Tapolcai körkép

A TKK még 2004. április elsején kapta meg új állománytábláját, innen eredeztethető az új rendszer építkezése. A fő szempont az volt, hogy a sokat tapasztalt, szakmailag is jól képzett, de megszűnt – szabadszállási és szombathelyi – szervezetek tisztjeit és tiszthelyetteseit integrálják az új beosztásokba. A Tapolcai Kiképző Központot 2001-óta vezető Matuz István ezredes vendégeként megtudtuk, hogy sajnos nem teljesen valósult meg ez a szándék, hiszen Szombathelyről a várt 212 helyett csak 112, míg Szabadszállásról csupán egy katona jelentkezett szolgálatra Tapolcán. Emellett Székesfehérvárról, Hódmezővásárhelyről, Szentesről, Egerből és Kalocsáról is érkezett még összességében 15 katona, így mintegy 500 hivatásos és szerződéses katona szolgál ma a TKK-nál. A probléma tehát – az alaprendeltetésből adódóan – a leglényegesebb beosztásokat ellátó kiképzők feltöltöttségében rejlik, hiszen összességében mintegy 50-60, többségében rajparancsnok-helyettes, rajparancsnok, kiképző-tiszthelyettes, valamint tiszt szakaszparancsnok hiányzik, így a hőn áhított elgondolás, hogy minden szakasznál 5-6 kiképző legyen jelen, még csak távlati terv. A parancsnok szerint további gond, hogy mindössze egy fiatal tiszt, illetve kilenc ifjú tiszthelyettes érkezett az avatások után. (Vajon miért nem vonzó ez a fajta pálya, a kiképző munka? – a szerk.) Új elemként megjelent a zenekar is az állománytáblában. Itt is nagy a hiány, jelenleg 15 zenész hiányzik! Több új, már régóta szükséges beosztás is megjelent: a kommunikációs tiszti, környezetvédelmi, munkavédelmi és a tűzvédelmi tiszti munkakörök mellett a négyfős váltásparancsnoki csapat is munkába állt.               

A kiképzéssel kapcsolatos információ, hogy a tapolcaiak egy – a módszerében és tárgyköreiben – teljesen új kiképzési program alapján már végrehajtották az első, kísérleti jellegű alapkiképzést. Az eltelt, mintegy 12 hónap kiképzési tapasztalatai szerint minden tárgykör végrehajtható, a módszerekben már szerepelnek azok a nemzetközi tapasztalatok, melyeket a Magyar Honvédség tisztjei, tiszthelyettesei szereztek külföldi gyakorlatokon, illetve nemzetközi törzsekben, kontingensekben szolgálva. A kiképzés támogatása, kiszolgálása is teljesen új. Ma már rendelkezésre áll egy olyan támogatóelem-sor, mely előkészíti a foglalkozásokat, biztosítja a teljes kiszolgálást, mindenben ellát, így a ,,többieknek csak” a kiképzéssel kell törődniük.

Az oktatási alapegység, a szakasz manapság úgy megy ki foglalkozásra, hogy a lőtér már berendezett a foglalkozásra, ott ezt a szakasz átveszi, használja, a lövészet végén rendbe rakja, majd visszaadja a támogatóknak, akik aztán lebontják, karbantartják, illetve újra előkészítik azt. Az elmúlt kiképzési időszakban – érdekes, de – egyetlen panasz sem érkezett, jó munkaköri légkör uralkodott. Lényeges, miként mutatkozik be a TKK, és úgy néz ki, hogy ezzel már nem lesz gond. Elfogadják az ideérkezők a követelményeket, a rendszer bevált, pedig a jelentkezők most már döntő többsége nem rendelkezik ,,sorkatonai múlttal”. Komolyan veszik a képzést, van felelősségük, közösség alakul, erről vissza is jeleznek: ,,köszönjük, jól éreztük magunkat”. Mindössze öten szereltek le, alig van tehát lemorzsolódás.   

Gondoskodás, fogadás, ellátással kapcsolatban a Tapolcára érkezők számára soha nem hangsúlyozták, nem érzékeltették, hogy más katonai szervezettől jöttek. Egyébként az új állománytábla biztosította keretekbe, a helyi életbe gond nélkül beilleszkedtek. A diszlokálók új színt hoztak a TKK életébe, ennek ellenére ,,nincsenek szombathelyiek”, csak itt dolgozók, itt szolgálók vannak  – mondja Matuz ezredes.

Az igények felmérése, a lakások, nőtlenszállói elhelyezés feltételeinek megteremtése után derült ki, hogy a Magyar Honvédség lehetőséget biztosít napi munkába járásra is, vagyis az autóbuszos közlekedésre. Mindez nullázta az előzetes lakhatási igényeket, mindössze egy-két olyan katonaember van, aki házat vett, szolgálati lakásba vagy albérletbe költözött. Hosszú távon – a parancsnok álláspontja szerint – a lakásépítés lenne az egyetlen megoldás.

Ez év január 3-tól – a tízmillió forintos elöljárói segítséggel – saját buszokkal oldják meg a Szombathely-Tapolca közötti közlekedést. Felkészültek persze a rossz téli időjárási körülményekre is, vagyis 50 fő elszállásolását megoldhatóvá tették a nemrégiben kialakított nőtlenszállón.      

A korszerűsítés és a laktanya-rekonstrukcióval kapcsolatban megtudtuk, hogy a tapolcai felújítások 2001-óta szinte csak önerőből történtek. Központi beruházás nem volt, a laktanya-rekonstrukciós program keretében 1 milliárd forintot igényeltek még 2004-re. De ezt az összeget akkor sem, és úgy fest, hogy idén sem biztosítják az ország egyetlen kiképző központja számára. A fűtéskorszerűsítés pedig azóta is hangulati kérdés, hiszen köztudott, hogy Tapolcán szén- és olajtüzelésű kályhákkal kénytelenek fűteni még jelenleg is. Sajnos törölték ezt a programot, kérdés csak az lehet, hogy csupán a pénzhiány miatt? A 2004. év végén az SZFP-től kapott 10 millió forintból a tantermek és a körletek korszerűsítését oldották meg. Persze büszkék a XXI. századi vezetési pályájukra is. A kéthelyi elhelyezés nem jó, ezért idén a Csobánc laktanya átköltözik a Kinizsibe, az előbbit csak bizonyos célokra – például a gépjárművek parkolására – fogják használni. 2005-re tervezik a telephely modernizációját és egy korszerű kondicionáló terem, esetleg a tornacsarnok kialakítását is.  

Az önkéntes haderő tapasztalatairól még korai lenne érdemben beszélni, de az utolsó sorkatona leszerelésével valóban megszűnt az a kapocs a társadalom és a sereg között, ami több mint másfél évszázadon át megoldott volt. Ezt a szerepet most a szerződéses állománynak kell felelősséggel átvennie, nekik kell jól, vonzó módon be- és megmutatkozni. Ezt szolgálják majd a nyílt napok, majd a városi – kiképzés befejezése utáni – jövőbeni kibocsátó ünnepségek is. Matuz ezredes szerint nem volt könnyű megélni az átmenetet. Meg kell szüntetni még számtalan anomáliát, problémát: sokak számára még mindig gondot jelent megérteni, a szerződésesek már nem sorkatonák, ők már a Magyar Honvédség munkavállalói, ők már azért kapják fizetésüket, mert itt dolgoznak. Teljesen másfajta stílus szükségeltetik, az újfajta nexus, a kollegalitás még mindig sok kívánni valót hagy maga után. Ugyanakkor azt is világosan érteni kell, hogy megannyi hétköznapi dolgot levettek a tiszt válláról. A századparancsnok sokáig nem találta a helyét, nem értette miért nem ő vezeti már a csapatát, miért a szakasz az oktatási alap, miért nincs már századszintű komplex foglalkozás sem. Sóval, sok feladattal jár az átmenet, a kiképzési rendszer megújítása, de a haderő-átalakítás okozta személyügyi tennivaló is megannyi fontos elfoglaltságot jelent parancsnok és érdekvdő számára egyaránt. Tapolcán mindenesetre jó úton haladnak!