Elszántan, elkötelezetten

Takács István 1987-ben kötött szerződést a honvédséggel, s ennek megfelelően a tárca ösztöndíjasaként szerzett gépészmérnöki diplomát 1992-ben. Jelenleg parancsnokhelyettes a haditechnikai ellátó központban.

- Ez az első igazi vezetői beosztásom, jelenleg száznegyven katona tartozik irányításom alá. Az érdekvédelmi szervezettel egyébként 1994-ben kerültem kapcsolatba, amikor tagja lettem a KÉSZ-nek.  Négy évvel később léptem az utódszervezet, a Hosz tagjai közé. Habitusomból adódóan mindig aktivizáltam magam a szervezeten belül, s ahogy emlékeimben őrzöm: egy választás megszervezésével kezdődött az érdemi munkám a Hosz-ban. Talán ennek is köszönhető, hogy a csoportvezetők választottak irányítójukká, hiszen a hatásosabb, eredményesebb fellépéshez kellett egy tiszt is. A szakszervezet rendezvényein, továbbképzésein való állandó részvételem biztosítja azt, hogy az alulról jövő információk, kezdeményezések eljussanak az illetékesekhez - így többek között a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórumról való távolmaradásunkat is megkérdőjelezték  bajtársaink. Azt gondolom: új tisztségemmel csak úgy tudok lelkiismeretesen megbirkózni, ha valóban középen leszek a tagság és a vezetés között. Meggyőződésem, hogy egy szakszervezeti vezetőnek mindig a gyengébbek pártfogójaként kell fellépnie. S hogy néhány konkrétumot is mondjak leendő feladataimról: eddigi alapszervezetem irányítását át kell adnom az utódomnak, s fel kell vennem a kapcsolatot a területileg érintett katonai szervezetek parancsnokaival. Munkám ugyanakkor nem szükülhet le a régióra, s bár nem lesz könnyü, az egyéni érdekek érvényesítésére  is nagy hangsúlyt kell helyezni – ennek részét képezheti a személyi beszélgetések sorozata is. Új szakszervezeti beosztásom mérföldkő katonai pályafutásom során, melyet azzal kívánok az elnökségnek és a választmánynak megköszönni, hogy a Hosz-ban még két évtizedet szeretnék eredményesen dolgozni.

Scheiner Katalin mindössze hat éve öltött egyenruhát, akkor, amikor a katonai szakképző és kollégium hallgatója lett. Az iskola elvégzése óta folyamatosan logisztikai területen dolgozik, s bár az aktuális szervezeti átalakítások az ő munkakörét is érintették, mégis elégedetten vall eddigi pályafutásáról.

- A Honvédszakszervezet női szekciójába 2004-ben léptem be, ahol hamarosan a vezetőség tagjává választottak. Azt tapasztaltam, hogy a szerződéses állomány körében – elsősorban a hölgyeknél – a legnagyobb problémát a ruházkodás jelenti. Érezhetünk természetesen megkülönböztetést a katonanőkkel szemben, s ez időnként negatívan érint bennünket. Egyes beosztásokra nem szívesen alkalmaznak nőket, bár azt is el kell mondanom, hogy a diszkrimináció régiófüggő: Budapesten kevesebb a gond, míg vidéken ez a probléma hatványozottabban jelentkezik. Feladataim közé a továbbiakban tehát nemcsak a honvédség logisztikai állományában dolgozók képviselete lesz - a nők érdekeit is eredményesebben szeretném képviselni.  Ehhez persze számtalan információt kell begyüjtenem és továbbítanom a szakszervezet irányítóinak. Nem tagadom, van bennem egy kis szorongás, hogy képes leszek-e tisztségemnek maximálisan megfelelni, hiszen az új beosztás új feladatokat, új kihívásokat jelent. A régi dolgokat el kell felejtenem, mert ezen a szinten más kötelezettségeim lesznek, mint egy csapatnál. Mérlegre téve katonai pályafutásomat azonban úgy gondolom, hogy méltó leszek katonatársaim és a választmány bizalmára.

Czövek János 1978-ban kezdte meg a tanulmányit a Kossuth Lajos katonai főiskolán, majd a 90-es évek közepén az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szociálpolitikusi diplomát is szerzett. Először müszaki, majd hadmüveleti tiszti beosztásokban dolgozott, ám aktív katonai pályafutását személyügyi tisztként fejezte be 2005-ben – ekkor került nyugállományba.

- Hat éve vagyok a Honvédszakszervezet tagja, s az alapszervezeti tevékenységem mellett aktívan segítettem a Hosz szárazföldi haderőnemi tevékenységét is. A Magyar Honvédség Szociálpolitikai Alapítvány kurátoraként részt vettem a szociális segélykérelmek és a honvédségből rajtuk kívülálló okok miatt távozók át – és továbbképzésének támogatási elbírálásában is. Szociálpolitikai tanulmányaimat a Honvéd Nyugdíjpénztári és Egészségpénztári küldötteként végzett munkám során is hasznosítani tudtam. Új tisztségemben eredményesen szeretném vezetni a Honvédszakszervezet szárazföldi haderőnemi képviseleti irodáját. Főbb feladatomnak tekintem az információk gyüjtését a haderőnem Hosz alapszervezeteitől, az MH Szárazföldi Parancsnokságtól és alárendelt katonai szervezeteitől, valamint a különböző szekcióktól. Az összegyüjtött információk alapján kívánok segítséget nyújtani az alapszervezeti titkároknak és általában a tagságnak. A haderőnem képviseleti irodájának kommunikációs tevékenységét úgy szeretném továbbfejleszteni, hogy tagságunk minél gyorsabban megismerje az őt érintő fontosabb döntéseket. S ez fordítva is igaz – a központi irodához is gyorsabban kell eljuttatni a tagságot érintő problémákat. Az érdekképviseleti és érdekvédelmi területeken a szervezési munka segítésével kívánok aktívan közremüködni. Úgy gondolom, hogy a Hosz tizenöt éves jubileumi rendezvényei a szárazföldi haderőnemnél is kitünő alkalmat teremtenek a szervezeti élet felpezsdítésére.