Katonanők helyzete és esélyei

A 161 megjelent vendéget Ballainé Krikker Zsuzsanna alezredes, a HM Katonanői Bizottságának elnöke köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy a katonanők létszámarányát tekintve Magyarország a NATO tagországok között a negyedik helyen áll. A nemzetközi elismertség ellenére azonban a nőknek nehéz elfogadtatniuk magukat a jobbára többségben lévő férfi kollégákkal. Az első vitaindító előadást Svastics Carmen, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal megbízott igazgatója tartotta. Kiderült: az Ifjúsági-, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium folyamatosan dolgozik a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség megteremtésén. Ebben segítséget nyújt az ENSZ, továbbá az Európa Tanács, és különböző EU-jogszabályok is. Az esélyegyenlőség megteremtéséhez először a biológiai és a társadalmi nem fogalmát kell tisztázni – mondta Svastics Carmen. Dr. Bolgár Judit ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára 1992 óta foglalkozik – több kollégájával együtt – a katonanők helyzetével a Magyar Honvédségben. 1994-ben 1628 volt a hivatásos katonanők száma, míg 2003-ban ez a szám 2581-re emelkedett. Egyebek mellett az emelkedés annak is köszönhető, hogy tíz évvel ezelőtt a nőknek is lehetőségük nyílt bekerülni a katonai felsőoktatásba. Azonban a helyzet még mindig nem elég jó: a Honvédség egyes területein a nők alul- vagy felülreprezentáltak. Az egészségügyi vagy adminisztratív területeken „túl sok”, míg például harcoló alakulatoknál „túl kevés” a nők száma. Szerencse Renáta, az MH Szárazföldi Parancsnokságának századosa a májusi NATO katonanői konferenciáról tartott előadást. Összefoglalójából kiderült, hogy a katonanők létszámaránya Szlovéniában 19,2%, Litvániában 17,8%, Kanadában 16,3%, Magyarországon pedig 6%.

A százados örömmel közölte, hogy a nemzetközi megítélés szerint a magyar típusú katonanői szervezet egyedülálló, ezért példaértékűnek tartják a NATO-tagországok. Szerencse százados szerint konfliktusok esetén jobban elfogadják a katonanőket. Jelenlétük nem sugall agresszivitást, a muzulmán országokban is könnyebben érvényesülnek a női rendészek. Hiszen a sajátos kulturális közegben más kommunikációs technikákat kell érvényesíteni, amiket a nők – kifinomultabb emocionális érzékük okán – sikeresebben alkalmaznak. Az utolsó katonai prezentációt Mikos Henrietta zászlós és Varga Orsolya főtörzsőrmester tartották, témája az iraki misszióban való női szerepvállalás volt. A színes képekkel kiegészített előadás során a hölgyek beszéltek a kitelepülésről, a szállító feladatok során szerzett tapasztalataikról. Kiemelték, hogy a február 18-i merénylet után megváltozott a szemléletük: tudatosult bennük, hogy mit jelent hadműveleti területen dolgozni, és állandó veszélyben élni. Ennek ellenére nem volt részük negatív diszkriminációban. Ugyanúgy végezték a munkájukat, mint férfi kollégáik. A konferencia utolsó előadója Dr. Asbótné Thorma Judit, a Magyar Nők Szövetségének elnöke volt. Rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a katonanői konferencia szervezői és résztvevői jó úton haladnak afelé, hogy megfelelő, társadalmilag elvárható módon kezeljék a katonai foglalkozást űző nők helyzetét.

Az előadásokat a résztvevői fórum zárta. Sarkalatos témának számított a ruházat, az elhelyezési körülmények, és a fizikai követelmények. Elhangzott: a ruházat terén már elkezdődött az egységesítés, az elhelyezési körülmények során említett Bolyai János Főiskola gondjainak javítására dr. Szenes Zoltán vezérkari főnök vizsgálat indítását ígérte. A fizikai erőnlét kérdése nyitott maradt. Az illetékes felszólaló szerint ahol van lehetőség a napi előírt egy órányi aktív mozgást végrehajtani, ott a dolgozók csupán kis hányada él a lehetőséggel.