A magyar légierő történetének egyik legnagyobb katasztrófájára emlékeztek Jutaspusztán. 65 évvel ezelőtt, a második világháborúban, a felszállás után 1-2 perccel zuhant le 31 emberrel a fedélzetén a magyar légierő L-101-es típusú repülőgépe. A zuhanást nyolcan élték túl, közülük mostanra már sokan eltávoztak...
A tragédia helyszínén harangláb emlékeztet a 65 évvel ezelőtt történtekre. A repülőgépvezetői és ejtőernyős társadalom valamennyi korosztálya minden évben megemlékezik az 1941 áprilisában történt repülőgép-szerencsétlenségről.
A magyar légierő ejtőernyősei tisztelgő ugrással emlékeztek társaikra. Az ünnepség végén a veterán és aktív ejtőernyősök, hagyományőrző katonák, civil egyesületek vezetői, közöttük Andor Tamás, a Hosz légierő haderőnemi képviselője - a reprezentatív katona-szakszervezet elnöke nevében - helyezték el az emlékezés virágait.
Simon Sándor nyugalmazott ezredes megemlékezésében kifejtette: úgy gondolom, hogy a mai fiataloknak, mai ejtőernyősöknek, repülősöknek tudni kell, ismerni kell a történelmet. Tudni kell az akkori katonák gondolkodásmódját, az akkori hadvezetés gondolatmódját, és tudni kell azt, hogy háborúban a katonának a feladatait teljesíteni kell. Ezt követően Vitéz Bakó István túlélő, nyugalmazott ejtőernyős alezredes mondta el emlékeit: körülbelül egy 100-150 méter kifutás után körülbelül egy 80-100 méterre emelkedett, és onnan egy billenés volt, és lezuhant. Zuhant, zuhant, aztán mire háromszor kimondtam, hogy jaj, már a földön voltunk.
A megemlékezés a szózat hangjaival ért véget, majd közös babgulyást baráti beszélgetés követte.
