A Hjt. változásairól elkezdett cikksorozat befejező része következik e havi számunkban...
Az érdemek elismeréseként adható juttatások közül megszünt az írásbeli dicséret, valamint a hazai vagy külföldi jutalomüdülés.
A fegyelmi felelősséggel kapcsolatban részletesebben szabályozza a törvény az elévülésre vonatkozó szabályokat, valamint az eljárás felfüggesztése vagy meghosszabbítása elleni fellebbezés határidejét.
Kártérítésekkel kapcsolatos új szabály a leltárhiányért fennálló felelősségen kívüli kártérítési felelősség. Erre akkor kerül sor, ha a leltárhiányért fennálló felelősséget nem lehet megállapítani, ugyanakkor a vizsgáló eljárása során feltárt bizonyítékok alapján a leltárhiányért fennálló felelősségen kívüli kártérítési felelősség megállapításának lehet helye. További változás, hogy ezentúl az illetményalap összegének háromszorosát meg nem haladó károk esetén van lehetőség a kötelezvény alkalmazására.
Szolgálati nyugdíjjal kapcsolatos változás, hogy aki már rendelkezik 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel, de a Hjt. 51. § szerinti kinevezést, beosztásba, illetve állományba helyezést alapos indok nélkül elutasítja, részére a szolgálati nyugdíj 50%-a folyósítható az 52. életéve betöltéséig.
A szolgálati panaszra, valamint a bírósági útra vonatkozó változásokat már korábbi számainkban részletesen ismertettem.
Ezentúl nem csak a hivatásos állományból nyugállományba helyezett, hanem a szerződéses állományból rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjba helyezett személy is viselheti egyenruháját. A nyugállomány tagja politikai rendezvényen egyenruhát továbbra sem viselhet, és egyenruhában külföldre csak a lakóhelye szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokság parancsnokának engedélyével utazhat.
A miniszter a Honvéd Vezérkar főnöke javaslatára a nyugállomány tagját egy alkalommal, egy rendfokozattal előléptetheti. Előléptetésre az a nyugállományú katona javasolható, aki a honvédelem és a nyugállományú katonák érdekében, illetve a honvédség társadalmi kapcsolatainak erősítése terén kiemelkedő tevékenységet folytatott, vagy arra életpályája elismeréseként érdemes.
Az átmeneti rendelkezések között is történt néhány változás:
A Hjt. mellékletében foglaltaktól a rendszeresített rendfokozatok 2010. december 31-ig eltérhetnek.
Ha az állomány tagja 2002. év január 1-je után került olyan beosztásba, amelynek rendszeresített rendfokozata magasabb a viselt rendfokozatnál, a magasabb rendfokozatba az előmeneteli szabályok szerint akkor léptethető elő, ha a személyi értékelés során legalább magasabb beosztásra alkalmas minősítést kapott.
Az állomány 2006. január 1-je előtt legalább 10 éve szerződéses szolgálati jogviszonyt létesített tagja hivatásos állományba vehető zászlós rendfokozatnál alacsonyabb rendfokozattal is.
A Hjt. változásait ismertető cikksorozat ezennel véget ért. Remélem, hogy sikerült ráirányítanom a figyelmet azokra a főbb változásokra, amelyek sokakat érintenek.
TÁJÉKOZTATÓ PEREK ÁLLÁSÁRÓL
A közelmúltban zárult le egy igen érdekesnek mondható bírósági ügy. A történeti tényállás szerint a károkozó külszolgálat során nem tudott elszámolni egy pár gyakorló bakancscsal. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a károkozót kötelezték a kár megtérítésére, mivel nem tudott elszámolni a visszaszolgáltatási kötelezettséggel átvett anyagával.
A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságon megindított perben e sorok írója, a Hosz Jogsegélyszolgálatának vezetője képviselte a károkozót, aki a felperes volt az ügyben. A keresetben vagylagosan azt kértük a bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a kártérítési határozatot, mivel a honvédség nem biztosította a biztonságos őrzés feltételeit, vagy ha mégis meg kell téríteni a kárt, akkor azt hadd tehesse meg a károkozó olyan formában, hogy a kár összegével megegyező értékü csekket állít ki az „Utánpótlási ruházati utalványfüzet”-ből.
A bíróság első fokon úgy döntött, hogy a honvédség biztosította a biztonságos őrzés feltételeit azáltal, hogy a károkozónak a rendelkezésére bocsátott két darab tengerészzsákot és két darab lakatot. Ugyanakkor az „Utánpótlási ruházati utalványfüzet” terhére történő kártérítést megfelelő megoldásnak találta. A keresetben ugyanis előadtuk, hogy ha az állomány tagja olyan anyagban okoz kárt, melynek beszerzésére az említett utalványfüzet szolgál, akkor lehetővé kell tenni számára, hogy ebből a keretből kerüljön levonásra a kártérítés összege.
Az ítélet ellen az alperes (honvédség) fellebbezéssel élt. A Fejér Megyei Bíróság másodfokú ítélete azonban az első fokú ítéletet helybenhagyta, így az jogerőssé vált.
Az ügyhöz még annyit érdemes hozzátenni, hogy a Magyar Honvédségben ez idáig tudomásom szerint nem fordult elő hasonló formájú kártérítési megoldás. Szilárd meggyőződésem, hogy a ruházati anyagokban keletkezett károk megtérítésének ez megfelelő formája, ugyanakkor azt is tudom, hogy addig, amíg ez elfogadott módszerré válik, még sokat kell harcolnunk.