2024. 12. 08.
Mária
: 413 Ft   : 391 Ft Benzin: 583 Ft/l   Dízel: 614 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Páncéltörő tiszt, különleges empátiával

Hosz  |  2006. 05. 31., 06:59

Kun Ferenc: távol az AlföldtőlAz élet legnagyobb ajándéka, ha gyermekkori vágyaink teljesülnek. Kun Ferenc, a Honvédszakszervezet elnökségi tagja ebből az aspektusból is szerencsés embernek mondhatja magát, hiszen mindaz, amit kiskamaszként elképzelt, megálmodott, az évek, évtizedek során mind valósággá vált...

Még olvasni sem tudott, de már lapozgatta a történelmi képeskönyveket: a görög és római harcosok, a törökök, labancok ellen harcoló magyar katonák öltözetei és fegyverei felgyújtották fantáziáját. Néhány évvel később már biztos volt abban, hogyha felnő, minden csatában diadalra viszi a piros-fehér-zöld trikolórt.

- Nemcsak az olvasmányaim – a családi háttér is arra inspirált: ha eljön az idő, egyenruhát öltsek magamra. Két nagybátyám katonatiszt, akik jót derültek mindig rajtam, amikor tányérsapkájukat nem a fejem, hanem inkább a vállam tartotta meg.  Az élet természetes rendje szerint később persze nemcsak e díszes fejfedőbe, a feladatokhoz is felnőttem, s a megszokott forgatókönyv szerint a debreceni iskolai évek után következett a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, ahol 1985-ben tüzértisztként végeztem. A megújult főiskolai képzést az is jelezte, hogy miénk volt az első évfolyam, amely a katonai oklevél mellé üzemmérnöki diplomát is adott. Szakmai tudással így felvértezve magabiztosan indulhattam a katonai pályának: alföldi gyerekként boldogan vettem tudomásul, hogy közel kerülhetek Szegeden dolgozó menyasszonyomhoz – Kiskunhalason kaptam ugyanis először szakaszparancsnoki, egy év múlva pedig ütegparancsnoki beosztást. Szerettem, élveztem ezt a munkát, s azt is, hogy 30-40 értelmes fiatalemberrel voltam napi kapcsolatban, akik a minimális korkülönbség ellenére szinte apjukként, tanárukként fogadtak el. A kötődést az is erősítette, hogy minden hónapban egy hetet táborban töltöttünk, félévente pedig egy hónapra Várpalotára vezényeltek bennünket, ahol éleslövészetet hajtottunk végre. Ezeknek a laktanyán kívüli időknek abból a szempontból is jelentősége volt, hogy igazi egységgé kovácsoltak össze bennünket. Tisztté avatásom után négy évvel Hódmezővásárhelyre helyeztek, s egyben főhadnaggyá léptettek elő. S ahogy ez gyakran előfordul, a tragédiák akkor történnek velünk, amikor a legelégedettebbek vagyunk: 90-ben egy súlyos betegség miatt az orvosok csapatszolgálatra alkalmatlannak minősítettek. Szerencsémre azonban nem kellett megválnom a honvédségtől, hiszen előbb a Hajdú-Bihar megyei hadkiegészítő parancsnokságon, később a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyein kaptam sorozótiszti beosztást, majd egy egyéves törzstiszti tanfolyamot követően szolgálati érdekből áthelyeztek Békés megyébe főtiszti beosztásba.  Ebben az időszakban meglehetősen alacsony volt a katonai pálya presztízse, s ennek megfelelően a bérünk is – hosszú töprengés után így 1997-ben elköszöntem a hadseregtől. Abban bíztam, hogy a katonai pálya során felhalmozott tudást, tapasztalatot, emberismeretet jól tudom hasznosítani a civil életben- egy ideig nem is csalódtam. A család anyagi helyzete feltétlenül javult, s bár a Westel békéscsabai irodavezetőjeként sokat kellett tanulnom, akkor úgy éreztem: érdemes volt váltani. Az üzleti világ azonban olyan, hogy a munkaidőnek nem a jogszabályok szabnak határt: a sikerhez a szabadidőt is fel kell használni. Ez természetesen azt is jelentette, hogy ritkán és keveset találkozhattam a feleségemmel és két kicsi gyermekemmel. Ezen az áldatlan állapoton a munkahelyváltás sem segített, ugyanakkor a kommunikációs tréningek, az állandóan változó kapcsolatok színessé tették ezt a tevékenységet is. Azt tettem, azt tehettem, amit a legjobban szeretek: emberekkel foglalkozni. Talán nagyobb eredményeket is elérhettem volna e területen, amikor az élet, illetve feleségem betegsége ismét közbeszólt, s ezért közel négy év civil munka után visszatértem a Magyar Honvédség kötelékébe. Visszahívott a vágy, amely gyermekkorom óta soha nem hunyt ki belőlem, s a katonák társadalmi elismertségének növekedése. Parancsnokaimtól ismét csodálatos lehetőséget kaptam, hiszen személyügyi munkával kellett foglalkoznom, abban a helyőrségben, amely szívemnek mindig is kedves volt - Hódmezővásárhelyen. Visszatérésemkor megdöbbenve vettem észre, hogy a számomra korábban csaknem ismeretlen Honvédszakszervezet mily markánsan próbálja képviselni a bajtársak érdekeit, ám ebben a helyőrségben még meglehetősen gyér szervezettséggel. Akkor, 2001-ben az 1600 fős laktanyában mindössze negyven katona mondhatta magát a Hosz tagjának – rövid idő alatt Jáger Tibor ügyvivő segítségével a létszámot megtízszereztük. E siker természetesen a szakszervezeten belül is növelte ismertségemet, s így 2004-ben haderőnemi képviselő-helyettes, egy évvel később pedig haderőnemi képviselő lettem. Ez a félévtizedes érdekvédelmi munka nemcsak számomra volt rendkívül izgalmas - alapszervezeti vezetőből a legmagasabb grémium tagjává válhattam -, hanem átélhettem a Hosz számszerü növekedését is. A legnagyobb változást azonban abban a közegben érzem, amelyben tevékenységünket kifejtjük: a parancsnokok korábban nehezen fogadták el a szakszervezeti vezetők indítványait, javaslatait - a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórumra való visszatérés után azonban szinte minden megváltozott. Nemcsak a napi munkafeltételek biztosításában vannak segítségünkre, de igényt tartanak arra is, hogy a katonaállományt érintő fontosabb információkat, az egyenruhások gondjait megosszuk velük. Az együttmüködést gyakran megállapodások is szentesítik – így van ez a szárazföldi haderőnemnél is, ahol a közelmúltban került sor az aláírási ceremóniára.   Változott a szakszervezet belső struktúrája is, s ennek köszönhetően bátran kiállhatok a katonák elé – a Honvédszakszervezet eredményeit, a számukra biztosított szolgáltatásokat, programokat valamennyien elismerik. Ebben a szituációban, ezekkel a sikerekkel a háttérben könnyebb érvelni a Hosz tagság mellett, s az információáramlás új rendszerében sikerrel képviselhetem az elnökség előtt is az általam képviseltek ügyét. Visszatekintve közel húszéves katonai pályafutásomra, úgy gondolom: a bizalmi kontaktus mindig töretlen volt a katonatársakkal, s most annak is előnyét látom, hogy sok helyen szolgáltam - rendkívül kiterjedt a kapcsolatrendszerem. A változások korát éljük, s ez engem is jócskán érint: tavaly októbertől „még csak” mint vezényelt dolgoztam Székesfehérváron, a szárazföldi parancsnokságon humán főtiszti beosztásban, ám  május 1-től -úgy érzem, munkám elismeréseként is értékelhetem -  véglegesen áthelyeztek ezen beosztásba, és ezzel egy időben őrnaggyá léptettek elő.

Annak ellenére boldog és elégedett lehetek, hogy a családommal több, mint öt éve csak hétvégeken találkozom, de tudom, hogy a feleségem, a tizennyolc és tizennégy éves fiaim is megértik, hogy mindezt értük is teszem. Ezen idő alatt kialakultak a szerepek: azt, hogy két ilyen, a saját területükön sikeres gyermekem van, nagymértékben a feleségemnek köszönhetem, aki ígéretéhez híven mellettem állt jóban, rosszban egyaránt. Távol kerültem a szülőföldemtől, az Alföldtől, Békéscsabától, de a koronázó városban is igyekszem hasznosan tölteni szükös szabadidőmet: olvasok, futok, úszom, s ha túlságosan melankolikus állapotba kerülök, segít rajtam Zorán, Presser, Koncz Zsuzsa vagy Ákos zenéje.
Ha tetszett a cikk, kövesse a
Honvédszakszervezetet a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 03. 01., 12:35
Örömmel tájékoztatjuk önöket, hogy 2024. július 1-től a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet minden egészségpénztári tagsággal rendelkező tagjának rendszeres támogatást biztosít.
2024. 07. 25., 13:35
A Magyar Közlöny 2024. évi 69. számában 2024. június 28-án kihirdetésre került a honvédek jogállásáról szóló 137/2024. (VI. 28.) Korm. rendelet (Hjkr.)
2024. 10. 21., 14:02
A Honvéd Érdekképviseleti Szervezet megtartotta a soron következő elnökségi ülését...
2024. 07. 05., 08:25
Megszületett a kétoldalú megállapodás a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet Között A hivatalos aláírási ceremóniára július 1-én 14:30-kor került sor a Honvédelmi Minisztérium Manfred Wörner termében.
2022. 07. 19., 11:59
A LIGA Szakszervezetek támogatásával a csatolt linken szereplő üdülési lehetőségeket érhetik el tajgaink a 2024-es évben. Ehhez mindössze rendszeres tagdíjfizetés és a tagkártya felmutatása szükséges.

  JETfly Magazin

A horvát védelmi minisztérium hivatalos bejelentése értelmében, 2024. december 1-től már nem a MiG-21-esek védik az ország légterét, a típus búcsújával egy korszak véget ér Európában.

  Háború Művészete magazin

A II. világháború csendes-óceáni hadszínterét kezdetben a japán flotta uralta. A Pearl Harbor utáni hónapok a nyugati szövetségesek számára valóságos vesszőfutást jelentettek, amelynek során számos hadihajót és tengerészek ezreit vesztették el.
Széchenyi 2020 europai szociális alap.