Szomorú tekintetekkel találkozhatott az, aki eleget téve a meghívásnak, augusztus 27-én a szombathelyi Helyőrségi Klub elé látogatott. Persze ebben a nagy múltú katonavárosban sem volt mindenki együtt érző, a Honvédelmi Minisztérium politikai és katonai felső vezetésének egyetlen tagja sem jelent meg a becsapott ,,savariások” lobogójának levonásakor.
,,Van jó hely, van rossz hely és van Szombathely” – még nem is olyan régen ez volt a fiatal bevonuló katonák szavajárása. Mindez már csak múlt időben értendő, hisz a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló 14/2004. országgyülési határozat alapján a Savaria Kiképző Központ 2004. december 31-i hatállyal, jogutóddal – Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokság – megszünik, nem lesz több vasi bevonulás. A nyár végi zászlólevonás a már korábban megkezdődött elvándorlások, diszlokáció miatt történt. Dömény Sándor ezredestől – a búcsúzó parancsnoktól – megtudtuk, hogy az elköszönő állománygyülés korai időpontjának az volt az oka, hogy szeptember elsejével jelentős létszámú katona kezdi meg szolgálatát más helyőrségekben. A parancsnok mellett köszönetet mondott a szombathelyi katonáknak helytállásukért, becsületes állampolgári viselkedésükért dr. Ipkovich György, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere, dr. Orbán Péter r. altábornagy, Vas megyei rendőrfőkapitány és Győrössy Ferenc vezérőrnagy, a jogutód katonai szervezet, az MH SZFP parancsnoka is.
A jutalmak és elismerések átadása közben a Honvédszakszervezet – eseményen jelen lévő – elnöke emléktárgyat adományozott Dömény Sándor ezredesnek. Farkas László kiemelte a szombathelyi parancsnok és a helyi alapszervezet kiváló együttmüködését, eredményes napi munkakapcsolatát.
Németh János őrnagy, a helyi HOSZ alapszervezet vezetője közelgő tartalékállományba vonulása alkalmából Győrössy Ferenc vezérőrnagytól vehetett át elismerést. Persze a keserü szavakból sem volt hiány. Palkó József főtörzsőrmester 25 év szolgálati idő után kénytelen búcsút mondani a katonai egyenruhának.
– Több leépítést, átszervezést éltem át, mégis azt mondom, ezt nem lehet megszokni. Eddig egyetlen egy olyan vezetővel sem találkoztam, aki ki mert volna állni az állomány elé és elmondta volna, hogy konkrétan mi a terv az objektummal, a helyi katonai szervezettel. Vezéreink nem mernek a mi, illetve családtagjaink szemébe nézni, nem egyenes emberek. Sajnos még mindig csak a találgatások mennek, a ,,nem lesz komolyabb létszámleépítés…” kezdetü mondatok hallatszanak, aztán egyszer csak azt vesszük észre volt beosztás, nincs beosztás! Becsapva érzem magam, mélyen érintett, hogy elsőként a televízióból tudtam meg, hogy mi lesz a sorsunk.
Mit is lehetne ezek után még leírni? Talán csak annyit, hiába volt jó házigazda a Savaria laktanya, hiába mondta - nem is olyan rég - a honvédelmi miniszter; nagy tervei vannak a honvédelmi vezetésnek a szombathelyi laktanyával, egy több évtizedes katonai jelenlét hamarosan mégis befejeződik a vasi megyeszékhelyen. Jó döntés volt-e vagy nem? Majd az idő megválaszolja, a katonáknak és családtagjaiknak mindenesetre nem tetszik.
