szechenyi-terv-plusz
2025. 04. 26. szombat
Ervin
: 407 Ft   : 359 Ft Benzin: 583 Ft/l   Dízel: 614 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Választmányi állásfoglalás

Hosz  |  2004. 12. 01., 13:11

A Honvédszakszervezet Országos Választmánya a közelmúltban fogalmazta meg állásfoglalását a Magyar Honvédség  átalakításának és az önkéntes haderőre történő áttérésnek a hivatásos és szerződéses katonák élet és munkakörülményeire gyakorolt hatásáról...  

Az elmúlt 3 évben, különösen pedig a 2003-ban jelentős változások zajlottak le a Magyar Honvédségben, melyek nagymértékben kihatással voltak és vannak a hivatásos és szerződéses katonák szolgálati feladataira, élet és munkakörülményeire, családjaik helyzetére:

 

-          2002. január 01-el hatályba lépett a hivatásos és szerződéses katonák jogállását szabályzó önálló törvény, a 2001. évi XCV törvény (Hjt.) az új „felfelé, vagy kifelé” előmeneteli rendszerével;

-          2003-ban a kormány által elfogadásra került a HM által előterjesztett „Védelmi felülvizsgálat” koncepciója, amely egy képesség alapú, önkéntes haderő létrehozását tűzte ki célul, ugyanakkor az átalakítás következtében a hadsereg létszámának további csökkentésére, katonai szervezetek megszűntetésére és a korábbi tervektől eltérően a sorkatonai szolgálat 2004 évi megszűntetésére került, illetve kerül sor;

-          több helyen módosult a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a honvédelmi törvény (Hvt.), melynek értelmében egyrészt bővült a végreható hatalom hatásköre a katonai csapatmozgások vonatkozásában, másrészt a katonák a Hjt. időközbeni (2003. és 2004. évi) módosításai következtében a NATO kollektív védelmi feladatain és más nemzetközi szerződésen alapuló kötelezettségeken felül is beleegyezésük nélkül vezényelhetővé váltak külföldi, akár háborús, vagy más fegyveres konfliktussal járó övezetbe;

-          2004. november 8-án hosszú ideig tartó politikai vita és huzavona után ismét módosult az alkotmány és új törvény született a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, melyek értelmében békében megszűnt a hadkötelezettség.

 

A fentiek tükrében jogos elvárásként fogalmazódott meg a katonák és családjaik részéről, hogy a kormány és a honvédelmi tárca kiemelten kezelje az érintettek helyzetét, hiszen ahogy korábban, így ez alkalommal is a hadsereget érintik a közszférán belül a legmélyrehatóbb és legnagyobb mértékű átalakítások. Az átalakítás egy filozófiájában is más hadsereg felépítését tűzi ki célul: a honvédő hadsereg helyett egy rugalmasabb reagálásra alkalmas válságkezelő, „expedíciós” haderő létrehozását, amelyben kizárólag önkéntes katonák teljesítenek szolgálatot. Jelenthetik-e ugyanakkor ezek a célkitűzések a honvédelmi feladatok elhanyagolását, a hadsereg kettészakadását „hazai” és „külszolgálatos” állományra, ahol az egyik kategóriának minden van, a másiknak pedig csak ami marad, és jelentheti-e mindez a katonák szociális helyzetének, társadalomban elfoglalt pozíciójának nagymértékű romlását, a közszolgálatiság egyik legfontosabb alapelvének, az életpálya és a foglalkoztatási biztonság garantálásának megszűntét? Ráháríthatók-e kizárólag a katonákra és családjaikra a politika által elhatározott és erőltetett ütemben végrehajtott átalakítás terhei? Ha a válasz igen, akkor mivel kívánja ellentételezni az állam mindezt, mivel segíti a katonák és családjaik jelentősen megnövekedett terheinek elviselését annak érdekében, hogy a saját maga által kitűzött célt elérje, vagyis a jövőben is legyenek jól felkészült és elkötelezett katonái?!

A válasz egyszerűnek tűnhet: a tárcának rendelkeznie kell egy olyan átfogó humánpolitikai koncepcióval, amely amellett, hogy feltárja a problémákat, azok kezelésére az érdekvédelmi szervezetekkel egyeztetett megoldási alternatívákat kínál, a miniszter dönt valamely alternatíva mellett, majd ennek szellemében megtervezi és elvégzi a jogalkotást, és végül de nem utolsósorban az éves költségvetésben hozzárendeli az ehhez szükséges forrásokat is.

 

Mit tapasztalhattunk az elmúlt időszakban?

 

I.                    A szolgálati törvénynek (Hjt.) a szolgálati jogról (Hszt.) való leválasztását és a HM rendeletekkel együtt olyan jellegű módosításait, amelyek:

 

1)      A járandóságok és juttatások folyamatos csökkentését, szűkítését, ezzel párhuzamosan az állampolgári, valamint az egyéni és kollektív munkavállalói jogok korlátozását eredményezték. Így például –törvénymódosítással- ellentételezés nélkül megvonásra került a szolgálatok után járó szabadnap, törlésre került a 2080 órás korlát az éves munkaidő keretre vonatkozólag, melynek következtében a katona éves munkaidő kerete – parancsnoka belátása és a költségvetési lehetőségek függvényében- meghaladhatja a 2800 órát is. Ezzel együtt folyamatosan csökkennek a túlszolgálat díjazására fordítható pénzügyi keretek, a helyettesítési és megbízási díjak a minimum mértékre kerültek leszorításra, a pótlékok jelentős része törlésre/beépítésre került, vagy a meg nem alkotott megállapítási és folyósítási szabályok miatt egyszerűen csak nem folyósítják. Mindez jelentős többletterhelést ró az állományra, ugyanakkor a megvonások jelentős jövedelemcsökkenést is eredményeznek a katonák széles körében. A mai napig nem került megalkotásra a veszélyes munkakörök meghatározására vonatkozó HM rendelet, amellyel egyfelől a honvédelmi miniszter mulasztásos törvénysértésben van, de ami ennél is súlyosabb, a 140/1996. számú kormányrendelet hatálya alól kikerülve 2002. január 01. óta a katonák vonatkozásában teljesen szabályozatlan a vonatkozó munkakörök meghatározása és a kapcsolódó járandóságok megállapítása, így sokan a munkaadó egyértelmű mulasztása miatt esnek el törvényben biztosított, jogos járandóságuktól.

2)      A katonák jelentős részénél nem következett be a politika által beígért illetményemelés de sokan nem érzékelhettek még olyan mértékű illetményemelést sem, amit a jogszabályok az új illetménytábla bevezetésekor előírtak, hiszen a folyamatos átszervezések és nomenklatúra „lenyomások” miatt egyhelyben topogtak, vagy akár alacsonyabb beosztást is kénytelenek voltak elvállalni, és abban tovább szolgálni. A védelmi felülvizsgálatban beígért évi 3%-os reálbér emelkedés már az első évben sem valósult meg és – ismerve a politikai szándékot, valamint a költségvetés tervezetét- nem fog a következőkben sem. Ezek eredményeként az elmúlt két év alatt a katonatársadalom jelentős része oda jutott, hogy a magyar állami alkalmazotti átlagbér alatti illetménnyel rendelkezik.

3)      A fentebb említett előmeneteli rendszer ugyan jogszabályilag bevezetésre került, de egyáltalán nem a kiszámíthatóságot, hanem a még nagyobb mértékű kiszolgáltatottságot és bizonytalanságot jelenti a katonák számára. A folyamatos átszervezések és azok kapcsán kiadott humánpolitikai intézkedések, az éves minisztériumi humánpolitikai irányelvek, személyügyi csoportfőnöki intézkedések csak súlyosítják a kialakult helyzetet, amely egyébként is igen bonyolult a mindenoldalú ellenállás és ellenérzések miatt. Nem lehet életképes egy ilyen rendszer egy ilyen kisméretű haderőben, mind a parancsnoki, mind a beosztotti állománytól és általában a magyar katonai tradícióktól és mentalitástól idegen környezetben.

4)      A külszolgálatra, külföldre való vezénylés jogintézményei egyoldalúan, féloldalasan kerültek bevezetésre, kizárólag kényszerelemeket tartalmazva. Ez több szempontból is méltánytalan a katonákkal és családjaikkal szemben, amellett, hogy a hatályos eskü, illetve tiszti fogadalom szövegében foglaltakkal sincs összhangban. A szakszervezet által tett módosító javaslatokat (családtámogató rendszer, elesettekről/sebesültekről és családjaikról való gondoskodás, egyéb méltányossági elemek) a tárca nem vette figyelembe, illetve elutasította.

5)      A fentebb említett jogosultságok, törvényi garanciák mellett folyamatosan leépítésre, korlátozásra kerülnek azok az egyéni és kollektív munkavállalói jogok is, melyek bizonyos mértékű védelmet jelentenének a munkavállalók számára éppen a fentebb említett jogok, jogosultságok sérelme esetén, és amelyek segítségével a katonák a munkáltatótól elszenvedett sérelmeikre egyénileg vagy kollektív módon jogorvoslatot nyerhetnének. Bár a szakszervezeti jogok korlátozására csak „finoman”, elsősorban a külszolgálat vonatkozásában került sor, a tendencia világos és egyértelmű.

 

II.                 A haderő átalakításával és az önkéntes haderőre történő áttéréssel kapcsolatos egyéb intézkedések vonatkozásában:

 

1)        Szinte nincs olyan katona, katonacsalád, akit az elmúlt évek átszervezései ne érintettek volna, jelentsen ez csak beosztásbeli változást, vagy akár az azzal járó helyőrségváltást, tartalék-, vagy nyugállományba kerülést. Ezek a változások az 1996-2002 közötti időszakban a Hszt. hatálya alatt állókra a jelenleginél jóval fájdalom mentesebben és kevesebb egzisztenciális hátránnyal jártak. A Hjt. hatálybalépésével olyan kényszerelemek kerültek bevezetésre, amelyek egyoldalúan csak a munkaadó érdekeit jelenítik meg, az állomány tagjának – néhány méltányosság alapján figyelembe vehető körülmény kivételével- nincs lehetősége jelentős hátrányok elszenvedése nélkül nemet mondania. A megkövetelt mobilitással szemben a munkáltató azonban a mai napig nem tudott hatékony támogató rendszereket szembe állítani, még a legfontosabbnak ítélt lakhatási támogatás rendszerében sem. Gyakorlatilag a fél hadsereg ingázik, vagy nőtlen szállókon él, ami amellett, hogy igen költséges, nem teszi lehetővé a már meglévő családok összetartását, illetve új családok alapítását, egyáltalán tartós kapcsolatok kialakítását. A lakhatásra fordított költségvetési források évről-évre csökkennek, a katonák és családjaik ezzel kapcsolatos kiadásai viszont egyre inkább nőnek.

2)        Az önkéntes haderőre történő áttérés egyik sarokköve a szerződéses katonák helyzetének hosszú távú rendezése. A hadkötelezettség 2004. november 08-án a korábban említett törvényi változások értelmében megszűnt. Ez azonban a politikai deklarációkkal ellentétben egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezzel a Magyar Honvédség egy csapásra professzionális haderővé is vált. A Magyarországénál jóval kedvezőbb gazdasági helyzetben lévő országokban (Franciaország, Hollandia stb.) is évtizedes folyamatokról van, illetve volt szó az átálláskor. A szerződéses állomány jogi státuszának rendezése formálisan a Hjt. elfogadásával megtörtént, a gyakorlatban azonban koránt sem. Egyfelől hiányzik a parancsnoki állomány egy részének a szemléletváltása, különösen a szerződéses legénységi állomány kezelése tekintetében, másfelől koránt sem állnak a rendelkezésre azok az állománymegtartó feltételek, amelyek a bennmaradásra motiválnák az érintetteket. Éppen ellenkezőleg: sok esetben védtelenebbé és kiszolgáltatottabbá válnak, hiszen nem csak a parancsnokok, hanem többnyire ők maguk sincsenek tisztában jogaikkal és kötelezettségeikkel. Emellett probléma a rendszerből kikerülők helyzetének rendezése, hiszen egy 10-20 éves szerződéses jogviszony után kiváló ember számára nyugellátás hiányában, a szűk szakmai ismereteken kívül más végzettséggel nem rendelkezve, csekély az esély a civil szférába való visszailleszkedésre, egzisztenciateremtésre. Nyomaiban sem látni még a korábban beígért preventív át-, és továbbképzési rendszert. Végül alapvető kérdés az élet és munkakörülmények helyzete, így a lakhatási kérdés megoldása ebben az állománykategóriában is. A laktanyai elhelyezés – bármilyen kulturált, vagy annak tűnő- nem azonos az amerikai típusú bázisok elhelyezési feltételeivel, így nem megoldás a huszonéves fiatalok, és főleg idősebb katonatársaik esetében. A költségvetési források hiánya, a hadkötelezettség előrehozott megszűntetése további terheket fog róni mind a szerződéses, mind a hivatásos állományra, ami kérdésessé teszi az egész haderő-átalakítás végrehajthatóságát, egyáltalán az arra vonatkozó politikai szándék komolyságát. A 2005 évi több tízmilliárdos megvonások eleve megkérdőjelezik a védelmi felülvizsgálat eredményeképp elfogadott átalakítás végrehajtását.

3)        Végül, de nem utolsó sorban szólni kell arról is, hogy minden negatív változást könnyebben éltek volna meg a katonák, s talán részben el is fogadták volna azokat, ha azok lényegéről, céljáról pontos, korrekt és időbeni tájékoztatást kaptak volna, ha a bevezetett megszorításokra, kedvezőtlen változásokra az érdekeik maximális figyelembevételével, összehangolásával és általában is a „jó gazda” gondosságával járt volna el a honvédelmi vezetés. Mindez csak egy hatékonyan működtetett érdekegyeztetési rendszer segítségével képzelhető el, melyen keresztül a honvédelmi vezetés nem a klasszikus szolgálati úton, hanem közvetlenül juthat hozzá az állomány valós érdekeit megjelenítő véleményekhez. A Honvédszakszervezet a kormányváltást követően rögtön igyekezett a kormányprogramban foglaltaknak megfelelően egy hatékony, korrekten működtetett érdekegyeztetési rendszer kialakításához hozzájárulni a tárcánál. Bizonyos köröknek azonban ez nem állt érdekében, megfelelt a csak formálisan működő Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (HÉF), egyértelmű volt a szándék a Honvédszakszervezet elsúlytalanítására, a munkavállalói oldal megosztására.

A szakszervezet megalakulása óta pártsemlegesen, kormányoktól függetlenül következetesen képviselte és lehetőségeihez mérten védte a katonák érdekeit, ha szükséges volt a társ fegyveres szakszervezetekkel összefogva is. Így tettünk 2003 tavaszán is, amikor a reálbér csökkenés ellen tiltakoztunk. Az ellentábor „casus belli”-ként értékelte az esetet és sajátos eszközökkel elkezdte a szakszervezetet „partvonalon kívülre” szorítani, ellehetetleníteni, a parancsnoki állomány és a katonák szemében hiteltelenné, de legalábbis ellenszenvessé tenni, a szakszervezet tagságát annak vezetése ellen hangolni. Az együttműködési megállapodást a tárca felmondta, minden, - gyakorlatilag a szakszervezet megalakulása óta megállapodások alapján folyósított működési támogatást - megvont „a tárca kifeszített költségvetési helyzete” miatt. Ez más érdekvédelmi szervezetekre sajátos módon nem terjedt ki. A felmondási idő alatt lefolytatott többszöri tárgyalások után sem sikerült a helyzeten változtatni, sőt igazán érdemi tárgyalásokról sem lehetett beszélni, hiszen a tárca képviselője megállapodási kompetenciával soha nem tárgyalt a szakszervezettel. Ilyen körülmények között nyilvánvalóan nem lehet őszinte és korrekt együttműködésről beszélni a felek között, a megállapodási szándékot és kompromisszumkészséget nélkülöző látszattárgyalások még a diplomácia írott és íratlan szabályai szerint sem minősülnek tárgyalásnak. A 3. személy bevonásával lefolytatott közvetítésre vonatkozó javaslatainkat a miniszter mereven elutasította. A történteket nem lehet másként értékelni, mint a szakszervezet meggyengítésére irányuló törekvésként, melynek célja az egyébként is kiszolgáltatott hivatásos és szerződéses állomány védtelenségének fokozása, a katonák számára a demokratikus rendszerváltás után biztosított alapvető állampolgári és munkavállalói jogok és jogosultságok további csorbítása, szűkítése, végső soron az 1970. évi 10. sz. törvényerejű rendelet szintjére való visszasüllyesztése.

 

Tekintettel a fentiekre, valamint a HOSZ III. Kongresszusa által elfogadott Programra és elnökségi beszámolóban elhangzottakra a HOSZ Választmánya felhívja a parlamenti pártok, a köztársasági elnök, a honvédelmi vezetés és a közvélemény figyelmét arra, hogy hivatásos és szerződéses katonák az elmúlt időszakban olyan jog-, és érdeksérelmeket kellett, hogy elszenvedjenek, amelyek önmagukban is aránytalanul nagyok a katonákkal szemben támasztott követelményekhez viszonyítva, de különösen szembeszökők a közszféra egyéb alkalmazottaihoz és a megfogalmazott követelményekhez biztosított forrásokhoz képest. A politika és a civil társadalom figyelme kizárólag a hadkötelezettség megszüntetésére irányult, ugyanakkor kialakulóban van egy olyan állami alkalmazotti réteg, amelynek az állampolgári és munkavállalói jogai egyedüliként a rendszerváltozáskor bekövetkezett demokratikus fordulat óta az 1990-es évek második felétől folyamatos visszarendeződésnek vannak kitéve, ezáltal folyamatosan távolodik és szigetelődik el ismét a civil társadalomtól. A sorkatonai szolgálat megszüntetése az utolsó szál elvágását is jelentette, a hadsereg ismét a belterjesség irányába indult el, a jövőben a civil kontroll folyamatos gyengülése várható a társadalom hadsereg iránti érdektelensége miatt.

A Honvédszakszervezet választmánya kéri a parlamenti pártokat és rajtuk keresztül országgyűlési képviselőiket, mint a népszuverenitás letéteményeseit, egyúttal elvárja a mindenkori, felelős honvédelmi vezetéstől ennek a folyamatnak a megakadályozását, illetve leállítását és a  hazájukért és a Magyar Köztársaság érdekeiért (bár ez nem áll esküjükben) békében is életüket feláldozni kész katonáknak a továbbiakban is egyenrangú állampolgárokkénti kezelését és megbecsülését.

 

Agárd, 2004. november 20-án

 

A Honvédszakszervezet Választmánya

 

 

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Honvédszakszervezetet a Facebookon!

Még több friss hír

2025. 01. 24., 10:40
Hétfőtől indul a Tik Tok oldalunk. Egy fiatal kollegina fog titeket információkkal ellátni ezen a csatornán keresztül a Honvéd Érdekképviseleti Szervezettel kapcsolatban. Mi úgy hívjuk őt Hészes Betti. Fogadjátok sok szeretettel tőle az infókat.
2024. 12. 10., 12:57
Tisztelt Tagtársunk! Örömmel tájékoztatjuk, hogy a GINOP _ PLUSZ 3.2.3-24 „Szociális partnerek kapacitásépítésének támogatása”című pályázat keretében a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet 57.663.449 Ft pályázati forrást nyert el...
2024. 03. 01., 12:35
Örömmel tájékoztatjuk önöket, hogy 2024. július 1-től a Honvéd Érdekképviseleti Szervezet minden egészségpénztári tagsággal rendelkező tagjának rendszeres támogatást biztosít.
2024. 07. 25., 13:35
A Magyar Közlöny 2024. évi 69. számában 2024. június 28-án kihirdetésre került a honvédek jogállásáról szóló 137/2024. (VI. 28.) Korm. rendelet (Hjkr.)

  JETfly Magazin

Pontosan két évvel ezelőtt bemutatkozó interjút készített Tőrös István dr. Bali Tamás ezredessel, aki akkor vette át az MH Kiss József 86. Helikopterdandár parancsnoki beosztását. Két év után ismét van miről beszélgetniük.

  Háború Művészete magazin

A II. világháború csendes-óceáni hadszínterét kezdetben a japán flotta uralta. A Pearl Harbor utáni hónapok a nyugati szövetségesek számára valóságos vesszőfutást jelentettek, amelynek során számos hadihajót és tengerészek ezreit vesztették el.
Széchenyi 2020 europai szociális alap.