A szentkirályszabadjai áttelepítés a honvédség \"állatorvosi lova\"

A Honvédelmi Minisztérium felújítási tervében benne volt ugyan az a két szolnoki nőtlenszálló, amely a dunántúli helikopteresek egy részének hivatott kultúrált körülményeket biztosítani, ám a tárca Ingatlankezelési Hivatalának vezetője, Csák Gábor főigazgató még július 19-én írásban azt közölte Orosz Zoltán ezredes parancsnokkal, hogy a költségvetési megszorítások miatt sem a Szigligeti úti, sem a Kilián úti nőtlenszálló karbantartására nincs pénz. Ezért a vegyes szállítórepülő ezred első emberének azt javasolta, hogy saját parancsnoki keretéből "helyezze karba" a szállókat, ami magyarul azt jelenti: végeztesse el a tisztasági festést, és a szükséges javításokat. Tudomásunk szerint kényszermegoldásként diákszállón és panzióban helyeznek el jónéhány hivatásos katonát, bár végül is a nőtlenszállók tetőszigetelését központi pénzből megoldották. A mintegy 100, az áttelepülést családostól vállaló lakástigénylő tiszt és tiszthelyettes közül 20-nak tud otthont kínálni a szolnoki helyőrség, de az a hét átköltöző tiszti család, amelyben három-három gyereket nevelnek, jelenleg csak öt, szobaszám szerint megfelelő lakás közül válogathat. Információnk szerint a szentkiráylszabadjai helikopteres csapatból sokan azért vállalták az ingázást, mert Szolnokon sokkal rosszabb körülmények közé kerültek volna, mint amit már megszoktak. Tancsik Gyula például szintén ilyen okok miatt nem mozdítja kétgyerekes családját, vállalja inkább, hogy hétfőnként az Alföldre, péntekenként meg onnan haza, Pápára bumlizzon. A tiszthelyettesnek egyébként a haderőreform rövid ideje alatt Szolnok lesz a negyedik repülőtere, ahová azért megy, mert szerelői szaktudását nem tudják nélkülözni a helikopteresek. A katonai érdekvédelem ismert személyisége, Pusztai Lajos ezredes szerint a Szolnok-Szentkirályszabadja affér a honvédség állatorvosi lova: minden jó és minden rossz megtalálható benne, de leginkább az derül ki belőle, állítja, hogy "papírforma szerint nagyon jók vagyunk, de gyakorlatilag csapnivalók". Pusztai nem vállalkozik a helyzet elemzésére, de mint mondja, kiszámították, közel 100 milliárdba került az az érték, amelyet a rutinos hajózók képviselnek, ám mindez elvész az áttelepítéssel, ők ugyanis nyugdíjba mennek. Ebben az összegben egyébként nincs benne az a 10-15 éven át fizetendő társadalombiztosítási-járulék, amely a minisztériumot terheli. A kétszáz nyugdíjba vonuló között sok az alig negyven év feletti, akik után a tárca addig fizeti a társadalombiztosítási összeget, amíg be nem töltik az 57. életévüket. Azt is pontosan lehet tudni, hogy a havonta több, mint hatmillió forintból hétfőn és pénteken buszoztatott hivatásos katonák életminősége romlani fog. Kérdés, mondja az ezredes, hogy a mai Magyarországon mi fér bele az önként vállalt katonai hivatásba. Debrecen például mintegy 70 odairányított katonát napi 1200-1700 forintért szállodában tudott csak elhelyezni.