Tisztáldozat – interjút adott a HOSZ alelnöke

Pataky Enikő (P.E.): Ebben a pillanatban tudható-e, hogy mekkora a forráshiány?

Heiling Ottó (H.O.): Pontosan természetesen mi sem tudjuk megmondani, hogy hány milliárd forint hiányzik. Egy valami biztos, az 1,71-es GDP arányos költségvetés helyett a honvédelmi tárca jövőre mindössze 1, 38%-ban fog részesülni az állami büdzséből.

P.E.: Akkor mi alapján mondják, hogy a 2005-ös esztendő lesz az utóbbi évek legmegterhelőbb időszaka?

H.O.: Ez a legóvatosabb becslések szerint is több tízmilliárdot jelent. Jövőre egyébként – a korábbi NATO vállalások alapján – 0,06%-al kellett volna emelkedni a GDP arányos költségvetésnek. Ezzel szemben nemhogy emelkedik, inkább csökkenni fog a honvédelmi költségvetés.

P.E.: Kérdés csak az, hogy minek a terhére lesz ez így?

H.O.: Nekünk az a legnagyobb gondunk, hogy minden ilyen korábbi – vagy ehhez hasonló – megszorítás az állomány személyi juttatásait is érintették. A haditechnikai beszerzések elmaradása, esetleg késleltetése mellett nyilvánvalóan a személyi állományt is érinteni fogja ez a mostani csökkentés. A védelmi felülvizsgálat során betervezett, évenkénti 3%-os reálbér-emelkedés idén – úgy tünik – még a legjobb esetben is, jó, ha 2 vagy 1% lesz. A béren kívüli juttatások stagnálni vagy csökkenni fognak.

P.E.: A hírek arról szólnak, hogy minden harmadik tisztet elküldenének, de vajon mennyi pénz spórolható meg mindezzel?

H.O.: A tisztek létszámának csökkentése nem meglepő, hiszen a védelmi felülvizsgálatban is szerepelt ez, be volt tervezve. Ez a csökkentés 2500 tisztet fog érinteni tíz év alatt. Ez az adat a vezérkari főnök minap lezajlott tájékoztatóján is elhangzott, tehát nem titok. Ez nem tényleges 2500 fős csökkentést jelent, hisz egyharmad rész ,,tiszthelyettesi beosztássá alakul át”, egyharmad rész köztisztviselői, közalkalmazotti státusszá válik, a maradék egyharmad rész lesz a tényleges létszámcsökkentés. A tisztek egy bizonyos hányada nyugállományba kerül, így ezt követően a tényleges megtakarítás mintegy 70-80 milliárd forint lehet.

P.E.: Miért van sok tiszt, egyáltalán sok tisztnek számít ez a számadat?         

H.O.: Önmagában véve az arány rossz. A NATO tagállamokban a tiszt-tiszthelyettes arány 1:3, míg nálunk jelenleg ez az arány 1:1. Az elmúlt évek sorozatos létszámcsökkentése ellenére sem javult ez az arány. Nekünk egyébként az a gondunk ezzel az emlegetett 2500 fős csökkentéssel, hogy a sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy egy-két év alatt fog lezajlódni ez a folyamat. Mivel az élet- és munkakörülmények nem javulnak olyan szinten, mint az korábban várható volt, ezért a Honvédszakszervezet abban látja a veszélyt, hogy amennyiben a tisztek száma gyorsabban fog csökkenni a tervezettnél, akkor a professzionális haderőre történő áttérést is veszélybe sodorhatja.

P.E.: Milyen jelenleg az érdekérvényesítés Önök és a honvédelmi tárca között?

H.O.: Az utóbbi egy évben nem éppen felhőtlen a viszony. Egyébként is eléggé korlátozottak az érdekérvényesítési lehetőségeink. Mi azon vagyunk, hogy ezen javítsunk, ám nyilván a másik fél is szükséges a pozitív változáshoz.

P.E.: Alelnök Úr! Érdemes ma katonának állni, milyen jövő áll egy katona, egy tiszt előtt?

H.O.: Hamarosan csak határozott és határozatlan idejü szerződéssel rendelkező katona lesz Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy a jövő időszakban már mást fog jelenteni ez az élethivatás, mint amit jelentett évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Pont ezért, nemhogy csökkenteni, sokkal inkább növelni kellene a személyi juttatásokra szánt összegeket. Fontos, hogy a foglalkoztatási biztonság megszünésével a katonák továbbra is biztonságos, stabil munkahelynek tartsák a sereget.

P.E.: Mi a helyzet a külföldön szolgáló katonákkal?

H.O.: Az, hogy megy-e magyar katona külföldre és mennyi időre, ez politikai döntés. E kérdésben a Honvédszakszervezet egy dolgot tud tenni, felhívjuk a figyelmet a kiképzés fontosságára, rávilágítunk a felszerelésbeli hiányosságokra, illetve, amennyiben külföldre vezénylik a katonákat – és itt már nem önkéntességről van szó – akkor meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyek többek között a családtámogatási rendszerre is vonatkoznak. Emellett el szeretnénk érni, hogy az elesett katonáról való gondoskodás ne egyedi döntés függvénye legyen, hanem az állam jogszabályban rögzített kötelessége.

P.E.: Hogy zárjuk akkor ezt a beszélgetést, ki védi meg a hazát?

H.O.: A katonák mindig megvédik majd ezután is a hazát. A politikának pedig az a felelőssége, hogy ehhez a feltételeket biztosítsa.