A honvéd érdekvédelem tizenöt éve – XI. rész

A honvédségben kialakult bizonytalanság, a jogszabályok folyamatos változása, az átszervezések, és az ország déli határai mellett folyó események borzolták a kedélyeket. A kollektív miniszteri jutalom megtorpedózása, a kifizetések elmaradása megosztotta az állományt és a szakszervezet különbözõ szervezeteit is. Az alapszabály ellentmondásai kikristályosodtak, a változás minden területen elkerülhetetlenné vált. A módosítások zömében konszenzusos alapon történtek, néhány ellentmondást viszont nem sikerült feloldani. Az egyik oldal a nyílt politikai kiállásra és a tagság szervezeteinek minél erõsebb bevonására törekedett, a másik oldal a közvetlen centrális irányítást és a koncentrált döntéshozatalt támogatta. A tagozatok megerõsödtek és kemény érdekütközéseket provokáltak a vezetéssel. Az elnökségben és a szakszervezeti döntések meghozatalában a nyugállományú tagozat a mérleg nyelvét alakította. Az 1999. november 4-6 között megtartott kongresszus ezeket az ellentmondásokat feloldotta. Személyi változások során a légierõ tagozat képviselete megerõsödött a vezetésben, és az alapszabály talán a KÉSZ és Hosz történetének legdemokratikusabb változataként került elfogadásra. A szervezet tagságának növekedésével ez egyszerre azt is jelentette, hogy az elnökség kibõvült, döntéseihez a nagy alapszervezetek támogatása elkerülhetetlenné vált, valamint szükséges lett az információk szélesebb körhöz történõ eljuttatása. Mindez lassította a döntéshozatalt, élesebben mutatta a vezetés hiányosságait. Törekvés indult az alapszabály teljes újragondolására. Mindezek ellenére ez a négy év a legmarkánsabb fejlõdést produkálta az érdekvédelem területén. A tagság gyakorlatilag megduplázódott, a szervezetek úgy erõsödtek, hogy folyamatosan változott a honvédség struktúrája, a szakszervezet vezetõi sokszor más helyõrségbe és más szakmába kerültek, ennek ellenére egyre elfogadottabbá váltak. A vezetés jól koordinálta a tevékenységet, a függetlenített ügyvivõk ezen a területen érzékelhetõ segítséget tudtak nyújtani, és erõs jogi, szakmai háttér épült ki. Erõsödött a külsõ és belsõ kommunikáció, az Egység újság színvonalasabbá, sõt szó szerint színessé vált. A kongresszuson elfogadott program jó alapot adott az elõrelépéshez. Sikeresnek kell értékelni azt, hogy az Ellenõrzõ Bizottság Mûködési Szabályzatát a kongresszus küldöttei fogadták el, ezzel legitimálták a késõbbi munkájukat és törekvésüket, ezzel egészséges kontrollt biztosítottak az ügyvezetés felett, és mint késõbbi munkájuk során kiderült, az alapszervezetek irányában is. Aktív munkájuk, véleményalkotásuk sikeresen járult hozzá, hogy demokratikusan, törvényesen és gazdaságilag hatékonyan mûködött a szervezet. A 2000. év elsõ félévében a Parlament  határozatot hozott (mint azóta is minden jól behatárolható idõszakban, azért mert új emberek jöttek, vagy azért, mert maradtak, csak a katonák létszáma csökkent), a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányáról. Az irányt azóta is látjuk, csak a végrehajtás, az a fránya, az valahogy nem sikerül. Valahogy aki jön, mind úgy látja, hogy amit az elõd csinált, az nem jó. De majd most! Ehhez igyekezett alkalmazkodni a szakszervezet is. A jogi felkészítést követõen az ügyvezetés megindult és tájékoztatók sokaságán magyarázta a jogot, idõnként a jogászoknak, a személyügyeseknek és a parancsnokoknak is. A leépítés (én már csak ennél a fogalomnál maradok) során sikerült összecsiszolódni a szakszervezeti vezetõknek és a végrehajtó állomány bizottságainak, és minden szinten egyre többször elfogadták a szakszervezet jogi álláspontját. Természetesen ezek a sikerek a leépítést nem ellentételezték, de a humáncsomag hiányosságait részben ellensúlyozták. Az érdekvédelem az alapszervezetek és az ügyvezetés szintjén is keményedett. Különbözõ jogi ügyekben folyt bírósági per, amelyet többségben a szakszervezet képviselõje nyert. A kongresszus döntésének megfelelõen erõsítette szolgáltató jellegét is a szervezet. Minden tagjára élet- és baleset-biztosítást kötött. Üzemeltetésre átvett öt volt csapatpihenõt, és a kongresszust követõen aktivizálódott a Katonák a Törvényességért és Jogbiztonságért Közhasznú Alapítvány és megkezdte az üdültetési szolgáltatást. A tevékenység nem hozott különösebb hasznot a szervezetnek, sõt ráfizetéssel sikerült kijönni belõle, de a szerzett tapasztalatok jó szolgálatot tettek mindenkinek, és megalapozták a jelenleg már mûködõ szolgáltatást. Az alapítvány jól és aktívan támogatta a szakszervezet törekvéseit. Sikeres konferenciát szervezett Jogbiztonság-szociális biztonság címmel, amelyen fontos kitekintést kaptak a résztvevõk az európai hadseregek szociális tevékenységérõl, s megtudtuk, Szlovákia is „távol van tõlünk”. A szervezet is változott, szükségessé vált a tagozatok helyzetének és jövõjének áttekintése, amelynek eredménye, hogy a közigazgatási és a tanintézeti tagozatból közös tagozat alakult - ez képviselte a hadkiegészítõ parancsnokságok, a kiképzõ központok és a tanintézetek tagjait. Megkezdõdött az új szolgálati törvény kidolgozása, amely folyamatos szakértõi munkát adott. Szintén kidolgozás alatt volt az Etikai Kódex (manapság mintha csendesebb lenne ez a terület), és folyamatosan alakultak át a rendeletek is. Nagy feladatot jelentett a hadseregbõl kiváltak társadalomba történõ beillesztése, a MEB mûködtetése és hatékonyságuk javítása. Bõvült a szakszervezet kommunikációja, létrejött az internetes WEB lap, amely az interaktivitást is biztosította. Aktív volt a szakszervezet a nemzetközi színtéren is. Évente tanácskoztak a „visegrádi négyek,” és az EUROMIL minden megmozdulásában részt vett a Hosz is. A tagság növekedett a „leszervezések“ ellenére, nõtt a szervezet presztízse, mindezek mellett anyagilag is megerõsödött.  A gazdasági stabilitás tette lehetõvé, hogy 2002. decemberében létrejöhetett a szakszervezet gazdasági társasága, az Egység 2002 Kft. Elsõ „lába”, amelyen azóta is többé-kevésbé stabilan áll, a Vodafone szolgáltatásának biztosítása. A választásokat követõen fél évig lényeges együttmûködésrõl nem lehet megemlékezni, viszont 2002. december 19-én aláírásra került a Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórum mûködésének alapjául szolgáló megállapodás. Ez az utolsó pont az együttmûködésben. A szakszervezet és a minisztérium nem értette egymást, és folyamatosan nõtt a feszültség. Az elsõ számú vezetõk találkozói „négyszemköztik” voltak, ezért pontos információt senki nem tudhatott. Az azonban világos volt, hogy az együttmûködés beszûkült, az alsóbb szinteken is növekedett a feszültség, és egyre többször egyezség nélkül kellett felállni a tárgyalóasztaloktól. Az FRDÉSZ tagszervezetei sem tudtak áttörést elérni. A 2003. évi reálbér szintentartása érdekében kezdeményezett akciók csak félsikereket hoztak, igaz látványosakat. A Parlament elõtti levelesláda és annak õrzése, valamint a levelek átadása sok fotóst vonzott. A támogató levelek száma sokkal kevesebb volt és az elért eredmények sem lettek számottevõek. A „birkózás” folytatódott. A HÉF asztalánál helyet foglaló szervezetekkel is romlott a kapcsolat, és látványosan siklott ki az együttmûködés, mikor a HÉF megállapodás mellékletében szereplõ támogatási megállapodásokat áprilisban felmondta a miniszter. A kongresszus elõkészítése a bérküzdelmek mellett tovább folyt. A vezetés egyik része ismételten fellépett a „mûködõképesebb szakszervezetet” jelszóval, amelynek legfontosabb törekvése az elnökség szûkítése, a reagálóképesség növelése volt. Ez természetesen a demokrácia szûkítését is jelentette. A struktúra átalakítása az egyik legfontosabb kérdéssé vált, amelyet néhányan presztízskérdésnek tartottak. A vezetés az új rendszerben operatívabbá vált, azonban a legitimitását jócskán szûkítette. A szakszervezet -legnagyobb létszámmal megrendezett- döntéshozó fórumán közel négyszáz fõ vett részt. A rendezvény sikeresen elvégezte feladatát, és pontosan négy évvel a megelõzõ kongresszust követõen ismételten meghozta a szükséges döntéseket. Elfogadták az elnökség beszámolóját és az Ellenõrzõ Bizottság jelentését. Módosították az alapszabályt (szerintem megtalálva a demokratikus centralizmus jól ismert elvét), döntés született a tagdíjfelhasználásról, szabályozta a függetlenített tisztségviselõk számát és a nem függetlenített tisztségviselõk javadalmazását. Megalapították a küldöttek a „Katonákért” díjat, szabályozásra került a nyugállományú tagozat mûködési rendje, majd megválasztották a szervezet tisztségviselõit. A kongresszust követõen azonnal öszszeült a választmány, és döntést hozott a hatáskörébe kerültek megválasztásáról, illetve az azonnal szükségessé váló kérdésekben. Talán ez az a pont, ahol deformálódott az évtizedes rendben kialakított demokratikus mûködés. Mindenesetre az elnökség szabad kezet kapott.  A helyzet a minisztériummal eközben semmit nem változott. A feszültség nem csökkent, és az együttmûködés barátságtalan megnyilvánulásokat produkált. Minden reakció ellenreakciót váltott ki. A szakszervezet eredményei a keményen végzett munka ellenére sem javultak. Az alapszervezetek elvárásai megnõttek. Az alsóbb szinteken is érzékelték, hogy érdemi döntési helyzetbe nehéz kerülni. A hadsereg leépítése és leépülése eközben erõteljessé vált, minden járandóságért verekedni kellett. Új elemek jelentek meg a járandóságok szûkítésére. Ebben az új helyzetben érlelõdtek a változások.

(folyt. köv.)

            Borka István