Sokan felkapják fejüket a település nevén, hiszen ebben a „helyõrségben” soha nem volt katonai alakulat. Igen ám, de valamikor Orosházán, a mûszaki csapatok egyik kiképzõ bázisán sokan szolgáltak és az ott szerzett tapasztalatokkal az ország szinte valamennyi helyõrségében sikeres pályát tudhatnak maguk mögött. A volt bajtársak és családtagjaik - július 15-én - egy egész napos programon, Tótkomlóson találkoztak...
A gyülekezõ Tótkomlóstól északra lévõ Tanyamúzeumban kezdõdött, ahol a településrõl „mindentudó” Lopusni Bandi bácsi tartott színvonalas vezetést a paraszti élet mindennapjairól. A következõ helyszín a helyi Hõsök tere volt, a kuriózumnak számító kerámiákkal, hímzett szûrökkel és szlovák nemzetiségi ruhákkal. A csoport tagjai a Szent István díszkútnál is fényképeszkedtek a nagyon szép barokk templom árnyékában.
Ezzel még nem volt vége a város kínálta látnivalóknak, ugyanis következett a Szlovák Emlékház. Vezetõnk jóvoltából sok új információt kaptunk a településen élõ szlovák nemzetiség kultúrájából. Miután jól elfáradtunk, következett az ebéd, amelyet a Szlovák Regionális Kulturális Centrumban fogyasztottunk el. Itt került sor a pohárköszöntõkre és protokoll nélküli beszélgetésre, visszaemlékezésre.
A programot megtisztelte a Hosz Nyugdíjas Tagozat részérõl Trencz Katalin titkár, Szabó István ny. alezredes, a megyei elnök, Magyar János ny. százados, az orosházi szervezet elnöke. A legfiatalabb nyugdíjasunk, Kovács István vezérõrnagy is jól érezte magát a valamikori MN 5581-es „öregfiúi” között. A kiadós ebéd után a házigazda átkísért bennünket a város egyik legkellemesebb intézményébe, a Rózsa Fürdõbe, ahol ebben a kánikulai idõben estig pihenhettünk. A résztvevõk úgy döntöttek, hogy ebbõl a találkozóból hagyományt kell teremteni és biztos, hogy a harmadik, - ami jövõre lesz - még több érdeklõdõt fog vonzani.
Gyivicsán András ny. õrnagy
