Tapolcai körkép

Az önkéntes haderöre történö áttérés és a haderö-átalakítás egyik következményeként ma már csak a Tapolcai Kiképzö Központ (TKK) foglalkozik a szerzödéses állomány kiképzésével. A hivatásos és szerzödéses állomány három- négyhavonta fogadja és képzi ki az újonc szerzödéses katonákat. A helyi parancsnok, Matuz István ezredes szerint egyre jobb az érkezö csapat, mindenki felfogja, átérzi vállalása súlyát, tisztességgel készül fel a csapatéletre, a várható beosztására. 

A TKK még 2004. április elsején kapta meg új állománytábláját, innen eredeztethetö az új rendszer építkezése. A fö szempont az volt, hogy a sokat tapasztalt, szakmailag is jól képzett, de megszünt – szabadszállási és szombathelyi – szervezetek tisztjeit és tiszthelyetteseit integrálják az új beosztásokba. A Tapolcai Kiképzö Központot 2001-óta vezetö Matuz István ezredes vendégeként megtudtuk, hogy sajnos nem teljesen valósult meg ez a szándék, hiszen Szombathelyröl a várt 212 helyett csak 112, míg Szabadszállásról csupán egy katona jelentkezett szolgálatra Tapolcán. Emellett Székesfehérvárról, Hódmezövásárhelyröl, Szentesröl, Egerböl és Kalocsáról is érkezett még összességében 15 katona, így mintegy 500 hivatásos és szerzödéses honvéd szolgál ma a TKK-nál. A probléma tehát – az alaprendeltetésböl adódóan – a leglényegesebb beosztásokat ellátó kiképzök feltöltöttségében rejlik, hiszen összességében mintegy 50–60, többségében rajparancsnok-helyettes, rajparancsnok, kiképzö-tiszthelyettes, valamint tiszt szakaszparancsnok hiányzik, így a hön áhított elgondolás, hogy minden szakasznál 5-6 kiképzö legyen jelen, még csak távlati terv. A parancsnok szerint további gond, hogy mindössze egy fiatal tiszt, illetve kilenc ifjú tiszthelyettes érkezett az avatások után. (Vajon miért nem vonzó ez a fajta pálya, a kiképzö munka? – a szerk.) Új elemként megjelent a zenekar is az állománytáblában. Itt is nagy a hiány, jelenleg 15 zenész hiányzik! Több új, már régóta szükséges beosztás is megjelent: a kommunikációs tiszti, környezetvédelmi, munkavédelmi és a tüzvédelmi tiszti munkakörök mellett a négyfös váltásparancsnoki csapat is munkába állt.

A kiképzéssel kapcsolatos információ, hogy a tapolcaiak egy – a módszerében és tárgyköreiben – teljesen új kiképzési program alapján már végrehajtották az elsö, kísérleti jellegü alapkiképzést. Az eltelt, mintegy 12 hónap kiképzési tapasztalatai szerint minden tárgykör végrehajtható, a módszerekben már szerepelnek azok a nemzetközi tapasztalatok, melyeket a Magyar Honvédség tisztjei, tiszthelyettesei szereztek külföldi gyakorlatokon, illetve nemzetközi törzsekben, kontingensekben szolgálva. A kiképzés támogatása, kiszolgálása is teljesen új. Ma már rendelkezésre áll egy olyan támogatóelem-sor, mely elökészíti a foglalkozásokat, biztosítja a teljes kiszolgálást, mindenben ellát, így a többieknek „csak” a kiképzéssel kell törödniük.

Az oktatási alapegység, a szakasz manapság úgy megy ki foglalkozásra, hogy a lötér már berendezett: ezt a szakasz átveszi, használja, a lövészet végén rendbe rakja, majd visszaadja a támogatóknak, akik aztán lebontják, karbantartják, illetve újra elökészítik azt. Az elmúlt kiképzési idöszakban – érdekes, de – egyetlen panasz sem érkezett, jó munkaköri légkör uralkodott. Lényeges, miként mutatkozik be a TKK, és úgy néz ki, hogy ezzel már nem lesz gond. Elfogadják az ideérkezök a követelményeket, a rendszer bevált, pedig a jelentkezök most már döntö többsége nem rendelkezik ,,sorkatonai múlttal”. Komolyan veszik a képzést, van felelösségük, közösség alakul, erröl vissza is jeleznek: ,,köszönjük, jól éreztük magunkat”. Mindössze öten szereltek le, alig van tehát lemorzsolódás.  

A gondoskodással, fogadással, ellátással kapcsolatban a Tapolcára érkezök számára soha nem hangsúlyozták, nem érzékeltették, hogy más katonai szervezettöl jöttek. Egyébként az új állománytábla biztosította keretekbe, a helyi életbe gond nélkül beilleszkedtek. A diszlokálók új színt hoztak a TKK életébe, ennek ellenére ,,nincsenek szombathelyiek”, csak itt dolgozók, itt szolgálók vannak  – mondja Matuz ezredes.

Az igények felmérése, a lakások, nötlenszállói elhelyezés feltételeinek megteremtése után derült ki, hogy a Magyar Honvédség lehetöséget biztosít napi munkába járásra is, vagyis az autóbuszos közlekedésre. Mindez nullázta az elözetes lakhatási igényeket, mindössze egy-két olyan katonaember van, aki házat vett, szolgálati lakásba vagy albérletbe költözött. Hosszú távon – a parancsnok álláspontja szerint – a lakásépítés lenne az egyetlen megoldás.

Ez év január 3-tól – a tízmillió forintos elöljárói segítséggel – saját buszokkal oldják meg a Szombathely-Tapolca közötti közlekedést. Felkészültek persze a rossz téli idöjárási körülményekre is, vagyis 50 fö elszállásolását megoldhatóvá tették a nemrégiben kialakított nötlenszállón.

A korszerüsítés és a laktanya-rekonstrukcióval kapcsolatban megtudtuk, hogy a tapolcai felújítások 2001 óta szinte csak öneröböl történtek. Központi beruházás nem volt, a laktanya-rekonstrukciós program keretében 1 milliárd forintot igényeltek még 2004-re. De ezt az összeget akkor sem, és úgy tünik, hogy idén sem biztosítják az ország egyetlen kiképzö központja számára. A fütéskorszerüsítés pedig azóta is hangulati kérdés, hiszen köztudott, hogy Tapolcán szén- és olajtüzelésü kályhákkal kénytelenek füteni még jelenleg is. Sajnos törölték ezt a programot, kérdés csak az lehet, hogy csupán a pénzhiány miatt? A 2004. év végén az SZFP-töl kapott 10 millió forintból a tantermek és a körletek korszerüsítését oldották meg. Persze büszkék a XXI. századi vezetési pályájukra is. A kétlaki elhelyezés nem jó, ezért idén a Csobánc laktanya átköltözik a Kinizsibe, az elöbbit csak bizonyos célokra – például a gépjármüvek parkolására – fogják használni. 2005-re tervezik a telephely modernizációját és egy korszerü kondicionáló terem, esetleg a tornacsarnok kialakítását is.

Az önkéntes haderö tapasztalatairól még korai lenne érdemben beszélni, de az utolsó sorkatona leszerelésével valóban megszünt az a kapocs a társadalom és a sereg között, ami több mint másfél évszázadon át megoldott volt. Ezt a szerepet most a szerzödéses állománynak kell felelösséggel átvennie, nekik kell jól, vonzó módon be- és megmutatkozni. Ezt szolgálják majd a nyílt napok, a városi – kiképzés befejezése utáni – jövöbeni kibocsátó ünnepségek is. Matuz ezredes szerint nem volt könnyü megélni az átmenetet. Meg kell szüntetni még számtalan anomáliát, problémát: sokak számára még mindig gondot jelent megérteni, a szerzödésesek már nem sorkatonák, ök már a Magyar Honvédség munkavállalói, ök már azért kapják fizetésüket, mert itt dolgoznak. Teljesen másfajta stílus szükségeltetik, az újfajta nexus, a kollegalitás még mindig sok kívánni valót hagy maga után. Ugyanakkor azt is világosan érteni kell, hogy megannyi hétköznapi dolgot levettek a tiszt válláról. A századparancsnok sokáig nem találta a helyét, nem értette, miért nem ö vezeti már a csapatát, miért a szakasz az oktatási alap, miért nincs már századszintü komplex foglalkozás sem.

Fordulatként is említhetö, a nagyon jelentös, immár 50%-os bevonult nöarány.