Megemlékezés Jutaspusztán

A tragédia helyszínén harangláb emlékeztet a 65 évvel ezelőtt történtekre. A repülőgépvezetői és ejtőernyős társadalom valamennyi korosztálya minden évben megemlékezik az 1941 áprilisában történt repülőgép-szerencsétlenségről.

A magyar légierő ejtőernyősei tisztelgő ugrással emlékeztek társaikra. Az ünnepség végén a veterán és aktív ejtőernyősök, hagyományőrző katonák, civil egyesületek vezetői, közöttük Andor Tamás, a Hosz légierő haderőnemi képviselője - a reprezentatív katona-szakszervezet elnöke nevében - helyezték el az emlékezés virágait.

Simon Sándor nyugalmazott ezredes megemlékezésében kifejtette: úgy gondolom, hogy a mai fiataloknak, mai ejtőernyősöknek, repülősöknek tudni kell, ismerni kell a történelmet. Tudni kell az akkori katonák gondolkodásmódját, az akkori hadvezetés gondolatmódját, és tudni kell azt, hogy háborúban a katonának a feladatait teljesíteni kell. Ezt követően Vitéz Bakó István túlélő, nyugalmazott ejtőernyős alezredes mondta el emlékeit: körülbelül egy 100-150 méter kifutás után körülbelül egy 80-100 méterre emelkedett, és onnan egy billenés volt, és lezuhant. Zuhant, zuhant, aztán mire háromszor kimondtam, hogy jaj, már a földön voltunk.

A megemlékezés a szózat hangjaival ért véget, majd közös babgulyást baráti beszélgetés követte.