Szinte napra pontosan másfél évig, 1947. március 17-töl 1948. szeptember 18-ig volt honvédelmi miniszter a Nemzeti Parasztpárt hivatalban lévö elnöke, a rangos író, költö és publicista, Veres Péter. Másfél esztendö jelentös idö egy termékeny alkotó életében, nem tudhatjuk, hány veretes mütöl fosztotta meg a magyar próza és líra kedvelöit és a Három nemzedék címü trilógiájához hasonló kvalitású, esetleg éppen a huszadik századi történelmünk egyik legizgalmasabb fejezetének, a demokrácia születésének és – a Rákosi-rezsimbe kényszerített – elhalásának megörökítésével.
Az anekdota szerint Veres Péter a legkülönbözöbb társaságokban sem átallotta megkérdezni: mondja fiam, mégis mennyi katonának vagyok én a parancsnoka? A Parasztpárt elnöke – ha nem is volt rá büszke vélhetöen – de ezzel is hangsúlyozta: ö civil a pályán. Érthetö, hogy ezzel a közéleti szerepvállalásával jobbról és balról egyaránt támadások érték, de a másfél év nemcsak az írói munkában számít hosszú idönek – a honvédelmi tárca irányításában is.
Veres Péter talán tudta, talán csak érezte, a politika, a civil és a katonai szféra elképzeléseinek összehangolása valamilyen szintü miniszteri koncepciót, a demokrácia játékszabályainak alapos ismeretét feltételezi. Az újabb rendszerváltás után tizenöt évvel azt is tudjuk immár, hogy a legföbb katona, a vezérkar fönöke egy apolitikus sereget óhajt a politika igényeinek megfelelöen irányítani.
Ebben a beosztásban az is tudatosul, hogy a katonai szemléletnek vannak határai, s hogy a politika és a szakma csak egymást segítve hozhat létre korszerü haderöt. Az elmúlt, közel három év történései viszont arról tanúskodnak, hogy a civilek elsöprö rohamot indítottak a katonák ellen. Egy biztonságpolitikai szakértö szerint: az utókor valószínüleg meg fogja állapítani, hogy a Honvédelmi Minisztérium 2002 nyarától kezdve úgy müködött, mint egy profi felszámolócég. Bár a jelen esetben talán pontosabb lenne profi önfelszámoló cégröl beszélni.
Nem meglepö tehát, hogy a jelenlegi kormányzati ciklus vezérkari fönökei, Fodor Lajos és Szenes Zoltán nem kívánták a felszámolóbiztos szerepét betölteni. A katonai vezetés ugyanis nemcsak az ütöképes, a haza védelmét biztosítani tudó seregért felel – a katona bajtársak optimális munkahelyi, technikai feltételeiért csakúgy, mint egzisztenciális biztonságukért.
A politika és a szakma harmonikus együttmüködésének biztosítása továbbra is a miniszter lehetösége. Másfél év nagy idö – erre Veres Péter a tanú.
