A rögzített nyugdíj nyomában - készítsük elő, szerezzük be igazolásainkat!

Mint ismeretes, a Hjt. 214. §- a rendelkezik ugyan a nyugdíjak rögzítésére (25 év tényleges szolgálati idõ betöltésekor a hivatásos állomány tagja nyugdíjának összegét - annak folyósítása nélkül - hivatalból kell megállapítani (rögzíteni). A katona nyugdíjazásakor a rögzített és az évenkénti emelésekkel növelt, valamint a tényleges nyugállományba helyezésekor megállapított nyugdíja között választhat, de a törvény hatályba lépése óta nem történt meg a határozatok kiadása és kézbesítése, ami gyakorlatilag mulasztásos törvénysértést eredményezett.

A Hosz véleménye szerint a lehetõségek pontos, összegszerû ismerete a 25, vagy annál több évvel rendelkezõk, vagy a szolgálati nyugdíjjogosultságot az elkövetkezendõ idõszakban elérõk számára egyaránt fontos támpontot nyújthat pályafutásukat meghatározó döntéseik kialakításában. Egyértelmû, hogy akiknek a rögzítés mintegy anyagi biztonságot jelent - a jelenleg még beláthatatlan változások által generált bizonytalanság ellenére - bátrabban felvállalják a pályán maradást. Mivel a honvédség ismét jelentõs létszámleépítések elõtt áll, az említett szempontok még nagyobb hangsúlyt kapnak. A napjainkban tapasztalható kétségek könnyen az állomány szóban forgó tagjainak a szándékoltnál nagyobb arányú kiáramlásához vezethetnek.

A PSZNYI vezetõjével folytatott eszmecsere során több lényeges dolog körvonalazódott. Elõször: a pénzügyi szervezet adottságai folytán nem képes a megközelítõleg 2600 határozat gyors pótlására. Másodszor: a szolgálati idõ nyilvántartás kettõsségébõl (személyügyi- pénzügyi) valamint bizonyos eljárási hézagokból adódóan a rendelkezésre álló szolgálati idõ nyilvántartás sok pontatlanságot tartalmaz, jelen állapotában nem nyújt kellõ alapot a rögzítés végrehajtására. Harmadszor: a rögzített nyugdíj – a 2001 és a 2002 illetmények, így az azokból számított nyugdíjak nagyarányú különbözõsége okán - azoknak jelenthet igazán egyfajta biztonságot, akik a jogosultságot a közelmúltban érték el, illetve ezután (de vélhetõleg a jelenlegi feltételekkel) szerzik meg. Így a „garancia” mértéke csak személyenként mérlegelhetõ, értékelhetõ.

A találkozón ezt követõen a megoldási lehetõségek kerültek szóba, amikor is a továbblépés feltételeként a szolgálati idõ egyénenkénti pontosításának szükségszerûsége fogalmazódott meg. Az eredmény: a személyügyi és pénzügyi szervek rövid idõn belül pontosító adatlappal (amin a rögzített nyugdíj hozzávetõleges összegérõl is tájékoztatást ad) keresik meg a nyilvántartás szerint legalább 25 év szolgálati idõvel rendelkezõ szolgálatvállalókat, majd a beérkezett információk alapján pontosítják az adatbázist. A határozatok kiadására ezután kerülhet sor.

A Hosz kérése és javaslata az érintettek felé: a pontosító lapokat mindenki a legnagyobb figyelemmel és körültekintéssel töltse ki, ha az ûrlap valamelyik mezõje gondot okozna, úgy kérje a személyügyi, pénzügyi szakemberek segítségét. Párhuzamosan célszerû elõkészíteni, ha kell beszerezni a beszámítható (akár egy-kéthetes szolgálati- munkaviszonyban töltött) idõkrõl szóló igazolásokat, bizonylatokat, mert eltérés esetén csatolni kell a módosítási kérelemhez. Sürgõs esetben az állomány tagja az igazolások mellékelésével a PSZNYI Nyugdíjmegállapító osztályához fordulhat.