A honvéd érdekvédelem tizenöt éve – X. rész

Az 1996 júniusi szolnoki választmányi ülésen a tagság képviselõi sikeresnek értékelték az aláírási akciót, de felhívták az elnökség figyelmét arra, hogy árnyaltabban és pontosabban kell megfogalmazni a nyilvánosságra hozott anyagokat, felhívásokat. Az is elhangzott, hogy sokan azért nem írták alá a nyilatkozatot, mert még mindig félnek. Az egyik fontos határozatban további HOVÉT tárgyalásokra hatalmazták fel a vezetést azzal a kitétellel, hogy az együttmûködési megállapodásban foglaltak szerint folyjon. Ha a tárgyalás nem az alapján történik, a képviselõknek joguk és kötelességük is, hogy felálljanak az asztaltól. A parlament idõközben elfogadta a szolgálati viszonyról szóló törvényt. A szakszervezet törekvését, miszerint az illetményrendszert is a törvény bevezetésével egyidejûleg – de legalább a következõ költségvetési év kezdetével, 1997 január 1-jén – vezessék be, leszavazták. A megalkotott törvények elavulttá tettek több ezer belsõ utasítást és kötelezettségként jelenítették meg a kapcsolódó rendeletek megalkotását. Közben zajlott az átalakítás. A szakszervezet vezetése kialakította az ingyenes jogi tanácsadás feltételeit, és lehetõvé vált a jogi tanácsadás igénybevétele. A szakszervezet az Alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért, mert a honvédelmi miniszter törvénysértést követett el azzal, hogy  a szolgálati törvényhez kapcsolódó rendeletek nem születtek meg. Szeptemberben megalakulásának ötödik évfordulóját ünnepelte a szervezet. Elõször nyújtott be kifogást törvény szerint a szakszervezet a HM és háttérintézményei hivatásos állományú katonáinak rendelkezési állományba helyezésével kapcsolatosan. Az év során a HOVÉT ülésein kemény vitákban sikerült fontos eredményeket elérni. A bérmaradvány felhasználása fellépésre ösztönözte a vezetést. A tárca az egész összeget dologi kiadásra kívánta átcsoportosítani, ami érthetõ okok miatt elfogadhatatlan volt. A  kormányfõnek írt levélben kérte a szakszervezet ennek a döntésnek a megváltoztatását, azzal indokolva álláspontját, hogy  az állomány a tömeges leépítések, a tervezettnél nagyobb arányú önkéntes eltávozások következtében,  és a feladatok arányos csökkentésének elmaradása miatt túlterhelt, rendszeres túlmunkára kényszerül. A levélre a Munkaügyi  Minisztérium  helyettes államtitkára adott a miniszterelnök nevében egy semmitmondó választ. A szervezet értett belõle. A november 21-én megtartott HOVÉT ülésen a szervezet elnöke rövid nyilatkozatot olvasott fel, amelyben a HOVÉT megállapodást a szervezet felmondta. Az okok között szerepelt a bérmaradvány dologi kiadásokra történõ átcsoportosítása, a sorozatos ügyrendsértés, és az érdekegyeztetés nem a törvénynek megfelelõ mûködtetése. A szervezet kezdeményezte a szolgálatok után járó pihenõidõ szabályozását, a nem közvetlenül  a repülést kiszolgáló állomány étkezésének megoldását, a pénzszállítás  szabályozását és a pénzszállítók életvédelmi eszközökkel történõ ellátását. Folyamatosan vetette fel a szervezet vezetése az átszervezésbõl adódó problémákat, és javaslatokat tett a megoldás érdekében. A csökkenõ állományi létszám mellett a szakszervezet tagsága folyamatosan emelkedett. Az év elején felmerült  az állománytáblákkal kapcsolatos hiányosság , a besorolások problémája. A bejelentett 17+8%-os illetményemelés nem valósult meg, az ügyben egyeztetés kezdõdött. Eredményeképpen több ezer fõ esetében volt szükség a besorolás módosítására, az illetményszorzók átalakítására. Az év elején megtartott választmányi ülés a HOVÉT-ból történõ kilépést megerõsítette. A tárca törekedett a törvény szerinti egyeztetésre, és így a többi érdekvédelmi, képviseleti szervezettel történõ egyeztetés mellett szükség szerint konzultált a Hosz vezetésével is. A szakszervezet keményen lépett fel a helyettesítési díjak kifizetésének érdekében. A bérek alakulása folyamatosan elõtérben volt. A katonák örömmel fogadták az MSZP frakcióvezetõjének (dr. Szekeres Imre!) tájékoztatóját, amelyben a Honvédelmi Minisztériumban folytatott megbeszélést követõen az mondta, hogy a hivatásos katonák 1998 január 1-jétõl megkapják  a szolgálati törvény szerinti bérüket. A frakció amellett is kiáll, hogy a honvédség költségvetési támogatása 2005-ig évente a GDP 0,1 százalékának megfelelõ mértékben nõjön. Az Ügyvezetõ Elnökség megállapodott  Végh altábornaggyal, hogy évente két alkalommal találkoznak, áttekintik az elmúlt idõszakot és megbeszélik  a következõ idõszak feladatait. Mindez formális megállapodásban is rögzítésre került. A vezetés eredményesen lépett fel az FRDÉSZ új alapszabályzatának létrehozásában és a szervezet megújításának érdekében. A szakszervezet vezetõi különösen veszélyesnek tartották az állomány elszegényesedését. Ebben a helyzetben kapták meg a következõ - 1998 évre szóló - bérfejlesztés elõzetes tájékoztatóját. A törvény szerinti teljes bérbeállás már nem szerepelt lehetõségként. A választmány ülését szeptember 9-ére a vezetés összehívta. Itt döntés született a következõ év elejére tervezett rendkívüli kongresszus összehívásáról, valamint arra adtak a küldöttek felhatalmazást, hogy lépjen fel a szervezet a teljes bérbeállás érdekében, de minimális szintnek a 90-% elérését határozták meg. Stratégiát fogadott el a fórum a fokozatos nyomásgyakorlás végrehajtásáról. Ehhez  Demonstrációs Bizottságot választott és felhatalmazást adott a demonstrációk megszervezéséhez, és a tárgyalások eredménytelensége esetén annak végrehajtásához is. A tárgyalások eredménytelenek voltak. Ekkor a szakszervezet vezetése felkérte a Munkaügyi Közvetítõ és Döntõbírói Szolgálatot, hogy segítsék elõ a tárgyalások folytatását. A közvetítõ dr. Berki Erzsébet volt, aki igyekezett mindkét fél céljait megérteni és a lehetõségeken belül az érdekeket egyeztetni. Az Ügyvezetõ Elnökség jól átgondolt levezetési tervet készített, ahol november 6-ára figyelmeztetõ demonstrációt, november 22-ére demonstrációt tervezett. A tervezet sok egyéb lépést - nyílt levél, sajtótájékoztató, nemzetközi partnerek bevonása - is tartalmazott a szakértõi tárgyalások eredményességének növelése, az érdemi eredmények elérése érdekében. Október 2-án Keleti György miniszter irodájában került sor a tárgyalásra. A szervezet elnöke, Sörös István vezette a szakszervezet delegációját. A tárgyalás az elõre megbeszélt stratégia szerint haladt, majd a végén a szakszervezet ismertette minimális követelményeit. A miniszter az addigi álláspontjától nem tért el, ezért az eredménytelenül zárult. Az értékelés során azonban a szakszervezet vezetésének többsége a tárgyalás elhibázásával vádolta meg az elnököt, majd a megtervezett  ütemtervet átalakította, és a tárgyalási szakaszt lerövidítette. Az elnök álláspontja szerint érdemi változást a béremelés során nem lehet elérni demonstrációval sem, a technikai módosítások azonban a szakértõi tárgyalásokon is elérhetõek. Ezt az álláspontot a vezetés többsége nem fogadta el. A vita végén az elnök bejelentette lemondását. Másnap az Ügyvezetõ Elnökség közleményében jelent meg a lemondás finomított változata. Az elnöki hatáskört Volentér Mihály alezredes, alelnök vette át. Megerõsítette a közlemény a demonstráció október 9-ére történõ megszervezését. A tárgyalások a közvetítõ segítségével éjjel-nappal folytak, az eredmény azonban nem volt mérhetõ. A demonstráció megkezdõdött. A liberálisabb parancsnokok elengedték az állományt többségét, illetve nem tiltották meg a részvételüket. A közel száz fõ résztvevõ többségében Szolnokról, és a légierõ, valamint a Hadkiegészítõ Parancsnokságok néhány szervezetétõl érkeztek. A szárazföldi alakulatok képviselõi kevésbé vettek részt a tüntetésen. Keleti miniszter úrral déltõl folyt a tárgyalás. Az álláspontok ténylegesen közel kerültek. Ha nem presztízskérdésként kezelik a helyzetet a résztvevõk, azt gondolom, a megállapodás létre is jöhetett volna. Így azonban nem ez történt, a megállapodás nem jött létre. Több helyen szólt arról Keleti úr, hogy a megállapodás közeli helyzetben a jelenlévõ képviselõk idõt kértek, és a másik helyiségbõl „valakikkel” telefonon konzultáltak. Ez tény. Azokkal a vezetõségi tagokkal beszéltek, akik a tüntetés gyülekezési helyén voltak. Mégis csak fontos volt tudni, hogy tüntetés lesz-e, vagy csak néhány fõs baráti találkozó. A katonás és rövid demonstráció élénk sajtóérdeklõdés mellett megtörtént. Ha értékelhetjük eredményeként; november 12-én aláírásra került a részletes bérmegállapodás. A szakszervezet történetének második fejezete ezzel lezárult. Megkezdõdött a következõ idõszak nyitánya, az 1998 februári rendkívüli kongresszus. Ezt megelõzõen került sor az FRDÉSZ rendkívüli küldöttgyûlésére. A helyzet értékelése, és feladatok meghatározása mellett került volna sor a vezetõség megválasztására, de az elnökválasztást a küldöttek a Hosz kongresszusa utánra napolták. Közben szervezõdtek a nyugdíjasok is. Fodor László nyugállományú alezredes kitartó munkájának eredményeként februárban megalakult a Nyugdíjas Tagozat Budapesti Csoportja. Február 20-án a rendkívüli kongresszus beszámolójában elhangzott, hogy a szervezõdés eléri a 13,2%-ot, és 68 helyõrségben található alapszervezet. A program és az alapszabály módosítását elfogadták, megválasztották a küldötteket, és az új tisztségviselõket. A következõ hónapokban a szervezet a mûködési feltételeit alakította ki azzal a tárgyalássorozattal együtt, amelynek végén április 30-án sikerült létrehozni a Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórumot. Így ismét asztalhoz ült a Hosz, mint a katonák reprezentatív szakszervezete. Az intézményesített érdekegyeztetés a helyére került. Májusban Brüsszelben tartotta elnökségi ülését az EUROMIL, ahol elfogadták a „Brüsszeli határozatot” és pontosításra került az „egyenruhás állampolgár” fogalma is. Létrejött a közigazgatási tagozat, aminek vezetõje Wertheim Albert alezredes lett és a nyugállományú tagozat, amely vezetõjéül Bakodi Zoltánt nyugállományú ezredest választották meg. A FRDÉSZ elnapolt küldöttgyûlésén megválasztották az új elnököt Kónya Péter személyében. Lezajlottak az országgyûlési választások. A szakszervezet vezetõi bemutatkoztak az új vezetésnél, tisztázódtak a legfontosabb kérdések, az érdekvédelem kialakult rendszere nem változott. Több tárgyalási fordulóban szakértõi szinten került megtárgyalásra a szerzõdéses katonák helyzete, a szolgálatok utáni szabadidõ kiadásának ügye, a lakáskérdés, és folyamatosan szerepelt az illetményrendszer. Az év során elõször élt ellenõrzési jogával a szakszervezet vezetése, a szolnoki 88. Gyorsreagálású Zászlóaljnál. Ellenõrizték a szolgálati- és munkakörülményekre vonatkozó szabályok betartását. Októberben megszervezésre került az „Összefogás napja”, a demonstráció évfordulóján. 1999 márciusában nagyot léptünk elõre, igaz csendben, de NATO tagok lettünk. Nem ennek függvényében, de a szakszervezet választmányának tavaszi ülésén elfogadott határozatok többsége a segélyezésre vonatkozott. Szociális támogatottságunk kis területérõl ismét le kellett mondanunk, a honvédségi gyermekintézményeket bezárták. Több alkalommal kellett fellépni, hogy a tagok képviseletében a szervezet képviselõje (ügyvéd) érdemben eljárhasson. A törvény szövege erre nem mindig volt elég. A vendégek szerint is sikeresen szervezte meg az EUROMIL 2. Szociálpolitikai Fórumát a szervezet. A délszláv válság során feladatot végrehajtott állomány központi jutalmazásáról szóló miniszteri utasítással szemben kifogást nyújtott be a szakszervezet, azzal az  indokkal, hogy a központi jutalom mint jogintézmény nem létezik, az érintettek köre nem határozható meg egyértelmûen, és az utasítás tervezetét a tárca elmulasztotta. A lépés hosszan tartó vitákat eredményezett, ami eltartott a szakszervezet II. rendes kongresszusáig, 1999 november 4-éig.

(folyt. köv.)