Katonanők a neten

Az Internet rohamos terjedésével egyre több ember kerül a Hálóba. A World Wide Webnek (www) néhány éve nem jósoltak nagy jövőt a kommunikációkutatók és egyéb társadalomtudósok. Mára azonban világossá vált, hogy jóslatuk nem igazolódott be. Egyre többen „lógunk a neten”. Nem kivételek ez alól a Magyar Honvédség szolgálatában álló katonák sem.

A Magyar Honvédség Katonanői Bizottságának van egy oldala, amely a „Katonanői fórum” nevet viseli. Ez egy olyan hely, ahol mindenki, név nélkül (!) elmondhatja véleményét, és erre mások – szintén név nélkül – reagálhatnak. Az elmúlt időszakban figyelemmel kísértem az ott folyó beszélgetéseket. De mi is ez az interaktív, anonim beszélgető felület?

Egy magyarországi kutatásból[1] kiderült, hogy a hazai chatelők túlnyomó többsége a 14-25 év közötti korosztályból kerül ki. Ezen kívül az Interneten beszélgetők között több a nő, mint a férfi. Ez azzal magyarázható, hogy a nők kommunikatívabbak, a beszélgetés számukra több, mint információközlés.

A virtuális beszélgetés további előnye a már említett névtelenségben rejlik. Olyan véleményeket is el lehet mondani, amelyet névvel talán sosem vállalna az ember. (Ennek vannak ugyan buktatói, mert néhányan arra használják ezt a lehetőséget, hogy oda nem illő, esetleg trágár, uszító gondolatoknak adnak hangot.)

A Katonanői fórumon[2] olyan emberek beszélgettek és folytattak vitát (megőrizve az egymás iránti tiszteletet), akik egy-egy markáns véleményt képviseltek a katonanők helyzetét illetően. Heves vita alakult ki a „Nő mint katona” témában. Egy meglehetősen általános kérdés (Milyen a katonaság nőként?) komoly indulatokat váltott ki. Valaki nyíltan elmondta, hogy ő bizony kihasználja, hogy a női nemhez tartozik. Véleménye szerint a Honvédségben nemcsak katonák vannak, hanem ugyanúgy külön kellene válniuk a nemeknek. Az illető annak is örül, hogy egy-egy állománygyűlésen akár egy rangban felette álló férfi is átadja neki a helyet. Mások ezzel nem értenek egyet. Az író elmondta, hogy ő sosem adná át a helyét „kapun belül” egy rangban alatta álló hölgynek. (A hozzászólás szerzője férfi, tehát nemcsak a nők szemével láthatunk bizonyos dolgokat, ami csak hasznára válhat egy érdemi vitának.)

Ezen kívül felmerült a fizikai állapot kérdése, a ruházat, a GYES-en, GYED-en lévő nők lehetőségei, és minden, ami a katonanői léttel kapcsolatos. Vélemények ütköztek, sokan mondták el, mit is gondolnak valójában.

Az egyik hozzászólás nagyon figyelemre méltó és elgondolkodtató volt. Eszerint mit is akarnak a nők? Szigort, vagy engedményeket? A katonanők egyik csoportja az előbbire, másik csoportjuk az utóbbira szavaz – ez kiderült a novemberi katonanői konferencián is. Az egészséges kompromisszum idáig nem született meg. Ebben szerepük lehet a parancsnokoknak is, akik egyénileg határozzák meg, mit szabad egy hölgynek megmutatnia nőiességéből. Miután nincs egységes szabályozás, ezt nem is vitathatjuk. Azonban ez is egy olyan probléma, amit a Katonanői Bizottságnak orvosolni kell – és szerepel is a terveikben.

A fórum továbbá lehetőséget ad arra is, hogy az ország különböző területein állomásozó katonák kapcsolatot teremtsenek egymással, közérdekű információkat cserélhessenek. A kérdésekre adott válaszokban konkrét törvényi utalások is találhatók, amelyek az elhangzott információkat pontosítják, olykor cáfolják.

Érdemes megnézni, hozzászólni a fórumhoz, mert a problémák megoldásához előbb fel kell tárni azokat. 

[1] TGI Magyarország: Chatelők és chatelési szokások Magyarországon, 2001. (Pálinkás János)

[2] az idézetek a Katonanői Bizottság internetes fórumán olvashatóak