A Honvédszakszervezet levele Szekeres Imre honvédelmi miniszterhez

Dr. Szekeres Imre,

a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere részére

Budapest

Tárgy: Hosz kezdeményezés

Tisztelt Miniszter Úr!

A következõkben felsoroltak alapján a Honvédszakszervezet kezdeményezi, hogy a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Magyar Honvédség felelõs vezetõi minél rövidebb idõn belül hivatalos csatornákon tájékoztassák a személyi állományt az államreform-bizottság a honvédséget, a katonákat érintõ javaslatairól és azok várható következményeirõl, illetve a honvédség átalakítását célzó szándékok megvalósításának állapotáról, tervezett lépéseirõl, a katonai szervezetek, az állomány sorsát érintõ döntések helyzetérõl.

Továbbá, a jelenleg zajló folyamatok minden szakaszában igényeljük a szolgálatvállalói érdekek megjelenítésének, képviseletének lehetõségét, ebbõl kifolyólag sürgetjük az érdekvédelmi szervezetek érdemi bevonását a tárcán belüli, illetve a tárca által kormányzati irányba végzett elõkészítõ munkálatokba.

Az elmúlt hetekben-hónapokban a katonák kizárólagosan a sajtó, valamint suttogó híresztelések útján értesültek azokról a szándékokról vagy döntésekrõl, amelyek szolgálati és szociális körülményeik, egzisztenciális biztonságuk további alakulására döntõ hatással bírnak. A közszolgálat átalakításáról közszájon forgó, nem egyszer ellentmondó, gyakran áthallásos értesüléseket, kiszivárogtatott elképzeléseket a honvédelmi tárca illetékesei ez ideig nem cáfolták, vagy nem erõsítették meg. Az elöljáró szervek és személyek (vélhetõleg maguk is hiteles információk hiányában) a tárcán belüli történésekrõl nem tájékoztatták kellõ módon és mértékben beosztottaikat.

A szolgálati nyugdíjkorhatár felemelésére, számításának módjára, mértékére, a jubileumi jutalom megszüntetésére, a 13. havi illetmény, a nyelv- és egyéb pótlékok eltörlésére, a követelmény és juttatási rendszer átalakítására vonatkozó, az egyes katonai szervezetek felszámolásáról, diszlokálásáról, a szolgálatvállalók bizonyos csoportjainak eltérõ kezelésérõl szárnyra kelt hírek és álhírek kezdetben a személyi állomány elbizonytalanodását, csalódottságát, türelmetlenségét, majd indulatait váltották, váltják ki.

A Honvédszakszervezethez beérkezett jelzések alapján kijelenthetõ, hogy az az erkölcsi tõke, amelynek megléte elengedhetetlen a hadsereg pozitív szellemiségének fenntartásához, eróziónak indult. A katonák nagy része elkötelezettsége és lojalitása ellenére nem lát perspektívát maga elõtt, megingott a felsõ vezetésbe vetett bizalma, túlélésre rendezkedett be. A biztonságérzetet helyenként felváltotta a személyes sors iránt való aggodalom, elõtérbe került a menekülési reflex. Az elkeseredéssel kialakult letargia következtében a szolgálati feladatok végrehajtása az eddigieknél alacsonyabb színvonalon történik.

A Honvédszakszervezet arra törekszik, hogy az állomány a feladatok ellátása, illetve a szolgálati jogviszonnyal összefüggõ döntései meghozatala során racionálisan, a valós körülmények ismeretében járjon, járhasson el. A kialakult kételyek eloszlatása azonban csak hiteles információk birtokában válna lehetségessé.

Tisztelt Miniszter Úr!

Az állomány körében tapasztalható negatív hangulatot azonban elsõsorban nem az alaptalan híresztelések okozzák. A közszolgálati média híradásai, valamint a tárgyalt témában különbözõ plénumokon, tárgyalásokon megszólaló állami vezetõk nyilatkozatai érzékelhetõen abba az irányba mutatnak, hogy az átalakításokkal a katonák különleges közszolgálati státuszának több lényegi elemét kívánják gyengíteni, felszámolni. Az erre utaló kijelentések joggal váltják ki nemcsak az állomány egyes tagjainak, hanem a Honvédszakszervezet aggodalmát is.

Meggyõzõdésünk, hogy a katonák jogállási törvényében rögzített elvárások, kötelezettségek, illetve a jogok és juttatások egyensúlyának durva megbontása a szolgálatvállalói érdek sérelmén túl a szervezeti célok megvalósulása ellen is hat. Érdemes itt megjegyezni, hogy pontosan a Hszt. és Hjt. ezen keretei biztosították, hogy a Magyar Honvédség, illetve katonái elérjék a NATO csatlakozáshoz, az önkéntes haderõre való áttéréshez, valamint a békemûveletekhez és expedíciós alkalmazásokhoz szükséges minõségi mutatókat.

Az elõzõekben felsoroltak következtében fennáll a veszélye annak, hogy vélt és valós változások nyomán beinduló személyi kiáramlás mennyiségileg és minõségileg felülmúlja a várakozásokat, és nem a tervezett állapotok kialakulását eredményezi. Igaz, a permanens reformok során nem elõször fordulna elõ, hogy a honvédség magasan képzett és tapasztalt katonáinak tömegeit veszítené el, de a tartalékok sokkal szûkösebbek a korábbiakhoz képest.

Tisztelt Miniszter Úr!

Természetesen sem az állomány, sem a Honvédszakszervezet nem kíván mereven elzárkózni a szükségszerû korrekcióktól. Ellenkezõleg: részt kíván venni a honvédség és saját sorsának alakításában. Ennek során viszont továbbra sem tartja elfogadhatónak a szerzett jognak tekinthetõ jogosultságok, juttatások, vívmányok és garanciák egyoldalú, ellentételezés nélküli felszámolását, a korábbiaknál kedvezõtlenebb szabályok visszamenõleges hatályú alkalmazását, valamint méltánytalan, a partnerséget mellõzõ bánás- és eljárási módot. A Honvédszakszervezet, küldetésének és a katonatársadalom iránt érzett felelõsségének tudatában, az állomány jelzett érdekeinek érvényesítése céljából a rendelkezésére álló minden törvényes eszközt és lehetõséget fel kíván használni.

Mindezek figyelembevételével és mérlegelésével, a feszültségek csökkentése céljából kérem Önt, hogy kezdeményezéseinknek helyt adni szíveskedjen.

Budapest, 2006. augusztus 28.

Tisztelettel:

Mészáros Géza

elnök