Akinek bármiféle kertje, telke, udvara van, sokféle ismeretet kell ahhoz megszereznie, hogy az valóban saját és családja örömére, ne pedig gyötrelmére szolgáljon. Minden növény megköveteli a megfelelõ gondoskodást, aminek hiányában a katalógusok ígérte csodák helyett az igencsak satnya valósággal kényszerülünk szembesülni. Kevesen tudják, de Jókai Mór is nagy kedvvel ápolta kertjét, sõt regényei mellett kertészeti jegyzeteket is írt. A szõlõt például - a népi bölcsesség igazságát követve- telepítõjét keményen megdolgoztató úrnak tartotta. Szóval, ha a friss gyümölcsök, zöldségek zamatát vagy a szép díszfák látványát kívánjuk élvezni, azért tenni, dolgozni kell...
Nem szükséges azonban mûkedvelõ agrárszakemberré válnunk, vagy Bálint gazda kackiás bajusszal keretezett, sokat sejtetõ huncutkás mosolyát elirigyelnünk egy alapvetõ igazság felismeréséhez: ahol nem munkálkodunk kellõ alapossággal és odaadással, ott a kultúrnövényt legyûrve hamarosan a muhar, kutyatej, gyermekláncfû, tarack meg ezer nevenincs gyom hódítja el a területet. Tehát a gaz magától megterem. Még hogy megterem: burjánzik. Pláne esõs, meleg idõben…
Így van ez valahogy a hír és rémhír viszonylatában is, és manapság olyan híres, írhatnám hírtermõ idõ van. Így ahol nincs, vagy elégtelen a hír, ott a hézagokat nyomban kitölti rémhír. A véletlen, esetenként szándékossággal kiszivárogtatott félinformációk repedéseiben ugyancsak pillanatok alatt gyökeret vernek a pletykafoszlányok. Márpedig hézagok, repedések vannak bõven. Lehet, csak azok vannak… Az információ hiánya, az ál- és félhírek nyomán bizonytalanság keletkezik, elõbb-utóbb türelmetlenség, kilátástalanság, kétségbeesés vagy indulat jelenik meg. Közhely, de igaz: a rossz tudata elviselhetõbb a kétségnél.
Mostanában, a sorsfordító idõkben a katonák sem igen kapnak információt holnapjukról, pedig a hivatalos és szolgálati rend nem egy polcán médiákat uraló, gigászi erõk állnak készen a nagyvilág tájékoztatására, csupa modern stratégiával felvértezve. De Kis Sándor szakaszvezetõ, vagy õrnagy számukra nem a világ. Mit tehet ilyenkor a katona, a szakszervezethez fordul: tényleg több lesz a 25, kevesebb a nyugdíj és a jubileumi jutalom, a 13. havi, a pótlékok, az alakulat szûnik, vagy mégsem, menni, maradni kell, vagy úgyis küldenek mindenkit? Az érdekvédõk szívesen válaszolnának, azonban a tervek szinte konspiratív körülmények között születnek, s a beavatottak ügyesebben ködösítenek, mint a hk. erre a célra szolgáló berendezése.
A mégoly rámenõs tisztségviselõ bármi után érdeklõdik, hamar kiderül, hogy olyat kér, vagy támad, ami nincs: Mert ki mondta ezt, vagy azt; ilyen vagy olyan döntés nem is született, ha született akkor meg már nem is aktuális, sõt az illetõ már nincs is ott; ez a kérdés meg önmagában rémhírterjesztés; az meg csak egy alternatíva a kilencvenkilencbõl; ez meg csak felvetõdött, de még javaslat sem lett belõle… Szóval most ilyen a boksz, éppenséggel lehetne a levegõt csépelni, a tévében a meccs elõtti bevezetõ kockákon ez jól szokott mutatni. A szakszervezet azonban nem szeretne árnyékra vetõdni.
Hétvégén otthon voltam Debrecenben, kertészkedtem. Jelentem, az én kertemben nincs gyom.