását, és arra a momentumra hívta fel a figyelmet, hogy a holland példa nem csak a lehetõségek széles skálájával tûnik ki a sorból, hanem emberségességével, valamint azzal is, hogy magas állami szinten felkarolva, széles társadalmi összefogással becsüli meg a katonákat és gondoskodik róluk és szükség esetén azok családtagjairól is.

A megbeszélések az év második felében folytatódnak Hollandiában, melynek során a veteránházat a helyszínen is megtekinthetik a Honvédszakszervezet képviselõi.

Ujfaludi – Süli